Wallenberget kivégezték a szovjetek, áll egy volt KGB-főnök naplójában

A második világháború vége óta rejtély, hogy mi lett a sorsa az 1912-ben született svéd üzletembernek, Raoul Wallenbergnek, akit 1944 nyarán a svéd külügyminisztérium Budapestre küldött, hogy segítsen a magyar zsidóknak. A magyar zsidók tízezreinek életét megmentő svéd diplomatát Ivan Szerov volt KGB-főnök napvilágra került emlékiratai szerint a Szovjetunióban annak idején felsőbb utasításra kivégezték.

Az akkor harmincnégy éves svéd embermentő diplomáciai védettséget ígérő menleveleket osztogatott, ún. védett házakat hozott létre Budapesten, amelyek lakóinak svéd állampolgárságot és a háború utánra névlegesen befogadást ígértek Svédországba. Wallenberg a zsidó gyerekek ezreit is otthonokban védte, sőt olykor személyesen, többször élete kockáztatásával mentett ki embereket Auschwitzba induló transzportokból vagy halálmenetekből. Eltűnése óta foglalkoztatja a világot a rejtély, hogy vajon hová tűnt el, miután  1945 január tizenharmadikán Pesten egy orosz őrnagy elvitte magával. Ettől kezdve sorsáról csak találgatások voltak.

A KGB szovjet titkosszolgálat 1954 és 1958 közötti főnökének, Ivan Szerovnak kéziratban lévő emlékiratai évtizedekig egykori nyaralójának, dácsájának egy titkos falában rejtőztek, ahonnan nyolc évvel ezelőtt kerültek elő egy átépítés során.

Ivan Szerov naplójában azt állítja, hogy a svéd diplomatát felső parancsra kivégezték. Ivan Szerov könyvében ezt írja: semmi kétségem, hogy Wallenberget 1947-ben kivégezték. Emellett azt is megjegyzi: Viktor Abakumov, a szovjet titkosrendőrség egykori főnöke azt állította, hogy egyenesen Sztálinnak, valamint Molotovnak, a második világháború idején regnáló szovjet külügyminiszternek a parancsára végeztek vele. Szerov szerint ezt állította kihallgatásán az 1954-ben kivégzett Abakumov.

Szerov nyilvánosságra került naplójában azt is rögzítette, hogy betekinthetett Wallenberg személyes dossziéjába, melynek létezését a szovjet hatóságok évtizedekig tagadták, És abban egy olyan iratot látott két hivatalnok kézjegyével ellátva, amely szerint Wallenberg holttestét elhamvasztották. Emlékirataiban mindössze hat oldalt szentelt a Wallenberg-ügynek, miután Sztálin utódja, Nyikita Hruscsov megkérte, hogy vizsgálja ki az elrabolt svéd diplomatával történteket. Szerov azt is megírta, hogy nem sikerült részleteket megtudnia Wallenberg  halálának körülményeiről, és nem talált bizonyítékot arra, hogy kém lett volna. 

Korábban a szovjet hatóságok azt állították, hogy Wallenberg 1947-ben a börtönben meghalt, de ezúttal egy egykori illetékes egyértelműen azt állítja, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem megölték, noha a kivégzéséről határozó parancs egykori okát továbbra sem jelöli meg. 1957-ben a Szovjetunió akkori felelősei azt állították, hogy Wallenberg szívrohamban életét vesztette, majd 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után egy svéd-orosz vizsgálóbizottságot alakítottak halála körülményeinek feltárására. 

Ennek a bizottságnak a 2000-ben nyilvánosságra hozott jelentése azonban végül nem derített fényt a történtekre, viszont azt állította, hogy a rejtéllyel kapcsolatos korabeli iratokat meghamisították vagy megsemmisítették. A vészkorszakban végrehajtott hőstetteiért 1966-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékintézet a Világ Igaza kitüntetést adományozta Wallenbergnek, akinek hollétéről akkoriban semmit sem lehetett tudni. 

Egy orosz könyvkiadó hatszázharminckét oldalas könyvben jelentette meg a volt KGB-főnök emlékiratait, és egy kis hadtörténeti múzeumban kiállítás is nyílt az anyagból. Szerov később a KGB éléről a katonai hírszerzés vezetéséhez került, majd karrierje megtört, amikor egyik beosztottjáról kiderült, hogy nyugati kém volt. 1990-ben, nyolcvannégy évesen hunyt el szívinfarktusban.

Forrás: MTI/mandiner