Ötven évre megállították Eger hős védői a muzulmán terjeszkedést Európában

1552-ben Szulejmán szultán hatalmas sereget vetett be a megtépázott Magyar Királyság ellen az oszmán uralom megszilárdítása érdekében. Az oszmán seregek szeptember 9-én kezdték meg Eger várának ostromát, de a 38 napig tartó offenzíva számukra október 17-én csúfos kudarccal ért véget. Az egri vár csatasorozata a magyar hadtörténet egyik legdicsőbb, magyar győzelemmel záródó ostroma volt.

A világuralomra törő Szulejmán szultán oltalma alatt álló Kara Ahmed pasa vezette 60-70 ezer főt számláló török haderő Temesvár elfoglalása után a „felvidék kapuja”, Eger felé vette az irányt. Az érkezés előtt azonban még egyesült az újonnan épült szolnoki vár alatt Hadum Ali budai pasa csapataival, majd önbizalomtól és erőtől duzzadva foglalta el kilométeres pozícióját az Eger patak nyugati oldalán.

Szokoli Mohamed beglerbég, Kara Ahmed jobbkezének hada a pataktól keletre Tihamér faluig, Khadim Ali budai pasa katonái pedig a vár és a város északi oldalát foglalták el.

A várat Dobó István várkapitány és a másodkapitánya Mekcsey István vezetésével mintegy 2500 főnyi őrség védelmezte csupán, ebből 1094 fő volt kiképzett katona, 824-en a török támadásának hírére önkéntesként tettek esküt a vár védelmére.

Segítségre a várvédők a Habsburg Ferdinánd királytól nem számíthattak.

Dobó hiába érezte, hogy a túlerővel szemben akár egy szempillantás alatt is eleshet a markonyi ember, amennyire csak lehetett, igyekezett a falakat megerősíteni, az ellátáshoz és a harchoz szükséges készleteket bebiztosítani.

Az ostromról szóló leghitelesebb információkat Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról való ének és az Egri históriának summája című művében találjuk.

Erre alapoz a Magyar Nemzeti Levéltár honlapja is: Dobó 13 borbélyt, 3 lakatost, 4 kovácsot és kerékgyártót, 5 ácsot, 9 molnárt és 8 mészárost rendelt a várba. A parasztok közül 75-öt a gyalogság közé sorozott, 34-et pedig más munkákra állított. 14 sütő asszonyon kívül csak 45 nő és gyermek maradott Egerben, lakosság nagy része már valamely menedék mélyén várakozott.

A várba érkezett önkéntes védőket felfegyverezték és igyekeztek a lehető legrosszabb forgatókönyvre felkészíteni őket. Az ostrom megkezdése előtt Ali pasa még egy levéllel próbálta megadásra kényszeríteni Dobóékat:

„…felszólítalak és figyelmeztetlek benneteket, hogy inkább a hatalmas és igazságos fejedelemnek, Szolimánnak kegyességét, mint fegyvereit tapasztaljátok meg, s adjátok fel Eger várát. Ha ezt megteszitek, megteszem, hogy … a régi királyok idejében élvezett szabadsággal és javaitok birtoklásával éljetek. Ha azonban makacsul és hajthatatlanul kitartotok a vár védelmében, nemcsak vagyonotokat, hanem azokkal együtt gyermekeiteket, végül saját életeteket is… el fogjátok veszíteni” – fogalmazott az oszmán hadparancsnok.

A magyar várkapitány és csapata a kapitulációról hallani sem akart. A levél átadóját vasra verték, a postát elégették és esküt tettek, hogy az életük árán is megvédik a magyar hazát.

„Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!” – az egri várvédők esküje Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében olvasható.

Az ostrom 1552. szeptember 9-én vette kezdetét, a török tüzérség 12 napon keresztül megállás nélkül lőtte a vár falait, különösebb siker nélkül. Egy tornyot foglalt el csupán, azonban azt Dobó a saját ágyúival szétlövette, még mielőtt az ellenség bejutott volna a falak közé.

Az Arcanum írása szerint október 4-én felrobbant a székesegyház sekrestyéjében tárolt lőporkészlet, ami jelentős anyagi károkat okozott a védőknek – a ravasz oszmán sereg pedig a pánikot kihasználva újabb erőteljes támadást indított a vár ellen.

