A németországi Nürnberg városában egy új nyugdíjasotthon építése előtt a régészek ásatásokat végeztek. Feltárták a pestis áldozatainak talán legnagyobb tömeges temetkezését, amelyet Európában valaha feltártak.
Még nem tudják a temetkezés pontos időpontját
Az ásatások még folyamatban vannak, de a szakemberek eddig több mint ötszáz ember évszázados maradványait tárták fel, és a csapat úgy véli, hogy akár ezerötszáz embert is eltemethettek ide. A pontos kormeghatározást még nem végezték el, de az előzetes becslések szerint a nyolc pestisgödör a XVII. század első felében keletkezhetett. A csontok egy része zöldre színeződött, mivel a helyet egy ideig egy közeli rézgyár hulladékának ártalmatlanítására használták.
Biztosítjuk és archiváljuk az összes emberi maradványt, amelyet a jövőbeni építkezési területeken találunk – mondta Melanie Langbein, a nürnbergi örökségvédelmi hivatal régésze és Florian Melzer vezető antropológus a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Jelenleg azt feltételezzük, hogy a munkálatok tavasszal történő befejezése után ez lesz a pestis áldozatainak legnagyobb szükségtemetője Európában.
A bubópestis a történelem számos legpusztítóbb világjárványával, főként a XIV. századi fekete halállal és a VI. században kitört Justinianus pestisjárvánnyal is összefüggésbe hozható.
A rendkívül fertőző, bolhák által terjesztett fertőzés az idők folyamán kisebb járványok formájában gyakran újra és újra felbukkant.
A fekete halál után Európában mintegy négyszáz éven át kiújultak a helyi járványok, amelyek városokat pusztítottak. Nürnberg sem volt kivétel. A településnek még egy híres pestistemetője is van, a Szent Rókus temető.
A csontok DNS elemzése adhat majd válaszokat
De amit az In Terra Veritas régészei az építkezés előtti rutinszerű szorgalmi ellenőrzés során találtak, az nem temető volt. A „néma” csontok valami sokkal kétségbeesettebb és pusztítóbb dologról beszéltek.
Ezeket az embereket nem egy hagyományos temetőben temették el, bár Nürnbergben vannak kijelölt pestistemetőink – magyarázta Langbein Jack Guy kutató. – Ez nagyszámú halottat jelent, akiket rövid időn belül kellett eltemetni, a keresztény temetkezési szokásokra való tekintet nélkül.
Hozzátette: a pestis nem hagy látható nyomokat az áldozatok csontjain, ezért a diagnózis megerősítéséhez további munkára lesz szükség.
A DNS-elemzésük azonban várhatóan megerősíti a Yersinia pestis pestis baktérium nyomait. Emellett több kormeghatározási vonal is arra utal, hogy a pestis a legvalószínűbb magyarázat.
Az egyik sírból származó maradványok szénizotópos kormeghatározása a XV. század végétől a XVII. század elejéig datálja, a benne talált érmék és kerámiadarabok pedig a XX. század elejére utalnak. A tudósok találtak egy 1634-ben keltezett feljegyzést is, amely egy 1632-ben és 1633-ban Nürnbergben kitört pestisjárványról ír, amely a jelentések szerint 15 ezer ember halálát okozta. A feljegyzés alapján ezek közül mintegy kettőezret a jelenlegi ásatás helyén temettek el. A sírokba gyermekek és öregek, férfiak és nők földi maradványai is kerültek.
Huszonöt ember maradványait találták meg az ősi perui romvárosban, Chan Chanban folyó ásatáson a perui régészek – írta csütörtökön a BBC News cikke alapján az Origo.
A csontvázakat egy kis, tíz négyzetméternyi területen tárták fel az egykori csimu birodalom központjában. Egykor a csimu királyság uralkodott a mai Peru túlnyomó részén. A birodalom a XV. században élte virágkorát, mielőtt az inkák legyőzték volna. Chan Chan, ahol a tömegsírt felfedezték, a prekolumbiánus Amerika legnagyobb, vályogból épített fellegvára volt. A szakértők szerint a tömegsír temetkezési hely lehetett, ahol a királyság előkelőségeit helyezték örök nyugalomra. Sinthya Cueva régész a Reuters hírügynökségnek elmondta, hogy a maradványok többsége fiatal nőké, egyikük sem volt 30 évesnél idősebb. A csimu birodalomban emberáldozatokat is bemutattak, gyermekeket is áldoztak, de Jorge Meneses Bartra régész szerint nincs bizonyíték arra, hogy a feltárt tömegsírba feláldozottak tetemei kerültek volna. Tudósok fogják megállapítani, hogy mi okozta a halálukat.
Meneses elmondta: az egyik csontváz helyzetéből arra következtettek, hogy azt az embert nem sokkal a halála után temették el, míg a többi csontot a természeti elemek kifehérítették, és össze is keveredtek, ami arra utal, hogy később kerültek a sírhelyre. Cueva szerint az utóbbi arra utal, hogy a csimu birodalomban gondozták a szeretteik maradványait, és át is költöztették azokat. A testeket ülő helyzetben több réteg szövetbe burkolták, az első pamutból, a második pedig növényi anyagból volt. A sírban a helyi híradások szerint csaknem 50 darab kerámiát is találtak.
Egy második világháború idejéből származó, a becslések szerint több mint nyolcezer ember földi maradványait rejtő tömegsírra bukkantak egy belarusz erdőben – jelentette a minszki főügyészség nyomán az MTI.
A szakértők csontokat, ruhadarabok és cipők maradványait, valamint lőszereket találtak, ezeket most alaposan megvizsgálják.
A tömegsírt egy katonai gyakorlótér mellett fedezték fel, nem messze a fővárostól, Minszktől. Az ügyészség állítása szerint a német megszállók azon a területen gyilkoltak meg Minszk környékéről elhurcolt civileket és katonákat 1941 és 1944 között. A holttesteket annak idején ötméteres mélységben földelték el. Korabeli beszámolók szerint a most feltárt tömegsír környékén levő falvakban a helyi lakosok kiáltásokat és lövéseket hallottak, és később a területen rengeteg töltényhüvelyt találtak.
Az egykori szovjet tagköztársaság főügyészsége arra számít, hogy a környéken még legalább hét, összesen 38 ezer áldozat földi maradványait rejtő tömegsírra bukkanhatnak.
A Szovjetunióban 27 millió ember halt meg a második világháborúban. A mai Belarusz területén a lakosság mintegy negyede vesztette életét.