Róma történelmi központjában egy óriási követ találtak a munkások egy építkezés során, amely mintegy 2000 évvel ezelőtt az ókori Róma szent városhatárait jelölhette. Az úgynevezett pomeriás kő vagy más néven „cippus” közel kettő méter magas, és finom mészkőből faragták ki.
A kutatók szerint a most felfedezett kő lehetett az egyike azoknak, amelyek Róma „pomeriumát” jelölték: egy szent földsávot a városfalakon belül és kívül, amelyekre más jogszabályok vonatkoztak. Az ókori római jog szerint a szent határokon belül minden Róma városának része volt, ahol tilos volt építkezni vagy gazdálkodni, és amelyen belül tilos volt például a fegyvertartás.
Róma városának alapítása épp ezen határ létrehozásával kezdődött – mondta Claudio Parisi Presicce, a Római Régészeti Múzeumok igazgatója a felfedezést bejelentő sajtótájékoztatón júliusban, amit a LiveScience online tudományos portál idéz.
Peter Wiseman, az Egyesült Királyságbeli Exeteri Egyetem klasszikusok emeritus professzora emlékeztetett, hogy a pomeriumot az időszámítás előtti 8. században Romulus, Róma legendás alapítója határozta meg elsőként, aki a határt egy szent ökör által vontatott ekével húzott barázdával jelölte ki. Maga a barázda így jelölte meg a város ősi határát, amelyet úgy neveztek, hogy pomerium, ami a „pos moerium” szókapcsolatból ered, és ami azt jelenti, hogy „a fal mögött”.
A legenda szerint amikor Romulus ikertestvére, Remus gúnyolódva átugrotta a pomeriumot, Romulus dühében ölte meg őt.
A szakemberek eddig tíz ilyen szent jelölőkövet találtak, a legutóbbit több mint száz éve. Egy latin felirat a kövön azt mutatja, hogy azt a szent sáv mentén, Krisztus után 49 körül helyezhették ki, amikor Claudius császár kiterjesztette a város határait.
A város pomériájának szimbolikus jelentése is volt, és az ókori Róma történetében többször átrajzolták.
Az ókori Róma város körüli szent határ fogalma a tudósok szerint az etruszkoktól származhat, akik a régióban éltek, és akik befolyásolták az utánuk érkező rómaiak gondolkodását. Úgy gondolják, hogy amikor Romulus megrajzolja a pomeriumot, akkor alapvetően elválasztotta a várost a pusztától és a múltjától is, ami a határokon „kívül maradt”.
