Májusban találtak régészek a Spanyolország nyugati részén fekvő Ria de Vigoban egy 15 centis kőpéniszt, most pedig úgy tűnik, kiderült, mi lehetett a funkciója.
A régészek az 1476-ban lerombolt középkori erődítmény, a Meira-torony ásatásai során fedezték fel a leletet – írja a Vice. A Meira-torony egyike volt annak a tucatnyi várnak és erődnek, amelyeket a XV. században az Irmandiño-lázadások – parasztok által az uralkodó galíciai nemesség ellen vezetett erőszakos népfelkelések – során leromboltak.
My Website
Az archeológusok most azt mondják, hogy a kőpéniszt kardok élezésére használhatták a parasztfelkelők. A csiszolókövek a középkori Európában mindennapi használati tárgyak voltak, és számos régészeti lelőhelyen megtalálhatók.
A fallikus ábrázolások gyakorinak számítottak a középkorban, ennek a kőnek a szándékosan fallikus faragása azonban arra utal, hogy a kő funkcionális és szimbolikus szerepet is betöltött – írják az ásatást vezető régészek.
A spanyol Stonehenge, a Guadalperal Dolmen a híres brit emlékműnél 2000 évvel idősebb, 150 kőből álló őskori kör újból láthatóvá vált a szárazság miatt.
A Guadalperalt 1924-ben fedezte fel Hugo Obermaier német pap és amatőr régész a Valdecañas víztározó felszíne alatt. Az emlékmű 150 gránitkőből áll és több mint 7000 évvel ezelőtt épült. A gránitkövekből álló kör völgyét felfedezése után közel 40 évvel Franco spanyol diktátor parancsára elárasztották vízzel. Azóta a mostani az ötödik alkalom, hogy láthatóvá vált. A köveken hullámos díszítések találhatóak, amelyek a feltételezések szerint a közeli Tejo folyót ábrázolják. A régészek úgy gondolják, az őskori építményt vagy templomként használták, vagy temetési szertartásokhoz.
Bár Nyugat-Európában sok ehhez hasonló emlékmű van elszórva, keveset tudunk arról, hogy kik és miért építették őket. Mivel sok helyen a romok közelében emberi maradványokat találtak, leginkább sírokra gyanakodnak.
Spanyol–angol 1:1
Az angol Stonehenge-t évente 80 000 turista keresi fel, ennek a területe nagyobb, de a spanyol műemlék több kőből áll. A kőzetcsoport radiokarbonos kormeghatározás szerint körülbelül 7000 éves, ami 2000 évet ver rá Stonehenge-re.
Az angol köveket a walesi Preseli Hillsből bányászták, és szállították jelenlegi helyükre, de az még mindig rejtély, hogy miért építették fel őket a brit partoknál. A guadalperali dolmennél a régészek római maradványokat, érméket, kerámiákat és egy teljes települést is találtak.
Az ókori kör megmentése
Szakértők attól félnek, hogy ha újra elnyeli a víz a spanyol dolment, az már végzetes károkat okozhat benne, mert a gránit hajlamos az erózióra. Ángel Castaño, a Peraleda Kulturális Egyesület elnöke a közelmúltban petíciót indított, hogy az őskori emlékművet vigyék el vizes helyéről, és helyezzék biztonságosabb, szárazabb körülmények közé.
A monolitokon már jelentős kopás jelei mutatkoznak – mondta Castaño 2019-ben, amikor a kövek utoljára víz felett voltak. Ha most nem mentik meg őket, már késő lehet.
Enrique Cedillo, a madridi Complutense Egyetem régésze, az egyik szakértő, aki tanulmányozta a dolment. Szerinte a kövek egy központi kamrát vesznek körül, ahol talán napimádó szertartásokat tartottak. A vallási felhasználás szinte biztos, de szakértők szerint kereskedelmi központként is fontos szerepe lehetett.
Az „elefántóvoda”, ahol anyjukkal éltek, több mint 100 ezer évvel ezelőtt volt Spanyolországban. A nőstények ott nevelték gyermekeiket, amíg erősek és függetlenek nem lettek.
A kutatók tanulmányozták az ókori elefántok lábnyomát Matalascanyas üdülőváros strandján. Méretük alapján a kutatócsoport meghatározta a nyomokat hagyó egyedek magasságát, súlyát és faját, számolt be a Scientific Reports.
Kiderült, hogy ezen a területen 129–117 ezer évvel ezelőtt a kihalt Palaeoloxodon antiquus faj 14 elefántja élt. Felnőttek is voltak velük – valószínűleg az anyjuk. A tudósok úgy vélik, hogy ezen a helyen egy egyfajta „óvoda” lehetett, ahová nőstények jöttek, hogy felneveljék utódjaikat.
