A Quaternary Science Journal című tudományos folyóirat legfrissebb, sőt, majd januárban megjelenő számában megjelent tanulmány szerint 2,5 millió évvel ezelőtti Atlantisz víz alá süllyedt városát fedezhették fel Ausztrália észak-nyugati partjainál.
A mai Ausztráliát a mai Új-Guineával összekötő területet akkoriban nem fedte tenger, ez az Egyesült Királyságnál másfélszer nagyobb terület a tanulmány szerzői szerint pedig akár 500 ezer embernek is otthont adhatott.
A szerzők a tengerfenék domborzatát tanulmányozva arra jutottak, hogy a ma teljesen víz alatt lévő terület valaha szigetcsoportként részben a felszínen volt, sőt, beltengerek és édes vizű tavak nyomait is föl lehet fedezni. Ez pedig kiváló élőhelyet biztosíthatott a régió amúgy is tengeri élethez szokott lakóinak. Így könnyen elképzelhető, hogy a Wallacea nevű környező szigetvilágból sokan elindulhattak a mai Ausztrália felé, a kutatók modelljei alapján pedig ez a ma elsüllyedt szigetvilág akár 500 ezer embert is el tudott tartani.
A jégkorszak végével viszont emelkedni kezdett a tengerszint, így az elsüllyedt világ lakóinak is menekülniük kellett. A tanulmány szerzői szerint pedig a lakók egy része Ausztráliában találhatott új otthonra. Erre utalhat az is, hogy a nyugat-ausztráliai Kimberley régióban olyan kőeszközök jelentek meg, amelyek korábban nem voltak jellemzők erre a környékre. A kutatók szerint ezeket az elsüllyedt szigetekrők ide menekülők hozhatták magukkal. (Daily Beast)
Egy 380 millió éve élt ősi hal „csodálatosan konzerválódott” szívét fedezték fel kutatók a nyugat-ausztráliai Kimberly-régióban.
A Science tudományos folyóiratban pénteken bemutatott kövület a legrégebbi halszív, amelyet valaha is találták, 250 évvel régebbi, mint bármely más ismert halszív. Egy állkapcsos haltól származik a devon földtörténeti korból, 419-359 millió évvel ezelőttről.
A szív mellett találtak egy megkövült gyomrot, belet és májat is.
Az ausztráliai Curtin Egyetem kutatói szerint a megkövült szervek egy, a páncélos őshalakként is ismert placodermi egy már kihalt, a mai cápákkal hasonlóságot mutató osztályába (arthrodira) tartozó haltól származnak.
Az egyetem vezető kutatója, Kate Trinajstic jelentősnek nevezte a felfedezést, mert nagyon ritkán találnak ilyen jó állapotban fennmaradt lágy szöveteket ősi fajoktól.
A lelettől új ismereteket remélnek az evolúcióról, mivel a kövület az állkapocs nélküli és az állkapcsos gerincesek közti átmeneti időből származik.
„Ezeknek a halaknak szó szerint a szájukban – a kopoltyújuk alatt – volt a szívük, ugyanúgy, mint a mostani cápáknak” – mondta a kutató.
A leletek alapján kutatók elkészítették az állkapcsos hal háromdimenziós modelljét, amelyből kiderült, hogy a szív két kamrából állt, és a kisebb helyezkedett el felül.
Trinajstic szerint a lelet „egyedülálló bepillantást” enged abba, hogy miként fejlődött a fej és a nyaki térség úgy, hogy elférjen az állkapocs.
„Ez az első eset, hogy az összes szervet együtt látjuk egy primitív állkapcsos halban, és különösen az lepett meg bennünket, hogy ezek a halak nem is olyan nagyon különböztek tőlünk” – állapította meg a kutató a Science-ben.
Trinajstic szerint azonban volt egy fontos különbség: a páncélos őshalnak nagy volt a mája, ami lehetővé tette számára, hogy megőrizze a vízben lebegésre való képességét, akárcsak a mai cápák.
A ritka kövületeket a Gogo-formációban találták Nyugat-Ausztrália devon kori leletekben gazdag térségében, Kimberly vidékén.
