Ritka ősmaradványra bukkantak Németországban

Több mint két méteresek lehetettek az asteracanthusok, a mai cápák és ráják legközelebbi, ősi rokonai – állapították meg osztrák és svájci kutatók egy rendkívüli fosszilis lelet alapján, melyre nemrég bukkantak Németországban.

Rendkívül ritka a teljes épségében megőrződött porcos váz

A dinoszauruszokkal együtt kihalt állatoktól eddig csak izolált csontváztöredékek maradtak fent, őslénykutatók ezúttal azonban egy nemrég felfedezett, rendkívül jó állapotban fennmaradt fosszilis csontvázat tudtak megvizsgálni.

Teljes hossza 2,5 méter volt, ezzel kora egyik legnagyobb ősi cápája lehetett.

A maradványokat Bajorországban, a solnhofeni litográf palában találták meg néhány éve.

Ezen a területen mintegy 150 millió éve, a felső jura időszakban tropikus-szubtropikus lagúnavidék alakult ki.

Az itt végzett feltárásokon az elmúlt 150 évben számos cápa- és rájafosszíliát találtak. De mivel a porcos halak vázrendszere viszonylag kevésbé ellenálló, csak kevés épen megmaradt fosszília őrződött meg.

Az asteracanthusoktól főként uszonytüskék maradtak fenn – mondta el Sebastian Stumpf, a Bécsi Egyetem Paleontológiai Intézetének munkatársa.

A földtörténet ókorában, a devon korban bukkantak fel

Ezért különösen meglepte a szakembereket egy szinte teljes, ráadásul jó állapotú vázmaradvány megtalálása. Ez a solhofeni palában valaha talált legnagyobb cápacsontváz. Az állat fogazata is rendkívül jó állapotban őrződött meg: több mint 150 fog ült az állkapcsaiban, a fogak egy középső főcsúcsból és több mellékcsúcsból álltak.

Sok korábban talált fogat tévesen tulajdonítottak az asteracanthusoknak, amelyeket vélhetően a keményhéjú organizmusok feltörésére használták az ősi cápák.

A most felfedezett fogak azonban arra utalnak, hogy az asteracanthusok nemébe tartozó állatok vadászok volt, amelyek sokféle táplálékot fogyasztottak – hangsúlyozták a tudósok.

Az asteracanthusok először a devon földtörténeti időszakban, mintegy 361 millió éve jelentek meg és a kréta időszak végén, 66 millió éve haltak ki a dinoszauruszokkal együtt. Két hátúszójuk volt, amelyeket egy-egy erőteljes úszótüske támasztott meg. Egy ilyen úszótüskére bukkant több mint 180 éve Louis Agassiz svájci–amerikai természetkutató, és ez alapján írták le először ezeket az ősi porcos halakat.

(origo.hu)