A San José 1708-ban süllyedt el, az értékét 17 milliárd dollárra becsülik.
A hihetetlen értékű hajtó több, mint 300 évvel ezelőtt, 600 emberrel a fedélzetén merült a tenger fenekére a kolumbiai Karib-tenger partján fekvő Cartagena kikötőváros közelében.
Colombian Shipwreck Worth $17 Billion to Be Recovered: ‘Most Valuable Treasure’ in the 'History of Humanity' https://t.co/oNYwzRUzUo
A 46 méter hosszú, 6 ágyúval rendelkező, háromárbocos hajó, kincsekkel teli rakománnyal a fedélzetén süllyedt el. A hajón 200 tonna ezüstöt és smaragdot, 11 millió aranyérmét és porcelánkerámiát találtak a kolumbiai haditengerészet búvárai 2022 júniusában.
A hatalmas értékű hajóroncsot Kolumbia mellett Spanyolország, az Egyesült Államok és bolíviai őslakos csoportok is próbálták jogilag birtokba venni. Azonban 2011-ben egy amerikai bíróság megállapította, hogy a hajó kolumbiai állam tulajdona.
2015-ben Juan Manuel Santos, volt kolumbiai elnök egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy: ,,Ez a legértékesebb kincs, amelyet valaha az emberiség történetében találtak.”
A hajó, eltekintve a természetes tenger által okozott sérülésektől, az eltelt 316 év alatt érintetlen maradt – közölték a tisztviselők.
A mentést, a Kulturális Művészeti és Tudományos Minisztérium, a Nemzeti Haditengerészet Tengerészeti Főigazgatósága és a Kolumbiai Antropológiai és Történeti Intézet koordinálja.
A kolumbiai kormány több, mint 1 millió dollárt költött a San José helyreállítására.
Újabb római kori hajó maradványai kerültek elő egy szerbiai szénbányából, az ókori Viminacium település maradványai közül.
Egy hasonló hajót már találtak a területen három évvel ezelőtt, valamint több csónak is felszínre került.
Most a kostolaci szénbánya nyíltszíni fejtésének falából kerültek elő a hajó gerendái, a régészek pedig néhány nap alatt befejezték a lelet feltárását – közölte a szerb Régészeti Intézet. A közlemény szerint a vízi jármű a 3-4. században épült.
Nemanja Mrdjic régész a szerb sajtónak elmondta, a hajó nagyobb mint a korábban megtalált lelet, körülbelül 20 méteres lehetett, ebből egy 13 méteres rész nagyon jó állapotban van, még ha a munkagépek némi kárt is okoztak benne.
A lelőhelyen eddig több tízezer leletre bukkantak, közöttük aranyozott, varázsláshoz használatos cserepekre, márványból és jádekőből készült szobrokra, freskókra és edényekre, valamint mintegy 14 ezer sírra.
Viminacium, amely a Belgrádtól mintegy 70 kilométerre keletre fekvő Kostolachoz tartozik, a Római Birodalom egyik katonai táborhelye, az egykori Felső-Moesia központja volt. A rajta áthaladó út kötötte össze a birodalom nyugati részét Konstantinápollyal.
Az első emlékek a városról az 1. századból származnak, amikor már virágzó településnek számított. A történészek szerint az 5. században a hunok elpusztították, később azonban I. Justinianus császár – stratégiai jelentősége miatt – újjáépítette, ám Viminacium lassan elpusztult.
Viminacium mára a régészek értékes lelőhelyévé vált, ám eddig a 450 hektáron fekvő ókori településnek mintegy öt százalékát tárták fel. A kutatás 1882 óta folyik.
A hajót rakományával, több száz cserépedénnyel együtt találták meg Rómától nyolcvan kilométerre.
Több mit kétezer éves, nagyjából 20 méter hosszú ókori római teherhajó roncsaira bukkantak Olaszország partjainál a hatóságok – írja a BBC. A roncsok mintegy 160 méterrel a tengerszint alatt fekszenek a homokos tengerfenéken.
