Marcus Aurelius császár uralkodásának idejéből származó római katonai tábort tártak fel a felvidéki Nagysurány (Šurany) közelében, amiről a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete számolt be. A feltételezhetően egy germánokkal vívott összecsapás során elpusztult komplexum azonosítása alapjaiban írja át a Római Birodalom északi terjeszkedéséről alkotott történelmi ismereteket.
A felfedezésre egy épülő ipari park területén végzett, több mint százötven hektárt érintő régészeti leletmentés során került sor. A kutatók a mintegy 7,4 hektáron elterülő, a Krisztus utáni 166 és 180 közötti időszakra datálható létesítményben öt kaput azonosítottak. Szlovákia területén most először tártak fel úgynevezett claviculát, vagyis a bejáratot védő, félkörívben ívelt árkot és sáncot. Matej Ruttkay, az intézet igazgatója hangsúlyozta, hogy a Nyitra vidékén egyedülálló lelet egy fontos fehér foltot tölt ki a rómaiak Duna vonalától északra folytatott második századi hadműveleteinek térképén.
Az ásatás során a tábor védműveiben és a sebtében megásott sekély gödrökben nagy számú emberi csontvázat találtak, amelyek a vizsgálatok alapján római katonák földi maradványai. Marek Vojteček ásatásvezető tájékoztatása szerint a tetemek mellett páratlan gazdagságú katonai felszerelés is előkerült.
A leletanyag dárdahegyeket, nyílhegyeket, sisaktöredékeket, páncélokat, fibulákat, valamint a római lábbelik vasszegecseit foglalja magában. A tetemek elhelyezkedése és a fegyverek kifosztatlansága arra utal, hogy a tábor egy germán törzsekkel vívott, azonnali evakuálást kikényszerítő heves harc következtében semmisült meg.
Az érzékeny műtárgyakat a nyitrai laboratóriumokban konzerválják, több földtömböt pedig röntgenvizsgálatnak vetettek alá a szerves anyagok formájának megóvása érdekében. Michal Cheben kutatásvezető szerint a leletek elemzése többéves interdiszciplináris munkát igényel. A radiokarbon kormeghatározást a lengyelországi Poznańban, a mikromorfológiai vizsgálatokat Csehországban, míg az archeogenetikai elemzéseket a Bécsi Egyetem laboratóriumaiban végzik el.
Marcus Aurelius uralkodása alatt a Dunán áttörő germán kvádok és markomannok súlyos fenyegetést jelentettek a birodalom pannóniai tartományaira. Válaszul a légiók nagyszabású büntetőhadjáratokat indítottak a folyó északi partján, a mai Szlovákia területén. A katonai jelenlét eddigi legismertebb bizonyítékai a trencséni várhegy sziklájába 179 körül vésett felirat, illetve a zselízi tábor voltak. A nagysurányi erődítmény felfedezése megerősíti, hogy a rómaiak mélyen a Barbaricumban kiterjedt logisztikai hálózatot építettek ki a germán törzsek pacifikálására.
