Egy korai emberfaj 1,8 millió éves fogát találták meg egy georgiai ásatáson. A régészek úgy vélik: a felfedezés igazolja, hogy a régió az egyik legkorábbi otthona volt Európában az ősi emberi közösségeknek.
A felfedezésről kiadott csütörtöki közlemény szerint az ásatás a georgiai fővárostól, Tbiliszitől száz kilométerre délnyugatra fekvő Orozmani település közelében folyt. Ez a Dmanisi régészeti lelőhely közelében található, ahol két évtizeddel ezelőtt 1,8 millió éves emberi koponyákat találtak − közölte az MTI.
Az afrikai kontinensen kívül a dmanisi leletek voltak a legrégebbi ilyen jellegű emberi maradványok, amelyekre valaha rábukkantak. A felfedezés megváltoztatta a korai emberi evolúcióról és a vándorlási szokásokról kialakult tudományos álláspontot.
A régészek szerint a Dmanisitől 20 kilométerre talált fog szintén azt bizonyítja, hogy a Dél-Kaukázus hegyvidéki területe lehetett a korai emberek egyik legősibb otthona az Afrikából történt kivándorlás után.
Giorgi Bidzinashvili, az ásatás vezetője elmondta, hogy szerinte a fog a Dmanisinál talált két, csaknem ép, 1,8 millió éves megkövesedett koponya Zezva és Mzia egyik „rokonának” maradványa lehet.
Az ásatásban részt vevő, a fogat megtaláló Jack Peart brit régészhallgató megfogalmazása szerint a felfedezés Georgia és az Afrikát 1,8 millió évvel ezelőtt elhagyó ember történetének szempontjából is óriási jelentőségű.
Ez megerősíti, hogy Georgia valóban fontos hely a paleoantropológia és általában az emberiség története szempontjából − fűzte hozzá.
A világ legrégebbi Homo-fosszíliái körülbelül 2,8 millió évvel ezelőttről származnak Afrikából. A korai ember, a vadászó-gyűjtögető Homo erectus (felegyenesedett ember) valószínűleg kétmillió évvel ezelőtt kezdett elvándorolni Afrikából. Kínában korábban már felfedeztek mintegy 2,1 millió évesre becsült ősi eszközöket, de a georgiai leletek a legősibb Afrikán kívül talált emberi maradványok.
Eddig ismeretlen, páncélos dinoszauruszt fedeztek fel a kutatók Argentinában – írta meg a Science Alert. Ez az első ilyen lelet, amit Dél-Amerikában találtak.
A Jakapil kaniukura névre keresztelt dinoszaurusz két lábon járhatott, rövid csőre volt, a nyakától a farka végéig pedig csontos páncélzat borította. Az állat egyértelműen a thyreophoran, vagyis a páncélos dinoszauruszok közé tartozott, épp úgy, mint a stegosaurus vagy az ankylosaurus.
A leletre az argentin Félix de Azara Természettudományi Alapítvány paleontológusai bukkantak rá. A szakemberek az észak-patagóniai Río Negro tartományban találtak rá a maradványra. Az állat 97-94 millió évvel ezelőtt, a krétakorban élhetett. Ez volt a dinoszauruszok utolsó korszaka.
A tudósokat meglepte az eredmény, az eddigi feltételezések szerint ugyanis a thyreophoranok a középső jura időszakban kihaltak. Egy animáció is készült róla, ami alapján megnézhetjük, hogyan nézhetett ki.
Az állat egyébként 152 centiméteres és 4-7 kilogramm lehetett. A fogazata alapján növényevő volt.
Mexikóban azután, hogy csaknem tíz éve megtalálták egy 72 millió éve fosszilizálódott egyed maradványait, azonosították a tarajos dinoszauruszok új faját – jelentette be a mexikói Országos Antropológiai és Történeti Intézet (INAH).
A Tlatolophus galorum nevet kapó új fajt koponyája 80 százalékának helyreállítását követően sikerült tarajos fajként azonosítani, a szakértők ugyanis ekkor tudták összehasonlítani a maradványokat más, hasonló típusú dinoszauruszokéval.
A Mexikói Nemzeti Független Egyetem specialistáinak részvételével zajlott kutatás 2013-ban kezdődött, amikor közép-mexikói Coahuila államban felfedeztek egy ízelt farkat.
Amikor feltárták a farokrészt, tovább ástak a helyszínen. Combcsontot, lapockát és egyéb csontokat találtak, valamint a dinoszaurusz testének elülső részéről származó csontokat és csonttöredékeket is gyűjtöttek és elemeztek – mondta Alejandro Ramírez, a kutatásban résztvevő szakértő.