Az előzetes vizsgálatok szerint a hajó minden bizonnyal az időszámításunk előtti első vagy második századból származhat. A kutatók egyelőre nem hozták fel a roncsokat a felszínre, az sem biztos, hogy egyáltalán megkísérlik a kiemelésüket.
A közzétett videófelvételeken látszik, hogy a teherhajó több száz amforával, azaz bor és olaj tárolására használt cserépedénnyel a fedélzetén süllyedt el.
Az olasz rendőrség szóvivője úgy nyilatkozott: Ez a kivételes felfedezés kiváló bizonyítéka annak, mekkora veszélyekkel kellett szembenézzenek az ókori rómaik a tengeri kereskedelmük során.
Hozzátették: a roncs felfedezése pompás emléket állít az ókori kereskedelmi útvonalaknak is.
A BBC cikke szerint az ilyesfajta felfedezések nem mennek ritkaságszámba Olaszországban: a szakértők becslései szerint több ezer ehhez hasonló hajóroncs hever a Földközi-tenger mélyén.
Pár évvel ezelőtt Görögország partjai mentén bukkantak rá a máig hivatalosan legrégebbről származónak tartott kereskedőhajóra, amely a szakértők szerint legalább 2400 éve süllyedhetett el.
XIV. Lajos francia király idején elsüllyedt hajóroncsokat azonosítottak Franciaország északnyugati partvidéke mentén. A roncsokban talált használati tárgyak a fedélzeten zajló életbe engedhetnek bepillantást. A francia kulturális minisztérium pénteki közleménye szerint a normandiai partoknál, Saint-Vaast-la-Hougue térségében felfedezett három hajó XIV. Lajos (1638-1715) francia király flottájához tartozott és az Anglia elleni La Hougue-i csatában süllyedt el 1692 májusában.
A roncsokat egy magnetométerrel valójában már 1990-ben lokalizálta Christian Cardin búvár, aki későbbi merülései alkalmával famaradványokat is talált. Felfedezését jelentette a hatóságoknak, ám a leletekről csak mostanra készült hivatalos szakértői vélemény – közölte a francia vízalatti régészeti hatóság, a DRASSM.
A hivatalos szakértői jelentés szerint a roncsok eltérő állapotban maradtak fenn, közülük az egyik „meglehetősen erodálódott”. Ennek a hajónak a fa alkotóelemei súlyosan rongálódtak, ezért a roncs vizsgálatát sürgősen folytatni kell. A másik két csatahajó jó állapotban konzerválódott az egyméteres iszap alatt, ezekhez viszont nehéz hozzáférni.
A tudósok azt remélik a felfedezéstől, hogy új információkkal szolgál a hajóépítésről XIV. Lajos korából, emellett a roncsokban talált használati tárgyak a fedélzeten zajló életbe engedhetnek bepillantást.
Váratlan felfedezést tettek a finn búvárok, miközben a Balti-tenger mélységét térképezték fel: egy szinte épségben megőrződött, majdnem 400 éves hajóra bukkantak. A Badewanne nonprofit szervezet önkéntes búvárai gyakran találkoznak az első világháború és a második világháború tengeri csatái során elsüllyedt, XX. századi romos ereklyékkel a Finn-öbölben, ezért óriási meglepetés volt számukra a XVII. századi, nagyrészt sértetlennek tűnő holland kereskedelmi hajó maradványainak felbukkanása.
Szinte érintetlen állapotban bukkantak rá
A holland fleute (vagy más néven fluyt) roncsát a Finn-öböl torkolata közelében azonosították, a Balti-tenger legkeletibb vizein. A Badewanne búvárcsapat körülbelül 85 méteres mélységben, a tengerfenéken fedezte fel ezt az „időkapszulát”, szinte teljesen érintetlen állapotban.
A roncs lenyűgöző állapotban konzerválódott, amit a Balti-tenger ezen részén megfigyelhető alacsony sótartalom, a sötétség és a hűvös víz kombinációja tett lehetővé – mondta Niklas Eriksson, a svéd Stockholmi Egyetem tengeri régésze, aki a finn hatóságokkal és más kutatókkal dolgozik együtt a felfedezésen a ScienceAlert tudományos portálnak. – A XVII. századi holland kereskedőhajó elsüllyedt roncsa így gyakorlatilag változatlan és szinte érintetlen állapotban őrződött meg az elmúlt évszázadokban.
