Bethlen Zsófia karikagyűrűjét is rejtette az erdélyi Gyulakuta református temploma

Mint arról már korábban beszámoltunk egy Árpád-kori fatemplom alapjait, arany ékszereket, ezüstözött szövetdarabokat és emberi maradványokat is találtak a gyulakutai református templomban felújításakor. A Maros Megyei Múzeum feltárásának első szakaszában a kripta keleti fala, az egyházi hajlék gótikus ablakai­nak bizonyos részei és több régi falkép is előkerült, nem kis meglepetést okozva.

Orbán Balázs a Székelyföld leírója anyaggyűjtő útja alkalmával vendégeskedhetett a Lázár grófok kastélyában, amelynek később már csak a rózsaszín barokk kapuja virított az út menti házak közé ékelődve. A földszintes, hosszú épületet a XX. század elején bontották le, különben sem bírt „semmi műbeccsel”. Az istenházát így jellemzi Orbán Balázs: „A csúcsíves templomok egyik tisztes példája”. De csak lehetne – teszi hozzá azonnal –, ha át nem alakítják, el nem rontják, kitörve ablakából a csúcsíves kőcsipkét. Építését a XIV. századra teszi. Kelemen Lajos történész az évet is megállapítja: 1350. Mindenesetre 1557 körül már a reformátusok tulajdona. Később az unitáriusoké, 1616-ban ismét a kálvinistáké lett, ebben bizonyára jelentős szerepe volt Szövérdi Gáspár Jánosnak. E jeles, buzgó református férfi korának nevezetes embere volt: követ Bocskai István alatt, 1610-ben Marosszék főbírája, 1616-ban Bethlen Gábor állandó török követe. Több erdélyi fejedelmet is kiszolgált. Arra vonatkozóan, hogy az ősi Lázár-birtok hogyan került a kezére, feljegyezték, hogy a kiskorú Lázár Jánosnak volt a gyámja, talán az özvegyet nőül is vette, de a grófnő hamar elhalálozván, Szövérdi Gáspár János másodszor Bánffy Zsófiával kelt egybe. Az egykori kastéllyal szomszédos, lőrésekkel ellátott, zömök tornyú templomot – minekutána a háborús idők nem kímélték – maga hozatta helyre, nem is akárhogyan.

A török betörések idején leégett templom tetőzetét festett famennyezettel pótolták. A környéken bőven termett fenyő, tehát olcsón jutottak hozzá a legjobb faanyaghoz. Szövérdi Gáspár János a szakma legjelesebb művelőjét, Mezőbándi Egerházi Jánost fogadta fel, akit Képíró Jánosnak is neveztek. 1620–1625 között Bethlen Gábor fejedelemnek dolgozott, ő készítette az alvinci és a gyulafehérvári fejedelmi palota díszes mennyezetét. Gyulakután egy kiugró kazettán örökítette meg a donátor és felesége nevét, címerét, a sajátját viszont nem tüntette fel. Honnan tudható mégis, hogy ő a készítő? Kelemen Lajostól, aki azt is megállapította, hogy ez a remekmű nemcsak Erdélynek, hanem a történelmi Magyarországnak is a legértékesebb XVII. századi mennyezete, és bizonyára híven őrzi a gyulafehérvári fejedelmi palota elpusztult kazettáinak mintáit.

Elképzelhetjük, milyen örömmel készülődhetett hazafelé Szövérdi Gáspár János Konstantinápolyból, a szultán udvarából 1626-ban a templomszentelés ünnepére. Ám a sors nem volt kegyes a nagy jótevőhöz: Munténiába érve pestises lett, és mint erről a szentély falán lévő sírfelirat tudósít, „in campo Bokorestino”, vagyis a bukaresti mezőn el is hunyt. Onnan szállították holttestét Gyulakutára. Gyönyörű faragású sírkövén kívül továbbiak is találhatók a falba építve. Lázár Jánosné Sáphán Krisztina homokkő címeré­ben koronán álló emberalak málladozik. A szószék melletti kőtábla Lázár Jánosné Teleki Katának állít emléket, akinek aranyszállal hímzett 1740-es úrasztalterítője az anyaszentegyház textíliagyűjteményének legbecsesebb darabja. Ugyanitt található Lázár György sírköve is. Ő ítélőmesterként írta alá 1653-ban az alkotmányt, az ország követeként érkezett II. Rákóczi Györgyhöz Szatmárra, később Barcsay Ákos híve, egy időben helytartója. Kemény János elől ezért Szentdemeterre menekült, ahol 1660. november 29-én felkoncolták.

