Nem mindennapi sírra bukkantak a régészek Nagykőrösnél

A VII. században eltemetett, 30-40 év körüli avar nő háborítatlan sírjára találtak a régészek a 441. számú főút felújításához kapcsolódó régészeti feltárások során – közölte Fazekas András Kristóf régész az MTI-vel.

A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa elmondta: 2022 tavasza óta zajlik a bontómunkálat és régészeti megfigyelés a Nagykőrös és Kecskemét közötti útszakasz felújításával párhuzamosan.

A projekt során hét, előzetesen „felderített” lelőhelyet tárnak fel, ahol túlnyomórészt római kori szarmata települések nyomaira leltek. A főként félig földbe mélyített házak és műhelyek, terménytároló vermek, füstölők, kemencék, illetve árkok maradványai a Krisztus utáni 3-4. századra tehetőek.

Ezek között találtak rá a Nagykőrös-Fekete lelőhelyen, több mint két méter mélyen egy, a kora és középavar korszak határán, tehát megközelítőleg a 600-as évek közepén eltemetett nő teljes csontvázára.

A régész elmondása szerint az észak–déli tájolású sírban a koponya bal oldalán egy színarany lemezgömbös fülbevaló, a koponya környékén egy kupacban borostyán- és üvegpasztagyöngyök, a medencén lévő bronzcsat, a bal csípőnél megmaradt, csontból faragott tarsolyzáró, illetve egy, a bal combcsont belső oldalán fellelt vaskés tette kétségtelenné, hogy egy, az elmúlt közel másfél évezred viharait átvészelő, háborítatlan sírra bukkantak.

A csontok felszedésekor megtalálták az arany fülbevaló párját is. Az ékszer a „Jánoshida-típusba” sorolható kislemezgömbös fülbevaló, amelynek eredete a VII. század középső harmadára tehető.

A fülbevalókon a több mint egy centiméter átmérőjű, színarany lemezből kialakított gömbtestek tetején négy darab, rombusz alakban forrasztott, egyenként három milliméter átmérőjű aranygyöngy található, amelyekhez kapcsolódik az aranydrótból kialakított, oválisra hajlított fülkarika. Érdekessége, hogy ez a típusú fülbevaló kifejezetten ritkának számít a Duna–Tisza közén – tette hozzá.

Fazekas András Kristóf elmondta: az önmagában is értékes leletegyüttes a korszak temetkezési szokásairól is számos fontos információval szolgál. Egyrészt a sírgödör rövidebb oldalain, a lábnál és a fejnél lemélyedések voltak megfigyelhetőek, amelyek egy sírépítményt feltételeznek. Erre helyezhették rá a deszkakoporsót, amelyre egy darab birka- vagy kecskehúst is fektettek, hogy „a halott ne éhesen menjen át a másvilágra”.

A régész közlése szerint a Kecskeméti Katona József Múzeum a területen végzett régészeti kutatásokat a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. megbízásából, a Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Régészeti Intézet alvállalkozójaként végzi.

(MTI)