Mintegy 50, szokatlanul jó állapotban konzerválódott csontvázat tártak fel egy nagy, vikingkori lelőhelyen, Dániában – számolt be a 24.hu a Reuters nyomán.
Michael Borre Lundoe, az Odensei Múzeum munkatársa és az ásatás vezetője szerint az Odense közelében fekvő helyszín maradványait a magas vízszint és a kedvező talajviszonyok tartották épségben. A csontok többségét a kutatók további elemzés céljával begyűjtötték.
„Amikor viking sírokat tárunk fel, normál esetben szerencsések vagyunk, ha a sírban a sírmellékeken kívül egy-két fog marad.
Itt azonban a csontvázak teljesen megőrződtek – mondta a szakember, hozzátéve, hogy a felfedezés új lehetőségeket kínál a vizsgálatok szempontjából.
Az ásatások hat hónappal ezelőtt kezdődtek, a munka során ritka tárgyakat, köztük késeket, üveggyöngyöket és melltűket is találtak. A leletek a 850 és 970 közötti időszakra datálhatók.
A tárgyi bizonyítékok arra utalnak, hogy a területen többnyire egy kis, földműves közösség tagjait temették el, bár egy magasabb státuszú nő csontvázát is felfedezték. Őt egy ezüsttel díszített késsel és egy üvegdarabbal együtt helyezték nyugalomra. A régészek talajmintákat vettek, hogy pollenek után kutatva megállapítsák, melyik évszakban temették el az elhunytat, illetve hogy milyen öltözéket viselt.
A lelőhelyen kiemelt egyik tömb röntgenfelvételén egy ovális bross rajzolódott ki, az ilyen tárgyak tipikus vikingkori díszek, és jellemzően női ruhákon használták őket. A leletet fa- és emberi maradványok borították, egy másik, a korszakra jellemző dekorációval ellátott bross hátoldalán pedig mineralizálódott, szőtt textiltöredéket észleltek.
Vikingek által használt fésűket tártak fel az Egyesült Királyságban található Ipswichben, melyek a projekten dolgozó régészek szerint rendkívüli ritkaságnak számítanak, emellett pedig betekintést is nyújtanak a város középkori múltjába.
Különböző agancs- és csontleleteket tártak fel a suffolki Ipswichben – derült ki a BBC beszámolójából.
A városban az elmúlt húsz évben közel 40 ásatást végeztek a 9. század rejtelmei után kutatva, olyan értékes leleteket, mint most, azonban soha nem találtak, fogalmazott a két projektvezető, Isan Riddlet és Nicla Trzaska-Nartowski, akik nemrégiben adtak ki egy könyvet az 1974 és 1994 közötti ásatásaik alkalmával feltárt 1341 lelet és 2400 hulladéktöredék elemzéséről.
Mindig is az volt a szándékunk, hogy a könyv európai kitekintésű legyen, és Ipswichet a kora középkori világ középpontjába helyezze. Több olyan tárgy is van, amely külföldi kapcsolatokra utal, különösen Észak-Franciaország, Frízia (amit ma Hollandia, Németország és Dánia egyes részeiként ismerünk) és Dél-Skandinávia vonatkozásában – mondták az elemzésről szóló nyilatkozatukban.
Ipswichet a Római Birodalom összeomlása után angolszász kereskedelmi kikötővárosként alapították, és az Európával folytatott tengeri kereskedelem révén virágzott fel. A most feltárt fésűket Skandináviában készítették, Ipswichbe a 9. század végén kerülhettek, a terület ugyanis akkoriban már viking uralom alatt volt – ennek kezdetét egyébként Kr. u. 869-re becslik.
A Suffolk Megyei Tanács Régészeti Szolgálata megjegyzi azonban, hogy a városban is készítettek fésűket, ezeknek azonban „jellegzetes helyi formái” voltak.
A legtöbb lelet eredetijét gímszarvasagancs-darabokból készítették, bár a vizsgálatok azt mutatták, hogy akadtak közöttük bálnacsontból formázott darabok is. A régészek ezek mellett brosstűformákat, tűket, szíjvégeket, szövő- és textilkészítő eszközöket, valamint néhány játékdarabot is megvizsgáltak, ezek a vikingek társasjátékok iránti lelkesedését igazolták.