900-year-old Crusader sword found by scuba diver off Israel’s coast Blade spotted among pottery and metal anchors in anchorage used as early as 4,000 years agohttps://t.co/XYjEUQKcVh
17 300 éves barlangrajzot fedeztek fel ausztrál tudósok. Az ország eddig ismert legősibb barlangrajza egy kengurut ábrázol.
A nyugat-ausztráliai Kimberley régióban felfedezett kétméteres műalkotás egy sziklabarlang mennyezetére készült vörös okkerfestékkel – számolt be róla a BBC hírportálja.
Scientists determined the painting’s age by analysing ancient mud wasp nests around the artwork.
A Nature Human Behaviour című szaklap kedden megjelent számában közölt tanulmány készítői ősi darázsfészkek szénizotópos vizsgálatával határozták meg az alkotás korát.
Damien Finch, a darázsfészkek szénizotópos kormeghatározásának úttörője elmondta, ritkán történik, hogy egy alkotáson és alatta is találnak fészket. A kengururajz esetében szerencséjük volt, így sikerült meghatározni a mű készítésének lehetséges legkorábbi és legkésőbbi dátumát.
„Szénizotópos vizsgálattal megállapítottuk a festmény alatti három és a festményen lévő három darázsfészek korát, ezekből nagy bizonyossággal mondhatjuk, hogy a mű legkorábban 17 500, legkésőbb 17 100 évvel ezelőtt készült, legvalószínűbb kora 17 300 év” – magyarázta.
Kutatók először fedeztek fel az ausztrál partoknál víz alatti bennszülött régészeti helyszínt. A nyugat-ausztráliai leleltek mintegy nyolcezer éve pihennek a tengerfenéken – számolt be róla az ausztrál ABC hírportál.
Az ausztrál partvidék kétmillió négyzetkilométerrel nagyobb volt, mielőtt az utolsó jégkorszak után a 7-18 ezer évvel ezelőtti időszakban mintegy 130 métert emelkedett a tengerek szintje, elborítva az ausztrál kontinens csaknem egyharmad részét.
A most felfedezett régészeti helyszín nyolcezer éve még szárazföldön volt, de ma már tenger borítja. A nyugat-ausztrál Pilbara partvidéknél felfedezett lelőhelyen egyebek mellett több száz kőszerszám és őrlőkövek rejtőztek a tengerfenéken.
Több ausztrál egyetem, köztük a Flinders Egyetem, és a brit Yorki Egyetem kutatói három évig dolgoztak a térség régészeti lelőhelyei után kutatva.
Jonathan Benjamin régész, a Flinders Egyetem docense elmondta, hogy élete nagy felfedezésének tartja a régészeti helyszín megtalálását. A felfedezésben Chelsea Wiseman, az egyetem doktorandusz hallgatója is részt vett.
„Az a tudományos információ, amelyet ezekről helyszínekről szerezhetünk, átírhatja az ausztrál történelmet” – emelte ki a lelet jelentőségét Benjamin.
A Bruguieres-foknál talált 269 műtárgyról és a Dampier közelében talált 8500 éves víz alatti édesvízforrásról szóló tanulmányt a PLOS One tudományos portálon publikálták a kutatók.
A kutatók remélik, hogy az eddigi leletek és a jövendőbeli felfedezések segítenek az őslakosok több ezer évvel ezelőtti történetének és életmódjának pontosabb megértésében.
شعور لا يقارن كلما تشهد كشف اثري جديد، انتظروا الاعلان عن كشف اثري جديد بسقارة، شكرا لزملائي بالوزارة. An indescribable feeling when you witness a new archeological discovery. Stay tuned for the announcement of a new discovery in Saqqara Thank you to my colleagues in the ministry pic.twitter.com/RpgK6TmREo
Mexican archaeologists say they found remains of 119 more people, including women and several children, in a centuries-old Aztec "tower of skulls" in the heart of the capital https://t.co/gsHq95aLzM
Egy bányavállalat, akik vasat akarnak bányászni Ausztráliában, egyszerűen a levegőbe röpítette az ország egyik legősibb régészeti lelőhelyét, az ausztráliai bennszülöttek által mindmáig szentként tisztelt két több tízezer éves sziklamenedéket. A vállalat előbb a bennszülöttekre próbálta fogni a rombolást, majd bocsánatot kért, de a pusztítás helyrehozhatatlan. Régóta nem volt a világban ekkora régészeti rombolás, csak a monumentális afganisztáni Buddha-szobrok tálibok általi felrobbantásához fogható – vélik az UNESCO szakemberei.