A falu leghírhedtebb halottja mégis az a Lázár János, aki a bécsi érdekeket szolgáló határőrség felállításakor a madéfalvi vérengzés egyik kitervelője, végrehajtója volt. Különben érdekes egyéniség, amolyan korabeli széplélek. A Konstantinápolyban töltött évei alatt megtanulta a keleti nyelveket, török hadtudományt franciára, Hafiz perzsa költő műveit latinra fordította, kiadta Varsóban.

Ám a gyulakutai templom az említetteknél is sokkal többet rejt. A masszív torony alatti kaputól jobbra, vállmagasságban faliszőnyeg nagyságú freskó borítja a falfelületet. XV. századi, 1982-ben került elő a vakolat alól. Meztelen felsőtestű, glóriás alak rajzolódik ki rajta, hosszú ujjait imára fogja össze, talán tart is valamit közöttük. A kép két szélén templomtorony látható félköríves ablakokkal. Reformáció előtti freskótöredéket másutt is találtak a vakolat alatt a hajóban, de azokat pedánsan lemeszelték.

A templom egyik középkori kelyhét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Ez már a Maros Megyei Múzeum honlapján olvasható, ahol arról is tájékoztatják a látogatót, hogy a magyar kormány támogatásával 2021 februárja óta zajlik régészeti kutatás a műemlék épületben. Előbb a templombelsőben folyt szondázó jellegű ásatás, majd a szentélyben lévő kriptát tárták fel. A munkát az udvari temetőben és a külső homlokzaton folytatják.

Szenzációsnak az ásatások második szakasza (idén február 22–26. között) bizonyult. Ekkor találták meg Szövérdi Gáspár János és családja XVII. század eleji, boltozatos tetőszerkezetű, téglafalú kriptáját. Ennek bejárata – mint a mesékben – négy hatalmas kővel volt elzárva. Csaknem másfél méteres folyami kövekről van szó, amelyeket meszes habarccsal kötöttek össze. A vizesedés során keletkezett, 60-70 centiméter mély iszapból ezüst koporsószegek, fémből készült koporsópántok, vasalatok, emberi csontok, arany ékszerek, köves gyűrűk, többek között Bethlen Zsófia karikagyűrűje került elő. Zsófia Bethlen György és Toroczkai Kata leánya volt. A házaspár hagyatékához kapcsolható az a török importáruként meghatározható ruhakiegészítő boglár, amelyet szintén itt leltek meg. Erről azt feltételezik, hogy a portai követként is tevékenykedő férj szerezte be. A kiásott pecsétgyűrűt is neki, Szövérdi Gáspár Jánosnak tulajdonítják.

A helyszínen két felnőtt férfi, öt gyermek, egy idősebb és két fiatalabb nő maradványait különítették el. Köztük lehet Lázár Jánosné Teleki Kata grófnő, aki négy gyermeket szült, közülük Borbála kisgyerekként halt meg 1738-ban, így vélhetően ő is itt kapott örök nyughelyet testvérei mellett. Gál Szilárd régész négy egyénből vett DNS-mintát. Falkutatást Kiss Lóránd restaurátor végzett. A feltárt freskókat, gótikus ablakmaradványokat és a sekrestye egyik bejáratát egyelőre letakarták, de azt szeretnék, ha ezek láthatók maradnának. A kripta lejáratát is megtartanák, a nyílást üveggel fednék le. A leletek restaurálása jelenleg is zajlik, vizsgálatuk újabb eredményeket hozhat a templom patrónusi körének azonosításában és kutatásában.

(magyarnemzet.hu)