Melanie Vigo di Gallidoro, a Suffolk Megyei Tanács védett tájakért és régészetért felelős helyettes kabinettagja elmondta: az elmúlt húsz év mintegy 40 ásatásának köszönhetően meggyőző képet kaphattunk arról, hogy a város jelentős szerepet játszott a középkori életben.
[type] => post [excerpt] => Vikingek által használt fésűket tártak fel az Egyesült Királyságban található Ipswichben, melyek a projekten dolgozó régészek szerint rendkívüli ritkaságnak számítanak, emellett pedig betekintést is nyújtanak a város középkori múltjába. [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1712182860 [modified] => 1712165017 ) [title] => Vikingek fésűit tárták fel angol régészek [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4343&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4343 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 4344 [image] => Array ( [id] => 4344 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm.jpg [original_lng] => 74340 [original_w] => 727 [original_h] => 545 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm-300x225.jpg [width] => 300 [height] => 225 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm.jpg [width] => 727 [height] => 545 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm.jpg [width] => 727 [height] => 545 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm.jpg [width] => 727 [height] => 545 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm.jpg [width] => 727 [height] => 545 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/04/55675973-788df295b9eeead639fc119fdbd61230-wm.jpg [width] => 727 [height] => 545 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1712154415:12 [_thumbnail_id] => 4344 [_edit_last] => 12 [views_count] => 2890 [_oembed_31c1077c85856bb4c582b12381fdb4ee] =>
She contacted Katherine Forsyth, professor of Celtic Studies at the University of Glasgow, who confirmed that it was an ogham script, that of an early style, which most likely dates to the fifth to sixth century but possibly as early as the fourth century. https://t.co/R1QYZDs71z
She contacted Katherine Forsyth, professor of Celtic Studies at the University of Glasgow, who confirmed that it was an ogham script, that of an early style, which most likely dates to the fifth to sixth century but possibly as early as the fourth century. https://t.co/R1QYZDs71z
Európa a VIII. és IX. században a tenger felől érkező vikingektől, majd a X. században a keletről betörő magyaroktól rettegett. Hogy kapcsolódott össze a két nép?
A Szent István-kard északi származású, de Svédországban is találtak magyar íjakat a régészek. A National Geographic közleménye szerint a Vikingek: A dicsőségtől a bukásig című, október 2-án induló sorozat a két nép találkozásinak történetét is bemutatja, amelyet Katona Csete, a Debreceni Egyetem Történettudományi Intézetének oktatója foglalt össze.
A viking valójában egy foglalkozás
A nyugat-európai történetírásban megörökített viking szó igazából egy foglalkozásra vonatkozott, „tengeri rablót” jelentett. Keleten a Skandináviából érkező harcosokra és kereskedőkre ruszként, később varégként, azaz „testőrként” hivatkoztak. Meghatározó szerepük volt a Kijevi Rusz megalapításában, is és több szálon is kapcsolódnak a magyar történelemhez.
Egy perzsa történetíró szerint a IX. század közepén az Etelközben tartózkodó őseink portyákkal zaklatták a Kijev körül letelepedő szlávokat és a ruszokat, majd foglyaikat eladták a bizánciaknak. 860-ban a magyarok zavartalanul engedték át a Konstantinápoly megtámadására induló több ezer fős rusz flottát, mely az etelközi szállásterületen keresztülfolyó Dnyeperen haladt dél felé.
A 970-es években egy Bizánc ellen vezetett hadjáratban a magyarok a ruszok szövetségeseiként vettek részt, közös kereskedelmük is prosperált. A Kárpát-medencéből számos olyan, X. századra keltezhető lelet került elő, amik Skandinávia vagy a ruszok területéről terjedtek el, például balta alakú amulettek, kétélű viking kardok.
Különösen híres lelet a Prágában őrzött Szent István-kard, vagy a Duna medréből előkotort hosszú lándzsa, melynek típusa és díszítése a svédországi Gotland szigetéről ismert példányokkal egyezik. A korai magyarságra jellemző íjak és ezek kiegészítői, süvegcsúcsok és veretes tarsolyok előkerültek Ukrajna, Oroszország és Svédország területeiről is. A svéd Mälaren-tó szigetén létesült Birka leletei között dominálnak a magyaros fegyverleletek és katonai felszerelések maradványai.
Géza szőke testőrei
Népszerű elmélet, hogy Gézát skandináv származású testőrök védték. A 980-as években a nomád besenyők komolyan támadták a ruszok dnyeperi vízi útját Konstantinápoly felé, a rusz harcosok ekkor kezdték Magyarországot használni útvonalként Kijev és Konstantinápoly között. Többen közülük elszegődtek a fejedelem mellé testőrnek.