Hozzátette: a fákat roncsoló élőlények, például a hajóférgek is csak a melegebb vizekben érzik jól magukat, amelyek elképesztő károkat tudnak okozni az ilyen ereklyékben. A búvárok szerint a hajó raktere is tele van, ma is megőrizve a négyszáz évvel ezelőtti árukészletét.
Igen népszerű volt a korában
Az úttörőnek számító fleute hajótípus már a XVI. században megjelent, és a holland hajók a XVII. századra már a Balti-tenger uraivá váltak, uralva a tengeri kereskedelmet a világ ezen részén. A korabeli felfogás szerint egy vészhelyzetben mindent feláldoztak a fontos rakományuk érdekében.
Ellentétben a korabeli más hajókkal, amelyeket a teherhajók és a hadihajók közötti váltásra terveztek, a három árbócos fleute költséghatékony és tágas kialakítású volt, amelynek végső célja a teherkapacitás maximalizálása volt.
A holland hajók a korabeli társaikhoz képest dupla annyi rakományt tudtak szállítani és fejlett kötélrendszerrel biztosították, hogy kisebb létszámú legénység is képes legyen üzemeltetni.
A hajóroncs felfedi a fluit számos jellemzőjét, de megmutat néhány egyedi tulajdonságot is, például a tat építését – mutatott rá Niklas Eriksson. – Lehet, hogy ez a tervezés egyik korai példája.
Hangsúlyozta: a roncs tehát egyedülálló lehetőséget kínál egy olyan hajótípus fejlődésének vizsgálatára, amely korában az egész világon elterjedt, és a kora újkori globalizáció alapjainak eszközévé vált.
Norvégia mellett náci hajóroncsot találtak. A képen a 80 éve elveszettnek hitt Karlsruhe hajó látható – számolt be az euronews.
Évtizedekig nem ismerték a hollétét, 3 évvel ezelőtt azonban egy vízalatti kábel lefektetése közben norvég szakemberek lokalizálták. Most, egy távvezérelt jármű segítségével sikerült megbizonyosodni, valóban az elveszettnek hitt Karlsruhéra bukkantak.
A Norvég partoktól nem messze megtalált hajó 1940-ben, a nácik Dánia és Norvégia elleni megszálló hadművelete közben került a víz alá. A Karlsruhe 490 métert süllyedt, de nem fordult fel, vagyis az elmúlt évtizedekben az aljával lefelé pihent a tenger mélyén.
A felfedezés szerencsés, mérnökök éppen 15 méterre a roncsoktól fektettek le egy kábelt. Azt mondják, ha már korábban tudják, hogy itt fekszik a hajó, akkor távolabb kezdik el a munkát.
Egy második világháborús ütközetben elsüllyedt német hadihajó roncsait találták meg Norvégia partjainál – jelentette be a norvég Statnett energiacég és egy vízalatti kutatással foglalkozó régész.
A szakembereknek a hajótestről készített képek és hanglokátoros felvételek, valamint olyan részletek, mint a lövegtornyok elhelyezkedése alapján sikerült azonosítaniuk idén a Karlsruhe könnyűcirkálót, amelynek roncsait 2017-ben észlelték először mindössze 15 méterre egy 1977 óta működő vízalatti elektromos kábeltől. Az 1920-as években épített hajóra később horogkeresztet tettek, amely látszik is a hullámsírról készített felvételeken, amelyeket a norvég NRK közszolgálati televízió mutatott be először.
1940 áprilisában a 174 méteres Karlsruhe részt vett a Norvégia elleni támadásban, ám amikor útnak indult hazafelé Kristiansandból, torpedótalálat érte.
A legénységet evakuálták és a hajót végül maguk a németek süllyesztették el. A cirkáló függőlegesen pihen a tengerfenéken 490 méteres mélységben, mintegy 24 kilométerre a parttól. „A Karlsruhe sorsa benne van a történelemkönyvekben, ám ez idáig senki sem tudta pontosan, hogy hol süllyedt el a hajó” – mondta Frode Kvaloe, a Norvég Tengerészeti Múzeum régésze és kutatója.