Robbantás előtt…
…és után
A Jukan-szurdokról valószínűleg nem hallottak túl sokan mifelénk, de régészeti szempontól ez a nyugat-ausztráliai lelőhely különös jelentőségű. A déli kontinens benépesülése a tudomány mai állása szerint nagyjából 50 ezer éve kezdődött, a szurdok két barlangját pedig az itt talált tárgyak tanúsága szerint má4 46 ezer éve ember lakta, vagyis a legkorábbi humán emlékek között volt a helye.
Idáig, múlt vasárnap ugyanis szándékosan felrobbantották őket. Az elkövető a Rio Tinto bányakonszern, akik az itt található vaslelőhelyet szeretnék kiaknázni. Ehhez még 2015-ban hivatalos jóváhagyást is kaptak a hatóságoktól, időközben azonban az ilyenkor előírt régészeti lelőhelyfeltárás eredményes volt, ősi őrlőköveket és megmunkált csontdarabot találtak, valamint egy azokhoz képest friss, de így is 4000 éves hajfonatot azonosítottak. A lelőhelynek vallási jelentősége is van, a környéken élő két bennszülött csoport, a Puutu Kunti Kurrama és a Pinikura törzs ugyanis az ősökre hivatkozva saját kulturális örökségének tekinti azt, amihez pár éve a jogi elismerést is megkapták.
Ehhez képest egy héttel ezelőtt a bányacég simán felrobbantotta a helyszínt. Először arra hivatkoztak, hogy a bennszülöttek érdekvédelmi szervezete nem volt elég egyértelmű, hogy ezek mennyire fontos helyek számukra, ezt azonban azok rögtön hevesen cáfolták: mint mondják, több hónapja tárgyaltak a bányával erről, legutóbb márciusban jelezték, hogy a lelőhely elpusztítása elfogadhatatlan számukra. A robbantás előtt a bánya nem jelezte előre a szándékát.
Nagyon sajnáljuk az általunk okozott fájdalmat
– reagált néhány nap elteltével a bánya vezetése, akik megígérték, hogy a továbbiakban átnézik az egész térségben a terveiket.
Peter Stone, az UNESCO kulturális tulajdonlásért és békés megoldásokért felelős vezetője szerint a Jukan-szoros régészeti pusztítása a legsúlyosabbak a jelenkori történelemben, azt csak ahhoz lehet hasonlítani, amikor a tálibok vallási fanatikusként felrobbantották az óriási buddhista szobrokat Afganisztánban, a Bámiján-völgyben, vagy a szíriai Palmyra városának elpusztítását az Iszlám Állam szélsőségesei által.
Ausztrál hajóroncsra bukkantak a kontinens partjainál. A második világháborús teherszállító hajó legénységének 32 tagja veszett oda, amikor azt 77 éve megtorpedózta egy japán tengeralattjáró.
A Wollongbar II nevet viselő hajó maradványai Új-Dél-Wales állam partjainál kerültek elő, miután a helyi halászok értesítették a hatóságokat.
„Évtizedeken át feküdt a mélyben, a tenger fenekén ez a titok, megtalálása lezárást jelenthet az életét vesztett 32 ember leszármazottai és rokonai számára” – közölte Geoff Lee, a veteránokért felelős új-dél-walesi miniszter.
A védelem nélküli, fegyvertelen kereskedelmi hajó húst és vajat szállított, amikor az I-180-as japán tengeralattjáró kilőtte két torpedójával 1943. április 29-én. A rakományt partra mosta a víz.