A paleontológusok így feltárták a mintegy 1,32 méteres dinoszaurusz taraját és a koponya más részeit: az alsó és felső állkapcsot, a szájpadlást és az agykoponya nevű részt – közölte az INAH.
A régészek elképesztő kardokra, tőrökre és egyéb fegyverekre bukkantak ebben az évben. Az ősi, kidolgozott eszközök a múlt történetét mesélik el. Ezek a felfedezések több százezer éves emberi történelmet ölelnek fel, a jégkorszaktól egészen a középkori időkig.
A jégkorszak dobószerszáma
Fegyvertúránk első állomása a jégkorszakba vezet, ahol a már kihalt, a neandervölgyi ember és a modern ember közös ősének tekintett heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) különböző szerszámokkal vadászott.
A körülbelül 64,5 centiméteres hosszúságú, valószínűleg dobáshoz használt, Németországban talált eszközről először áprilisban számoltak be a Nature Ecology & Evolution tudományos szaklapban.
A Tübingeni Egyetem kutatói szerint a fegyvert apró zsákmányállatok, például nyulak, hattyúk és kacsák megsebesítésére vagy levadászására használták, amely legalább 300 ezer éves múltra tekint vissza. A tudósok úgy vélik, hogy a heidelbergi ember dárdákat és hosszú lándzsákat is használt a vadászatai során. És bár ezeknek a fából készült fegyvereknek a nagy részét a régmúltban használták, ám a németországi Schöningen régészeti helyszínen kivételes precedenseit őrzi ennek az ősi vadászati hagyománynak.
Nagyon régi kard
Amit a szakemberek első ránézésre csak egy sötét múzeumban megbújó, középkori kardnak véltek, arról idén kiderült, hogy valójában az egyik legrégebbi kard, amelyet valaha találtak a régészek. Az egyszerűnek tűnő fegyvert az olaszországi San Lazzaro degli Armeni kolostorban vette észre idén márciusban Vittoria Dall’Armellina akkori régész hallgató.
Noha a fegyvert az első vizsgálatok csak néhány száz évesnek bélyegezték, Dall’Armellina felismerte, hogy sokkal inkább hasonlít a bronzkori fegyverekre, mint valamilyen középkori tárgyra.
Kollégáival elemezés alá vetették a kardot és megállapították, hogy valóban egy réz-arzén ötvözetről van szó, amely a kora bronzkorból származik, körülbelül 5000 évvel ezelőttről. A különleges kard Anatóliából, tehát a mai Törökország keleti részéből származik. A tudósok kiemelték, hogy ezen a területen kovácsoltak először ilyen kardokat.
Gombát keresett, de valami egész másra bukkant
Gomba után kutatott, ám ennél sokkal értékesebb dologra bukkant egy férfi a Cseh Köztársaság egyik erdőjében idén novemberben: egy 3300 éves ősi kardot és bronz baltát talált. A régészek az értékes leleteket látva úgy döntöttek, hogy feltárják a környéket, amelyre eddig régészetileg nem éppen jelentős területként tekintettek. Roman Novák gombát keresett, amikor saját bevallása szerint azt látta, hogy egy fémdarab lóg ki a földből.
Amikor belerúgott, akkor megállapította, hogy egy kard pengéjéről van szó.
Ásni kezdett és a föld alatt nem csak egy bronzkori kardra, hanem egy baltára is rábukkant. A fegyver markolatát és ütőjét finom kör alakú és félhold alakú faragások díszítik, amit a közeli Sziléziai Múzeum régészei vizsgáltak meg, akik szerint mintegy 3 300 évvel ezelőtt, a bronzkorban kovácsolhatták azt. Az ehhez hasonló kardok drága portékának számítottak a bronzkor azon időszakában, amikor az urnamezős kultúra éppen kialakulóban volt Közép-Európában és amely arról kapta a nevét, hogy a holtakat urnákba temették a mezőkön. A régészek a felfedezés után a környező régió további tanulmányozását tervezik.
A temetkezési hely felfedezései meglepték a kutatókat
Körülbelül 2500 évvel ezelőtt a mai Szibéria déli területén egy férfit, két nőt és egy csecsemőt helyeztek örök nyugalomra. A sírban a kutatók 2020 szeptemberében az emberi maradványok mellett számos kincsre bukkantak, köztük bronzkori tőrökre, késekre és baltákra. A fegyvereket a férfi és a fiatalabb nő holtteste mellett találták, akik a tudósok szerint a nomád szkíta civilizációjának részét képező Tagar-kultúra tagjai lehettek.
