A Radvánci-kőbánya – Ungvár legmélyebb víztározójának története

Ungváron különböző történelmi korszakokban alkotott, számos érdekes építészeti emlék található, amelyek nagyon harmonikusan beleilleszkedtek a város történetébe. Vannak azonban érdekes természeti emlékek is, amelyek már régóta szerves részévé váltak az Ung partján fekvő város rendkívül gazdag és érdekes történelmének. Ilyen természeti emlékek egyike, amelyet emberi kéz mégis megérintett, egy ősi geológiai képződmény a város keleti peremén, a most bezárt és annak idején elárasztott Radvánci-kőfejtő.

A tudósok szerint ez a vulkáni kupola több millió évvel ezelőtt alakult ki. Összességében ez egy gyönyörű táj, amelyet bazaltoszlopok alkotnak, amelyek a mesterséges tó felett helyezkednek el, és magát a kövön a természet különféle színű, nagyon furcsa mintákat alkotott. Ami a kő tudományos nevét illeti, az késői szarmata-pannon andezit.

Ez a kőfejtő évek óta az ungváriak egyik leglátogatottabb kikapcsolódási helye. Itt gyakran meditálnak és edzenek a futók, az úszók és a vízilabdázók, hétvégeken pedig városlakók százai jönnek ide gyermekeikkel napozni és úszni.

A kőbánya körül számos legenda terjeng, ami vegyes érzelmeket vált ki sok ungvári lakosok körében. Mindemellett mindenkit érdekel ennek, az Ungváron legmélyebbnek számító mesterséges víztározónak a valódi története (a kőbánya mélysége különböző becslések szerint 24 és 40 méter között van – szerző).

Mint ismeretes, a Radvánci-hegy emberekkel való betelepítése feltételezhetően a kőkorszakban volt. Ennek bizonyítéka több mint 5000 különböző munkaeszköz, amelyeket az 1950-es évek végén találtak a hegyen. Ez az ungvári ősemberek egyik legrégebbi települése, a Várhegyen és Onokóci területén talált településekkel együtt. Ezt az információt erősítette meg az Ungváron jól ismert két kutató, Kobaly József és Tetyána Literáti. Tetyána asszony megjegyezte, hogy a munkaeszközök többségét „egy helyi néprajzkutató, Petro Szova találta meg az ötvenes évek végén”.

Szerhij Fedaka, az Ungvári Nemzeti Egyetem professzora is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Szerhij Dmitrovics szerint nagyon nehéz ezen a területen az emberi települések történelmét és régészetét tanulmányozni, mert maga a város is vulkanikus sziklákon áll. És emiatt a Radvánci-hegyen található összes lelet valóban egyedülálló.

Az idősebb kutatók munkájára támaszkodva Tetyána Literati elmondta, hogy ez a lelőhely több régészeti réteget tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy itt éltek emberek, akik később elköltöztek, és mások jöttek a helyükre. Ugyanezen a véleményen van a már említett Szerhij Fedaka is, aki szintén úgy véli, hogy a radvánci kőfejtőben már az ősemberek is köveket bányásztak. A kutatók is ezekre a következtetésekre jutottak, miután kiderült, hogy a munkaeszközök a helyi radvánci andezitből készültek. A kutatók is úgy vélik, hogy abban az időben nem volt ipari kőbányászat, csak szükség esetén és ritkán bányászták.

Több mint valószínű, hogy a Radvánci kőbánya ipari fejlesztése abban az időben kezdődött, amikor vidékünk az Osztrák-Magyar Monarchia részévé vált (a XIX. század második fele – szerző). Vannak ellentétes nézetek is – egyes kutatók (Kobaly József – szerző) úgy vélik, hogy a radváni kőfejtő fejlesztése Kárpátalja Csehszlovákiához való csatlakozása idejében kezdődött, és több gazdag polgár tulajdonában volt.

Bármit is mondanak a kutatók, a huszadik század elején mintegy 300 ember végzett kézi munkát a kőbányában, akkoriban ez egy elég nagy vállalkozásnak számított. Egyedi kőlapokat készítettek, amelyeket hidak és alagutak építéséhez használtak. A „kész” termékeket szekereken szállították el a kőbányából.

A második világháború után a szovjethatalom államosította a vállalatot, később megjelent a „Radvánci kőbánya-igazgatóság”. Az akkori kommunista hatalom terveiben ennek a vállalatnak komoly kilátásai voltak. Egy gyárat építettek a kőbánya mellett, ahol a kitermelt követ ledarálták.

Az „Elvesztett Ungvár” ismert kutatója, Tetyana Literati azt írja, hogy idős emberek – a vállalat alkalmazottai az alábbiakat mondták el: „Az andezit lelőhelyek nagyon nagyok, a kifejtés feltételei jók. Amikor ott kezdtünk dolgozni, időről időre érdekes dolgokat találtunk: régészeti értékeket, később pedig nagyobb mélységben – az őskori hal kőnyomatát. Az andezit nagyon jó minőségű ebben a kőfejtőben. A kő színe a szürkétől a feketéig változik, és a megfagyott láva egykor elképesztő mintákat formált a sziklán”.

Egyébként a kőfejtőben kibányászott andezitből készült a gyárban a jól ismert „kockakő”, azzal kövezték ki az ungvári utakat, valamint burkolólapokat is készítettek. Ezen túlmenően, a 1970-es évek végén itt gyártották a járdákhoz szükséges burkolólapokat. Ezek kerültek a Szvoboda sugárút járdáira és a városlakók számára legendás, nemrégiben leégett „Ukrajina” áruház előtti térre.  

Az ungvári őslakosok szerint a radvánci kőbánya meglehetősen rövid ideig működött. Ennek oka pedig a legenda szerint egy rendkívüli esemény volt – egyik este a kőfejtő dolgozói, befejezve műszakukat hazamentek. Reggel visszatérve pedig nem ismerték fel a munkahelyüket – az éjszaka folyamán mindent teljesen elárasztott a víz, betemetve az este otthagyott munkaeszközt és munkagépeket.

Az évtizedek alatt ezt a történetet legendák szőtték át, de a kőbánya egykori munkatársai mosolyogva mondják, hogy ez nem más, mint egy újabb mese a turisták számára.

A kutatók szerint a kőfejtő működése teljesen más okok miatt állt le. Az 1970-es évek végén kezdtek el robbanóanyagot használni a kőfejtésben a kőbánya alján. És egy ilyen „erőteljes” módszer kárt okozott a város ezen területén élők otthonában, akik folyamatosan panaszlevelekkel árasztották el az akkori városvezetést. A lakosság arra panaszkodott, hogy a robbantások okozta hullám károsítja otthonaikat, és félnek ott élni.

Ez a probléma 1979-ig húzódott, amikor úgy döntöttek, hogy bezárják. Ahhoz, hogy valamennyire kompenzálják a radvánci kőbánya működésének leállítását,  úgy döntöttek, hogy a szomszédos Rahoncán (ungvári járási Orihovica) jelöltek ki egy, a kőbányászatra megfelelő területet. Manapság a meglévő vulkanikus kőzetek több, építőanyagok gyártásával foglalkozó céget is érdekelnek. Innen szállítják az alapanyagokat autópályák, közlekedési létesítmények, vasúti töltések építéséhez. A kőfejtőben bányásznak követ, bazaltot bányásnak ki, amelynek gerincei sötét-szürke színűek. Összességében a radvánci kőbánya területe 5 hektár.

Jurij KOPINEC,
Karpatszkij Objektiv