Impozáns azték dombormű került elő egy mexikói templomban

A régészek egy feltűnő, mintegy hatszáz éves azték aranysas szoborra bukkantak az egyik mexikói ősi templomban, amely egy sast ábrázol. A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) munkatársai szerint ez a legnagyobb domborműves szobor, amelyet valaha is találtak egy templomnál. A sas segíthet jobban megérteni az aztékok mitikus történelmét, amelynek központjában a hit és rituálék álltak.

A 106 centiméterszer 70 centiméteres sas figuráját a Templo Mayor lábánál egy épület padlójába vésték; az ikonikus piramis alakú templom, amelyet az egykori Azték Birodalom fővárosa, Tenocstitlan szívében építettek és amely a mai Mexikóvárosban található. A művészek a kőből faragott domborművet a XV. század közepén, II. Moctezuma azték uralkodó uralkodása alatt alkothatták meg.

Ez egy rendkívül csodálatos lelet, amely azt bizonyítja, hogy Tenocstitlan még mindig nem fedte fel előttünk minden titkát – mondta Alejandra Frausto Guerrero, Mexikó kulturális minisztere az egyik nyilatkozatban, amit a LiveScience online tudományos portál idéz. – A régészek erőfeszítéseinek és odaadásuknak köszönhetően folytathatjuk történelmünk és emlékezetünk helyreállítását.

Templo Mayor, más nevén a Nagy Templom, egykor egy hatalmas, piramis alakú szerkezet lehetett, amely Tenocstitlan központjában állt: az azték vallás és kultúra szíveként tekintettek rá. Egyike volt annak a 78 épületnek, amelyek az egykori azték főváros szent körzetét alkották.

Az aztékok számára a Templo Mayor a fizikai, a mitikus és a spirituális univerzum középpontját jelentette – mutatott rá Caroline Dodds Pennock, az angliai Sheffield Egyetem azték történésze, hozzátéve, hogy azt valamikor 1427 és 1440 között építhették.

A későbbi uralkodók, I. Moctezuma (aki 1440 és 1469 között uralkodott) és Ahuítzotl (aki 1486 és 1502 között került trónra) szintén jelentős mértékben hozzájárultak a templom végső kinézetéhez, akik gyakran a korábbi struktúrákra építkeztek. A domborműves sas alakját a Templo Mayor melletti egyik épület padlójába vésték.

Talán ezért maradhatott fenn ilyen kitűnő állapotban hatszáz évig – magyarázta Rodolfo Aguilar Tapia, az INAH régésze. – Ez egy olyan elemet képvisel, amelyet a spanyolok soha nem láthattak.

Ma ez a feltűnő szobor Mexikóváros két utcájának kereszteződése alatt fekszik. Az aranysas fontos szimbólum volt az azték kultúrában: szent lényként tisztelték, amelyről hitték, hogy jelen volt a nap születésekor, és az azték kultúra egyik elit harcos rendjének szimbólumának számított. Gyakran összekapcsolták Vitzilopocstlival, az azték mitológia főistenével, a háború és a nap istenével. A tudósok szerint a dombormű elhelyezkedése is az isten körüli fontos mítoszt idézheti fel. Eszerint Huitzilopochtli legyőzte húgát, Kojolsaukit, akit ledobott egy hegyről, ahol az „darabokra hullott”. Ezt a történetet az aztékok többször megismételhették emberi áldozatokkal is a Nagy Templomban.

(origo.hu)