Akkoriban ez a jelenség nem számított egyedinek, bár a hölgyek általában íjakkal és nyilakkal harcoltak, nem pedig olyan baltával, amelyet ebbe a sírba helyeztek. A férfi és a nő valószínűleg 30-40 éves lehetett a halála pillanatában, akiknek a lábánál magzatpózban helyezték el egy 60 év körüli asszony csontvázát. A sírban szétszórva a régészek egy egy hónaposnál fiatalabb csecsemő csontjait is megtalálták.
Csontból készült fegyverek a Man-szigeten
Az angliai közelében található Man-szigeten idén felfedezett kés fogantyúja csontból készült. A tudósok szerint jól mutatja az ókori népek bámulatos kreativitását, amikor fegyverekről van szó. Ehhez hasonló tárgyakat az 1970-es években találtak a régészek, ám a csont markolatot végül idén októberben vetették komolyabb analízis alá.
Az Antiquity tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a műtárgyat egy temetkezési helyen találták meg, amelyben négy személy hamvasztott csontja is rejtőzött, köztük legalább egy tinédzser és egy csecsemő maradványai.
A két urnába gyűjtött, részben elhamvasztott csontokkal együtt a régészek csontból készült kardgombot és egy csontdíszítéseket találtak.
Utóbbit valószínűleg egy tehén vagy egy ló csontjából készítették. És bár a penge eltűnt, ám a kardgomb alapján a kutatók szerint egy modern asztali kés méretű eszközhöz tartozhatott. Talán még ennél is érdekesebbek a sírban talált, többi fegyver, amelyek körülbelül 76 centiméteres hosszúságúak és téglalap alakúak.
Ezekhez hasonlót a szakemberek még soha sem találtak és máig nem világos, hogy mire használhatták őket.
Gazdagon díszített római tőr és tükör a túlvilágra
Kilenc hónapos tisztítás és restaurálás volt szükséges ahhoz, hogy az első ránézésre formátlan fémdarabot a kutatók gazdagon díszített római tőrré változtassák. A körülbelül 35 centiméter hosszú fegyvert egy római katona sírjában találták meg Halternben, egy egykori római katonai bázis helyén, amely Krisztus előtt 27-14 között „üzemelt”.
A pengéje vasból készült, ám a nyele ezüst berakásal díszített.
A tőr tokja pazar kialakítással készült, hársfával bélelve, vörös üveggel és zománccal, ezüsttel és niellóval (fekete keverék, gyakran kén, réz, ezüst és ólom) díszítve.
A rómaiakat általában nem a fegyvereikkel temették el, ezért a tőr jelenléte a sírban kissé rejtély – mondta Tremmel Bettina régész a felfedezésről.
Amikor a régészek feltárták Norvégiában egy viking harcos 1100 éves sírját, nem lepődtek meg azon, hogy egy kardot is találtak benne; a vikingeket ugyanis gyakran temették el a fegyvereikkel együtt. Ám a sírban az eszközt a harcos bal oldalára tették, ami több mint furcsának hatott, hiszen ellentétben állt a kor szokásaival. Emiatt a szakemberek úgy gondolják, hogy a korabeli emberek valószínűleg hittek egy „tükör túlvilág” létezésében, amelyben mindent megfordítottak. Ezért ha a harcos a kardját az életben a jobb oldalán viselte, akkor a kardját a bal oldalára kellett tenni ahhoz, hogy könnyedén ki tudja húzni a hüvelyéből.
Az első kínai császár, Csin Si Huang ti mauzóleuma mellett, az úgynevezett egyes számú gödörben újabb kétszáz agyagkatonát találtak a kutatók – közölte a Csin Si Huang-ti Múzeum.
Ókori fegyvereket, 12 agyaglovat és két harc szekér maradványait is kiásták.
A kutatók 2009 és 2019 között mintegy négyszáz négyzetmétert tártak fel a császár mauzóleumát körülvevő komplexumban.
– Az újonnan megtalált tárgyak egy most feltárt sírban voltak elrendezve, egy, a mauzóleum sírjaihoz képest alárendelt sírkamrában – magyarázta a múzeum kutatója a leletről beszámoló kínai állami televíziónak.
Csin SI Huang-ti egyesítette a korábban hadakozó országokból álló Kínát, az ő nevéhez fűződik a Nagy Fal létrehozása is. Nyolcezer egyedi, életnagyságú szoborból álló agyaghadsereg őrizte gigantikus sírját, ezekhez csatlakozik a most megtalált kétszáz agyagkatona.