Kétségkívül azok voltak a legnehezebb napok a védők számára, hiszen Dobóéknak egyszerre kellett megküzdenie a falak között uralkodó őskáosszal és a szökőárként zúduló iszlám katonákkal, végül azonban a támadó had visszavonulót fújt.

Érdekesség, hogy az 1552-es év ősze már a korai időkben fagyokat hozott, így az éhségtől szenvedő és járványoktól roskadozó oszmán sereg kénytelen volt versenyt futni az idővel. Október 12-én és 13-án Ali és Ahmed pasa két ízben is általános támadást indított a falak ellen, de a hajnaltól éjszakáig tartó küzdelem ismételten kudarccal zárult.

Az újbóli sikertelenség miatt a török katonák elkeseredettsége csak még tovább fokozódott. Bornemissza Gergely híres bombái, a falaknál forró vizet és szurkot öntő, azóta legendássá vált egri asszonyok, az ostromlétráknál elszántan küzdő vitézek egy gigantikus küzdelem képét idézik fel, amelyet Gárdonyi Gézán és Tinódi Lantos Sebestyénen kívül Székely Bertalan festményen is megörökített.

Ahmed pasa és Szokoli Mohamed vezír a vert seregével 1552. október 17-én végleg elvonult az egri vár alól. Ali budai pasa csak másnap követte őket a csapataival.

„Ez volt az ostrom diadalmas vége. A hirtelen beállt hideg, a hamis hír, miszerint Móricz szász fejedelem és Castaldo közelednek, félelemmel töltötték el a török sereget. Az Eger körül fekvő helységek nagy részét felgyújtották s oly hirtelen vonultak el, hogy még néhány ágyú, kevés lőpor és tábori szerek a kirohanást intéző magyarok kezeibe estek. Midőn az ostromlottak az ellenség elvonulásáról meggyőződtek, az összelőtt falakat a kivívott zászlókkal földíszítették, fegyvereiket kilőtték s az egész vidéket örömzajjal töltve be, megköszönték a Mindenhatónak, hogy kis csapatuk a közel 30-szoros túlerővel szemben összesen 13 rohamot vert vissza és így szeretett hazája nagy részét a török járom alól megmentette” – olvasható Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című művében.

Egészen hihetetlen, de a török had körülbelül 50 ezer embert veszített Eger falai alatt, míg a magyarok csak 300 halottat és 200 nehéz sebesültet számláltak.

Dobó javaslatára az uralkodó 69 sebesültnek, 23 árvának és özvegynek jutalmat és kegydíjat biztosított.

„Eger várát a török, a keresztény név ellensége milyen sokáig tartotta körülzárva és ostrom alatt. E kemény ostrom a mindenható Isten végtelen és kimondhatatlan könyörülete folytán tegnap véget ért. Az ostrom során Isten segítségével és támogatásával erőnkhöz mérten arra törekedtünk, hogy hűségünket és igyekezetünket egészében megmutassuk a szent királyi felség, a mi kegyelmes urunk ügye iránt és ennek a nyomorúságosan tönkrejutott országnak védelmében katonáink nagyarányú elveszítésével, vérük és vérünk hullásával, egyúttal az ellenség súlyos kárával. Minthogy azonban a várat annyira szétrombolták és a földdel tették egyenlővé, hogy inkább mezőnek, mint várnak látszik, az egyéb szükségesekből is kifogytunk” – írták levelükben Nádasdy Tamás bárónak, a Magyar Királyság országbírójának és katonai főparancsnokának a vár fő védői, Dobó István, Mekcsey István, Pethő Gáspár, Zolthay István és Bornemissza Gergely.

Dobó István és az életben maradt várvédők a püspöki bazilika romjai között még aznap hálaadó szentmisét, ún. Te Deumot tartottak a hihetetlen győzelem megünneplésére.

Nándorfehérvár 1456-os ostroma óta nem született ekkora magyar diadal az oszmán had felett. Eger hős védői meghiúsították Szulejmán tervét, és bő fél évszázadra elvették a törökök kedvét attól, hogy újabb hadjáratot indítsanak Magyarország ellen.

A hősies harcosok története ma is népszerű, köszönhetően Gárdonyi Géza ismert regényének, az 1901-ben megjelent Egri csillagoknak, valamint az abból készült 1968-as filmnek Sinkovits Imrével a főszerepben.

(hirado.hu)