Józsa Antal kutatásai szerint az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének valamivel több mint kétmillió tagja sínylődött valamelyik orosz hadifogolytáborban az első világháború ideje alatt. A Duna menti birodalom területén eközben csaknem egymillió orosz hadfi raboskodott.
Mint minden harcokban részt vevő állam, a cári kormányzat is munkára kötelezte ellenségei elfogott katonáit.
Rabosított magyar bakák, huszárok és tisztek fizikai erejét leginkább a zord éghajlatú szibériai, murmanszki és pétervári vasútvonalak építésénél használták fel, de csukaszürke egyenruhások közül sokakat vittek Berezovka, Pervaja Rjecska, Ufa, Vlagyivosztok és Krasznojarszk szántóföldjeire is robotolni. Valamennyire szerencsésebbek voltak azok az obsitosok, akiket melegebb éghajlatú övezetekbe szállítottak. Ilyennek számított a kaukázusi régió. Az Örményországba, Azerbajdzsánba és Grúziába transzportáltak leginkább árvízvédelmi, erődítési és egyházi építkezéseken vettek részt. Ez utóbbinak egyik szép emléke a jereváni espereséghez tartozó Amrakits faluban látható Csodatevő Szent Miklós-templom.
Amrakits község Örményország Lori nevű régiójának Stepanavan városának közelében található. A falut 1846-ban alapította 26 szláv család, akik a grúziai Borzsomiból költöztek át. A szóban forgó ortodox rítusú templomot még 1852-ben kezdték el építtetni krími kozák katonákkal, amelyet csak jóval később, 1879-ben avattattak fel a cári adminisztráció helyi dolgozóival és a Romanov-birodalom peremvidékeiről ideköltöztetett parasztokkal.
Az idő múlásával a templom állaga annyira leromlott, hogy felújítása, gyökeres átépítése csakhamar halaszthatatlanná vált. A kereszt alaprajzú épület áttervezési feladataira Andrej Petrovics Aplaksin szentpétervári építész-régész-restaurátort kérte fel az Iván Logginovics Goremikin vezette Minisztertanács, akik egyúttal azt is kikötötték, hogy a mesternek úgy kell ezt az apró Isten házát átterveznie, hogy érződjön rajta a modern építészet ún. neoorosz irányzata és az óorosz népi építészet hagyománya is.
Ezt a kettős kérést a szakíróként is tevékeny építész úgy oldotta meg, hogy kilenc apró hagymakupolával koronázta meg az ék alakú, zsindellyel fedett nyeregtetőt, amely mellé egy szecessziós díszítőelemekkel felturbózott nyitott haranglábat építtetett fel.
A moszkvai Központi Hadtörténelmi Levéltár iratai szerint az 1914-től 1916-ig tartó átépítést a Duna menti monarchia területéről származó hadifoglyokkal, azon belül is leginkább osztrák, magyar és lengyel származású bakákkal végeztették el fogvatartóik. Így bár kényszerűségből ugyan, de a jelenlegi épület megvalósulása egy kicsit magyar siker is.
Ez a pöttömnyi kis örményországi templom sajnos az 1988-as spitaki földrengés során annyira súlyosan megsérült, hogy kapuit a hívek előtt be kellett zárni. A természeti katasztrófát követően a községet szép lassan elhagyták az orosz származású lakosok, akik leginkább Sztavropol és Krasznodar területére költöztek át. Hátrahagyott otthonaikba többnyire örmények és azeriek költöztek be. A jelenleg 600 lakossal rendelkező Amrakitsban ma már alig 15-20 főnyi orosz él. Az országos jelentőségű történelmi és kulturális műemléknek számító épület ikonjait, ikonosztázát, valamint egyházi relikviáit 2009-ben szállították át a Gyumri városába.
A romjaiban is gyönyörű templomról készült fotók évek óta népszerűek az interneten. Ennek a turisztikai érdeklődésnek köszönhetően Csodatevő Szent Miklós templomát külföldön szinte már jobban ismerik, mint maguk az örmények. Talán ennek a ténynek köszönhetően látogatta meg néhány héttel ezelőtt ezt a kápolnát Alekszej Szandikov országgyűlési képviselő, aki nemcsak az ortodox templom helyreállítását helyezte kilátásba, hanem a részben magyar hadifoglyok által épített templomocska UNESCO által szavatolt világörökségi védelmét is.
[type] => post [excerpt] => Józsa Antal kutatásai szerint az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének valamivel több mint kétmillió tagja sínylődött valamelyik orosz hadifogolytáborban az első világháború ideje alatt. A Duna menti birodalom területén eközben csaknem egymillió o... [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1661984760 [modified] => 1661972755 ) [title] => Magyar hadifoglyokkal építtették a világ legcukibb szellemtemplomát [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=3506&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 3506 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 3508 [image] => Array ( [id] => 3508 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1.jpg [original_lng] => 364356 [original_w] => 727 [original_h] => 485 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/08/44985764-15be4c4b2b0bed5e76dd22f794e49c78-wm-1.jpg [width] => 727 [height] => 485 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1661961956:5 [_thumbnail_id] => 3508 [_edit_last] => 5 [views_count] => 2342 [_oembed_b55b3ff0befee3b51300736e1745355b] => [_oembed_time_b55b3ff0befee3b51300736e1745355b] => 1661942137 [_oembed_18b78faf60412a283dbac98af4f272c7] => [_oembed_time_18b78faf60412a283dbac98af4f272c7] => 1719495269 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 15 [1] => 41 [2] => 49 [3] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => A nap hírei [1] => Cikkek [2] => Hírek [3] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 1559 [1] => 242 [2] => 27264 [3] => 27263 [4] => 27265 ) [tags_name] => Array ( [0] => építkezés [1] => gulág [2] => magyar hadifoglyok [3] => Örményország [4] => ősi templom ) ) [1] => Array ( [id] => 2344 [content] =>
Az ókori Róma ritka határkövére bukkantak régészek egy új csatornarendszer építésének előzetes régészeti feltárásán. Utoljára száz éve találtak hasonló leletet az olasz fővárosban.
