A németországi Paderborn városában régészek egy rendkívül ritka leletet tártak fel: egy körülbelül 700–800 éves középkori jegyzetfüzetet, amely egy régi illemhelyen maradt fenn.
A tárgy első ránézésre egy szokásos nedves földdarabnak tűnt, kellemetlen szaggal. A tisztítás után derült ki, hogy egy jól megőrződött, viaszlapos jegyzetkönyvről van szó, amelynek szövege még ma is olvasható.
A kis könyvecske körülbelül 10×7,5 centiméteres volt, bőrből, fából és viaszból készült. Összesen tíz oldalt tartalmazott, amelyek közül nyolc kétoldalas, kettő pedig egyoldalas viaszfelülettel készült, és egy bőrtok védte.
A kutatók szerint a jegyzetfüzet véletlenül kerülhetett az illemhely emésztőgödrébe, nem szándékos kidobás eredménye volt. A nedves, levegőtől elzárt környezet segített megőrizni az állapotát, így a faelemek sem deformálódtak.
A borítón liliommintát azonosítottak, ami segíthet a készítés helyének beazonosításában. A szöveg latin nyelvű, és több irányban is olvasható, ami arra utal, hogy valódi használati jegyzetfüzetként szolgált, feltehetően egy írástudó kereskedő számára.
A lapokat egy stylus nevű íróeszközzel használták: a viaszba karcolták a szöveget, majd elsimítva újra lehetett írni rájuk.
A szakértők jelenleg a teljes szöveg átírásán dolgoznak, ami időigényes, mivel a középkori írásmód és rövidítések megnehezítik az értelmezést.
