13 ezer éves katasztrófa hátborzongató történetét meséli el a „Keselyűkő”

Az Edinburgh-i Egyetem által vezetett kutatócsoport a közelmúltban fejezte be egy ősi, 13 000 éves táblára írt rejtélyes szimbólumok fordítását. A mai Törökország területén fellelt „Keselyűkő” néven ismert tábla katasztrofális hatásokat előidéző becsapódásról számolt be.

A tudósokat régóta érdekelte az említett időszak, ugyanis ekkor világformáló események zajlottak; a klíma megváltozott, regionális kihalási események indultak meg, és számos népcsoport tűnt el véglegesen a történelem színpadáról. Elképzelhető, hogy az a becsapódási esemény okozhatta a pusztítást, amiről a különös kőtábla írt.

A táblát a törökországi Göbekli Tepe területén találták meg. A legalább 13 000 éves építmény a szakértők szerint egy szentély, egy halottkultusz helyszíne, vagy csillagászati obszervatórium lehetett.

Számos régészeti bizonyíték arról árulkodik, hogy az ősi civilizációk meglepő pontossággal dokumentálták az égi jelenségeket; szupernóvákat, meteorzáporokat jegyeztek le, még annak ellenére is, hogy nem tudták, mit is látnak valójában. Rengeteg ősi építményt – köztük a legendás Stonehenge-t – a Nap, a Hold és a csillagok mozgása alapján terveztek, így nem ördögtől való az az elképzelés sem, hogy Göbekli Tepe is csillagászati célokat szolgált.

A mostani tanulmányt készítő kutatócsoport ráadásul olyan faragványokat talált a helyszínen, amik csillagképek vázlatai lehetnek.

Klímaváltozást hozó égi vándor

Egyes csillagok helyzete alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az egyik faragvány – a már korábban említett Keselyűkő – valójában egy időbélyeg. Azt is megjegyzik, hogy a faragványok látszólag a Tauridákat ábrázolják. A Tauridák egy évente visszatérő meteorraj, amelynek anyaga az Encke-üstökösből áramlik ki.

Úgy gondolják, hogy az Encke egy nagyobb üstökös része volt, amely körülbelül 20 000 évvel ezelőtt töredezett szét.

A törmelékdarabok a Földnek csapódhattak, ami jelentős éghajlatváltozást indított el bolygónkon.

Ezt a periódust fiatalabb Dryas (Younger Dryas) néven ismeri a tudomány.

Drasztikus éghajlatváltozás köszöntött az északi féltekére

Körülbelül 13 000 évvel ezelőtt a világ éppen csak kilábalt a legutóbbi glaciális maximumból (vagyis jégkorszak csúcsából); a közel globális jégtakaró olvadni kezdett, a gyapjas mamut eltűnőben volt, és az emberi vándorlás kezdett jelentősen felgyorsulni. Ekkoriban azonban az északi félteke éghajlata felborult, a folyamat pedig nagyjából 1000 éven át tartott.

Míg másutt a hőmérséklet emelkedett, addig Észak-Amerikában és Európa egyes részein gyors csökkenés volt tapasztalható. Ezt a szokatlan időszakot illették fiatalabb Dryas névvel, ami valójában egy ekkor megjelenő virágra, a havasi magcsákóra (Dryas octopetala) utal. Az éghajlatváltozás okát a tudósok sokáig nem tudták megfejteni.

Az egyik egyre nagyobb népszerűségnek örvendő elmélet szerint valamilyen objektum (üstökös vagy aszteroida) becsapódása annyi port és kormot juttatott a légkörbe, hogy az ég egy évezredre elsötétült, ami a regionális hőmérséklet zuhanását idézte elő.

Néhány korábban megjelent tanulmány megállapította, hogy a Grönlandról és Észak-Amerikából származó üledékmagokban szokatlanul magas a platina koncentrációja, ami árulkodó jele a becsapódásnak. Amíg azonban a krátert nem találják meg, addig ez csak puszta hipotézis marad.

Mindenesetre az új kutatás tovább erősíti a fenti elképzelést. A Mediterranean Archaeology and Archaeometry című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Göbekli Tepe-nél megtalált kő erről az űrből érkező pusztításról írhat, de azt a szerzők is elismerték, hogy a döntő bizonyíték mindenképpen a becsapódási kráter felfedezése lenne.

„Most már meg tudjuk erősíteni (a katasztrofális becsapódás elméletét)? Még nem. Ha azonban mindezeket a bizonyítékokat együttesen vesszük figyelembe, akkor a fiatalabb Dryas eseményt egy üstökös becsapódásaként értelmezhetjük” – összegezték kutatásukat a szerzők.

(origo.hu)