A határkövön lévő felirat alapján a szakemberek úgy vélik, hogy Claudius császár idejéből, Kr. u. 49-ből való a lelet.
Virginia Raggi, Róma polgármestere pénteken mutatta be a sajtónak a kemény mészkőből készült határkövet, amely a szent katonai és politikai területet, a pomeriumot – városhatárt – jelölte ki.
Június 17-én bukkantak rá, amikor feltárásokat végeztek az Augustus császár közelmúltban helyreállított mauzóleuma alatt futó szennyvízcsatorna áttelepítésének munkálatai előtt Róma történelmi központjában.
Claudio Parisi Presicce, a Római Régészeti Múzeum igazgatója elmondta, hogy a határkőnek polgári és szimbolikus jelentősége van. Róma városának alapítása a pomerium kijelölésével kezdődött – mondta. Ez egy szent terület volt a városfal mentén, ahol tilos volt mezőgazdálkodást folytatni, építkezni, ott élni, és tilos volt átmenni rajta fegyverrel.
A határkövet akkor fektették le, amikor kiterjesztették a római pomerium területét 49-ben, új városhatárokat jelölve ki.
Raggi hozzátette, hogy eddig csupán tíz ilyen követ találtak Rómában, az utolsót száz éve.
A követ az Ara Pacis múzeumban fogják kiállítani addig, amíg nem nyílik meg Augustus császár múzeuma.
Évente akár húszezer embert is feláldoztak isteneiknek, mégsem voltak barbárok az azték birodalom lakói. Legendássá ugyan harcosaik váltak, hiszen folyamatosan leigázták ellenségeiket, de legalább ennyire figyelemfelkeltő munkát végeztek építészmérnökeik is, akik fantasztikus piramisokat, városokat és vízvezeték-hálózatokat terveztek. De hogy tudták megvalósítani mindezt fémszerszámok és kerék nélkül? Ennek próbált utánajárni Az aztékok elveszett piramisai kétrészes dokumentumsorozat forgatóstábja. Kutatásuk eredménye itthon a Viasat History csatornán lesz látható.
Piramisépítés kőszerszámokkal
A Viasat History szakértőcsapata egy tizenkét fős építész különítménnyel arra vállalkozott, hogy egy arányosan kicsinyített, öt négyzetméter területű, két méter magas, húsztonnás azték piramist építsen fel. Méghozzá ugyanolyan eszközökkel, amiket az aztékok is használtak, így fémszerszámok és gépek szóba se jöhettek. Ehhez meg kellett fejteniük az ősi építészmérnökök titkát! Kutatásaik során arra jutottak, hogy az aztékok építőanyagként egy üreges kőzetet, a tezontlet használták, ami ugyan kemény, mégis könnyű, ráadásul kőszerszámokkal megmunkálható.
A Templo Mayorban található koponyák lenyomata. Forrás: SchisCom
A méretre vágáshoz obszidiánból készült késeket és vágószerszámokat használtak. De még mindig adott a kérdés: hogy tudtak kerék és vontatóállatok nélkül akár egy piramishoz is elegendő követ elszállítani? Valamint a dokumentumfilm készítői annak is utánamentek, hogyan tudták megoldani, hogy a túlnyomó többségében süppedős talajon (ahol Mexikóváros mai épületei sokszor máig is süllyednek), az ő építményeik évszázadokon át stabilan álljanak. A mélyre ásott, épületeiket kitámasztó cölöpös technológiával csodákra voltak képesek.
Azték rom Teotihuacan városában. Forrás: SchisCom
Hogyan győzték le a spanyolok a fejlett azték hadsereget?
Az aztékok sorra hódították meg a környező népek területeit, majd a szentélyeikre ráépítették a sajátjukat, seregük maradékát pedig beolvasztották a magukéba. A hadászat kiemelten fontos volt számukra, a földrészen senki nem volt, aki ellen tudott volna szegülni nekik, így két évszázadon át uralkodtak a többi nép felett. Csakhogy, amikor a XVI. század elején kikötöttek a spanyolok, minden megváltozott.
Az egy dolog, hogy a spanyoloknak voltak puskáik, hoztak magukkal lovakat és hajókkal jöttek, de az aztékok akkora létszámfölényben voltak hozzájuk képest, hogy még így is gond nélkül le kellett volna győzniük őket. A spanyolok sikeres hódítását még az sem magyarázza meg, hogy okosan szövetségre léptek azokkal a népekkel, akik az aztékok ellenségei voltak. De akkor minek volt köszönhető, hogy az Európából érkezett hódítók ilyen gyorsan térdre tudták kényszeríteni a földrész legfejlettebb hadseregével bíró népét?
Régészeti leletek Calixtlahuacából. Forrás: SchisCom
Az aztékok elveszett piramisaiból kiderül, hogy az Európából behurcolt betegségek végzetes hatással voltak az azték népre, a bárányhimlő például 40 százalékukkal végzett. Ilyen állapotban képtelen voltak megvédeni magukat a spanyol hódítókkal szemben.