Az amerikai haditengerészet történetének egyik leghíresebb – vagy talán leghírhedtebb – csatahajójának roncsait találta meg egy floridai búvárrégész cég. A USS Nevada (BB-36) csaknem öt kilométeres mélységben a Csendes-óceán fenekén pihent nem messze Hawaii-tól, Pearl Harbortól nagyjából 120 kilométerre dél-nyugatra hullámsírjában, ahová 1948-ban küldték – írja a US Naval Institute.
A USS Nevada pontos nyughelyét mostanáig nem ismerték, a haditengerészetnek is csak hozzávetőleges információi voltak arról, hogy merre érdemes keresni. A történelmi fontosságú relikvia után kutatók most eredménnyel jártak, és április végén a floridai SEARCH Inc. és a texasi Ocean Infinity cég által irányított robot-tengeralattjáró kameraképén megpillantották a viharvert roncsot.
Az 1916-ban szolgálatba helyezett USS Nevada igazán sokat látott hadihajó volt. Részt vett az I. világháborúban (többek között brit kereskedelmi konvojoknak biztosított védelmet), majd harcolt a II. világháborúban. A Pearl Harbor elleni japán támadás során a Nevada volt az egyetlen a kikötőben horgonyzó nyolc nagy amerikai csatahajó közül, amelyik túlélte a rajtaütést.
Miután sérüléseit kijavították (legalább hat bomba- és egy torpedótalálat érte Pearl Harborban), a USS Nevada ott volt a normandiai partraszállásnál, és hatalmas ágyúival a parti német állásokat támadta. Normandia után a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált, Iwo Jima és Okinawa inváziójában segítve az amerikai alakulatokat.
A II. világháború után a haditengerészet illetékesei úgy döntöttek, hogy nem éri meg felújítani és modernizálni a Nevadát. A hajót ezután 1946 júliusában két alkalommal is kísérleti atombomba-robbantásoknál használták, azt vizsgálva, hogy milyen hatással lehetnek a nukleáris fegyverek az ilyen nagy méretű, páncélozott hadihajókra. A Nevada túlélte a Bikini- és a Marshall-szigeteki atomteszteket, a súlyosan megrongálódott és radioaktív hajót ezután szerelték le hivatalosan.
1948-ban kivontatták az óceán nyílt vizére, és egy Hawaii-tól nem olyan messzi térséget jelöltek ki számára végső nyughelyül. Több napig tartó gyakorlólövészet keretében több hadihajó is ágyútűz alá vette a még mindig úszó roncsot, de sehogy sem bírtak vele, a Nevada csak nem akart hullámsírba szállni – igazán rászolgálva ezzel becenevére: Az Elsüllyeszthetetlen. Öt nap elteltével végül repülőgépekről dobott torpedók rongálták meg annyira, hogy elsüllyedt.
„A Nevada büszke szereplője az amerikai haditengerészet történetének” – méltatta a hajó jelentőségét Samuel Cox nyugalmazott admirális, a Haditengerészeti Történet és Örökség Parancsnokság igazgatója.
Ausztrál hajóroncsra bukkantak a kontinens partjainál. A második világháborús teherszállító hajó legénységének 32 tagja veszett oda, amikor azt 77 éve megtorpedózta egy japán tengeralattjáró.
A Wollongbar II nevet viselő hajó maradványai Új-Dél-Wales állam partjainál kerültek elő, miután a helyi halászok értesítették a hatóságokat.
„Évtizedeken át feküdt a mélyben, a tenger fenekén ez a titok, megtalálása lezárást jelenthet az életét vesztett 32 ember leszármazottai és rokonai számára” – közölte Geoff Lee, a veteránokért felelős új-dél-walesi miniszter.
A védelem nélküli, fegyvertelen kereskedelmi hajó húst és vajat szállított, amikor az I-180-as japán tengeralattjáró kilőtte két torpedójával 1943. április 29-én. A rakományt partra mosta a víz.
