Az ősi szövegeket Mawangdui harmadik sírhalmában temették el, melyet Kr. e. 168-ban pecsételtek le, és a XX. század végén fedezték fel őket. Néhánynak korábban csak címét ismerték, mások pedig korábban nem ismert kommentárokat tartalmaztak a Konfuciusznak tulajdonított Ji Kinghez. Egy új tanulmány szerint a 2200 éves selyemre írt kézirat, a világ legrégebbi ismert orvosi tankönyve lehet.
A friss kutatásokat az angliai Bangor Egyetem és az Egyesült Államok Howard Egyetemének anatómiai szakemberei végezték, az eredmények a The Anatomical Record című folyóiratban jelentek meg.
Akupunktúra
A Changsha Mawangdui temetkezési helyen talált kéziratokat olyan akupunktúrás szövegeknek gondolják, melyek a Sárga császár belgyógyászattal foglalkozó klasszikus műve, a Huangdi Neijing előfutárai lehetnek. A kézirat ugyan nem említi kifejezetten az akupunktúrás pontokat, de ír meridiánokról és a kapcsolódási útvonalakról, melyeket a hagyományos kínai orvoslás ma is használ. 11 ilyen útvonal formájában írja le az emberi test felépítését, melyek mindegyikéhez saját betegségeik mintázatai társulnak.
Az anatómia történetét általában a klasszikus Görögországig vezetjük vissza. Vajon akkor ez a kézirat tudományos bizonyítékokon alapuló megközelítésnek tekinthető az emberi anatómia tekintetében? Ha igen, akkor az ókori Kína megelőzte Görögországot.
Valósághű leírások
A nyugati modern orvoslás ugyanakkor az akupunktúrát sem tekinti száz százalékban orvostudománynak, ezt a szöveget pedig korábban a misztikus energiák laza leírásaként értelmezték, nem pedig a test empirikus leírásaként. A kutatók most azonban azzal érvelnek, hogy a leírások fizikai anatómiai struktúrákon alapulnak, így gyakorlatilag mindegy, hogy a javasolt eljárások működnek-e vagy sem.
A vizsgálat során összehasonlították a Mawangdui kéziratban részletezett testi jellemzőket az emberi test fizikai tulajdonságaival. A Mawangdui szöveg utal például a „tai yin meridiánra”, amely a tenyér közepe és az alkar két csontja között ír le valamilyen kapcsolatrendszert. Ha e mellé a leírás mellé odateszünk egy boncolt emberi könyököt, akkor az artériák és az idegek mentén találunk egy lapos szövetsávot, az úgynevezett bicipitalis aponeurosis-t, amely ugyanezt a mintát követi.
Kételkedő nyugat
A tudósok ezzel nem azt állítják, hogy az akupunktúra sziklaszilárd tudomány, bár a bizonyítékokon alapuló kutatások alátámasztották hatékonyságát bizonyos állapotokban, például a fájdalom kezelésében. A nyugati orvoslás jelenleg nagyrészt szkeptikus annak tekintetében, hogy az akupunktúra hatékony eszköz lenne más betegségek kezeléséhez. A kutatók szerint a Mawangdui-kézirat ugyanakkor nem egyszerűen megalapozatlan elképzeléseken alapuló misztikus irat, hanem egy érvényes kísérlet az emberi anatómia leírására az ősi keleti kultúrában élők szemszögéből.
„Más szempontból kell megközelítenünk ezeket a szövegeket, mint a nyugati orvoslási nézetei az emberi test különálló artériáiról, vénáiról és idegeiről” – írta Vivien Shaw a tanulmány szerzője egy közleményben.
„A selyematlasz szerzői nem rendelkeztek ezzel a megértéssel, ehelyett a hagyományos kínai orvoslás szemszögéből nézték a testet, amely a yin és yang komplementer ellentéteinek filozófiai koncepcióján alapul – magyarázta Shaw.