A kutatók körülbelül 50 cm hosszú lábnyomokat is megvizsgáltak – nagy valószínűséggel felnőtt elefántoké. A szakértők úgy vélik, hogy maguk a hímek ritkán léptek be az „óvoda” területére.
A Palaeoloxodon antiquus faj elefántjai a modern afrikai elefántok elődjei, bár méreteik szerint jelentősen nagyobbak voltak. Ezek a hatalmas állatok már régen kihaltak, de több mint 30.000 évvel ezelőtt Nyugat-Európa területén kóboroltak.
Szokatlan felfedezést tettek a Murciai Egyetem régészei, akik egy szarkofágot tártak fel Spanyolországban, egy római nekropolisz helyén, Los Villaricosban. A különös leletre egy korábban feltárt római villa romjai között bukkantak, amelyet feltehetően Krisztus után az V. század környékén hagytak el a lakói.
A Los Villaricos környéke a római korban egy mezőgazdasági terület volt, amely az olívaolaj alapanyagának termesztésére és tárolására összpontosított. A későbbi években a villa egyes részeit keresztény misékre használták, míg a villa központi terasza nekropoliszként funkcionált, amelyet „necropolis ad sanctos” néven emlegettek.
Az ezen a területen végzett ásatások során két méter hosszú szarkofágot tártak fel, amelyet kavargó geometriai mintázat és borostyán levelek vakolata díszített. A tárgy tetejére az úgynevezett „Chi Rho” szimbólumát véstek, amely a krisztogram egyik formája az első két betű egymásra helyezésével. A Chi és rho a görög ΧΡΙΣΤΟΣ (Christos) szóból áll oly módon, hogy a „rho” függőleges vonása metszi a „chi” középpontját.
A HeritageDaily online tudományos portálnak nyilatkozó tudósok úgy vélik, hogy a szarkofág a Krisztus után a VI. századból származik, abból az időszakból, amikor a germán törzsek egyre nagyobb számban jelentek meg az egykori római területeken.
Ők voltak a vizigótok germán csoportja, amelyről úgy vélték, hogy a negyedik század körül elváltak a többi góttól, amikor Daciából (ma Romániában) a Római Birodalomba költöztek. Idővel tovább mentek nyugatabbra, Olaszországba és lefelé, majd Spanyolországba, ahol sokan megtelepedtek, majd kelet felé ismét Galliába, a mai Franciaország területére.
A vizigótok számos római struktúrát teremtettek újra.
A villa helyének egy részét viszont egy kis méretű, keresztény templommal együtt építették fel, valamikor a Krisztus után V–VII. század folyamán.
Rafael González Fernández, a Murciai Egyetem ókortörténeti professzora a felfedezést „látványosnak és váratlannak minősítette, amely megerősíti a nekropolisz kronológiájával kapcsolatos korábbi tanulmányokat”.
Tauste észak-spanyol városban több mint négyszáz mór sírt fedeztek fel útfelújítás során.
Fotó: Twitter
A régészek szerint az új lelet része a település mellett található, 2010-ben feltárt muzulmán temetőnek, amelynek kiterjedése a korábbi becslésektől eltérően legalább kéthektárnyi területen fekszik, és mintegy 4500 sírhelyet rejthet.
A sírokban a földi maradványokat iszlám szokás szerint jobboldalra fektetve, Mekka felé helyezték el.
Eva Giménez, az ásatásokat vezető archeológus az ABC című napilapnak elmondta: a temető a bizonyíték arra, hogy a környéken jóval jelentősebb lehetett a mórok jelenléte, mint azt korábban gondolták.
A temető keletkezését a 8. századra teszik, megszűnését pedig a 12. századra, amikor Harcos Alfonz aragónai király meghódította a területet.
A kutatók számára a csontvázak kiváló állapota lehetővé teszi, hogy megismerjék, milyen betegségekkel küzdöttek az egykor élt emberek, ebből pedig következtetni lehet életmódjukra, szokásaikra, körülményeikre is. Például találtak olyan maradványt, amelyen koponyalékelés nyomaira bukkantak, és ólommérgezés okozta halálesetet is bizonyítottak.
شعور لا يقارن كلما تشهد كشف اثري جديد، انتظروا الاعلان عن كشف اثري جديد بسقارة، شكرا لزملائي بالوزارة. An indescribable feeling when you witness a new archeological discovery. Stay tuned for the announcement of a new discovery in Saqqara Thank you to my colleagues in the ministry pic.twitter.com/RpgK6TmREo
Mexican archaeologists say they found remains of 119 more people, including women and several children, in a centuries-old Aztec "tower of skulls" in the heart of the capital https://t.co/gsHq95aLzM