A kijevi és a magyar udvar közötti „testőrcsere” mellett az északi eredetű kísérettagok egy másik hullámához tartozhattak azok a Bizáncban szolgáló varégok, akik István fiának, Imrének a bizánci menyasszonyával érkezhettek magyar földre. Imre herceget a hildesheimi évkönyvek dux Ruizorumnak, azaz a „ruszok vezérének” nevezik, ő lehetett a ruszokból álló királyi testőrség parancsnoka. Ezekkel az elméletekkel párhuzamosan a történészek több magyar helységnevet is kapcsolatba hoznak a rusz és varég népelemekkel.
[type] => post [excerpt] => Európa a VIII. és IX. században a tenger felől érkező vikingektől, majd a X. században a keletről betörő magyaroktól rettegett. Hogy kapcsolódott össze a két nép? [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1663452420 [modified] => 1663390856 ) [title] => Együtt vonultak hadba Bizánc ellen a magyarok és a vikingek [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=3582&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 3582 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 3583 [image] => Array ( [id] => 3583 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek.jpg [original_lng] => 145481 [original_w] => 1108 [original_h] => 623 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek-300x169.jpg [width] => 300 [height] => 169 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek-768x432.jpg [width] => 768 [height] => 432 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek-1024x576.jpg [width] => 1024 [height] => 576 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek.jpg [width] => 1108 [height] => 623 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek.jpg [width] => 1108 [height] => 623 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/09/vikingek.jpg [width] => 1108 [height] => 623 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1663380057:12 [_thumbnail_id] => 3583 [_edit_last] => 12 [views_count] => 2820 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 41 [1] => 11 [2] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => Cikkek [1] => Kiemelt téma [2] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 1045 [1] => 29978 [2] => 11893 [3] => 13190 ) [tags_name] => Array ( [0] => Bizánc [1] => harcok [2] => magyarok [3] => vikingek ) ) [3] => Array ( [id] => 3138 [content] =>
Egy 600 éves tévedés miatt újra kell írni a történelemkönyveket, nem a jégkorszak, hanem az aszály miatt hagyták el dél-grönlandi településeiket a vikingek a XV. században – állítja kutatók egy csoportja. Elméletük egy széles körben elterjedt teóriát cáfol.
A vikingek 985-ben érkeztek Grönlandra, ahol kiirtották az őshonos növényzetet, hogy dús füvű legelőket nyerjenek fő táplálékuk, a szarvasmarhák számára. A virágkorban mintegy 2000 ember élhetett ezeken a grönlandi településeken. A XV. század elején azonban a vikingek rejtélyes módon eltűntek Grönlandról. Eltűnésükre a kutatók különféle magyarázatokkal álltak elő, így gazdasági összeomlással, járványokkal, de főleg a kis jégkorszak okozta erős lehűléssel.
Egy kutatócsoport – a massachusettsi Amhersti Egyetem tudósa, Boyang Zhao vezetésével – a Science Advances folyóiratban most azt állítja, hogy az egyre súlyosbodó szárazság okozta a vikingek elmenekülését Grönlandról. A csapat egy viking parasztporta melletti tó üledékrétegeinek vizsgálatával rekonstruálta az elmúlt 2000 év helyi klímáját. Eszerint a XIV. század vége a térségben egy melegebb periódust jelentett, és a magasabb hőmérsékletek tovább súlyosbíthatták a tartós szárazságot.
A dél-grönlandi marhatenyésztők és a földművesek amúgy sem voltak könnyű helyzetben a nehéz körülmények miatt, például tavaszonként marháik olyan gyengék voltak, hogy alig bírták saját lábukon elhagyni az istállójukat, olykor a gazdáknak kellett a legelőkre vinniük őket.
A hosszúra nyúló aszály végül oda vezetett, hogy még kevesebb – talán túlságosan is kevés – fű termett a szarvasmarhák táplálására. Ez arra kényszerítette a vikingeket, hogy tengeri emlősökre vadásszanak, ami veszélyes és bizonytalan megélhetési forrást jelentett az állattartáshoz képest.
A kutatók szerint az aszályos periódus – hozzáadódva más tényezőkhöz, mint a társadalmi vagy gazdasági instabilitás – jelentős mértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vikingek feladták grönlandi településeiket.
