Batu kán egyik főhadiszállására bukkanhattak Bugacon

A kecskeméti Katona József Múzeum régészei már 2011 óta kutatják a kiskunsági Szank, illetve Bugac-pétermonostori tájegység körzetét, az 1241–1242-es mongol betörés idején elpusztult Árpád-kori települések, illetve templomok, köztük a híres bugaci Aranymonostor maradványait. Az egykori monostor környékén feltárt hatalmas árokrendszer és az abban talált maradványok arra utalnak, hogy az 1241–42-es tél idején itt Batu kán vagy alvezére, Szubotáj egyik nagy létszámú mongol hadteste rendezkedett be téli szállásra. A feltárás azt is bebizonyította, hogy a mongolok csak rendkívül súlyos harcok árán tudták elfoglalni a körülsáncolt és szívósan védett települést.

A mongol invázió brutális kegyetlenségével szembesültek a kutatók

Az elmúlt egy évtized kutatásai – bennük a kiskunsági-bugaci területen végzett feltárások – olyan nagy mértékben megváltoztatták az 1241–1242-es mongol invázióra, közismert nevén a tatárjárásra vonatkozó ismereteinket, hogy ezek alapján újra kell írni és értékelni a XIII. századi – ekkor nagyhatalmi státuszú – Magyar Királyság szerepére, a tatárjárás korának társadalmi szerkezetére és militarizáltságára vonatkozó korábbi elképzeléseinket – nyilatkozta a Félegyházi Közlönynek a feltárásokat vezető Dr. Rosta Szabolcs, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója.

Az elmúlt egy évtizedben több mint tízezer Árpád-kori lelet került elő a környéken, köztük olyan, rendkívül míves tárgyak is, amelyek a korabeli településstruktúra fejlettségét bizonyítják.

Az Árpád-kor kiskunsági területen virágzó településeit az 1241-es mongol betörés pusztította el.

Dr. Rosta Szabolcs értékelése szerint a kiskunsági területek a tatárjárás kutatásának kiinduló pontjai. A legkorszerűbb technológiát, köztük a roncsolásmentes geofizikai vizsgálatokat és drónfotós tájkutatást bevető módszerek nyomán számos templom, illetve településmaradványt sikerült azonosítani, az elvégzett régészeti feltárások pedig mindenhol a tatárjárás nyomaival, illetve a mongol invázió brutális kegyetlenségének bizonyítékaival szembesítette a kutatókat.

Erre vonatkozó feltárások történtek például Szankon 2017-ben és 2021-ben, valamint 2016-ban Kiskunmajsán, ahol a régészeti bizonyítékokkal sikerült megerősíteni a XIII. századi forrásokban említett hátborzongató kannibalizmus tényét. De ebbe a körbe illeszkedik a 2016-ban Bugac-pétermonostoron elvégzett ásatás is, ahol brutálisan kivégzett kisgyermekek földi maradványait tárták fel a régészek.

Buzogánnyal ütötték és karddal vagdosták a gyermekeket védő hős kutyát

A legyilkolt emberi maradványokon kívül rengeteg elpusztított állatmaradványt, szopós borjakat, sertéseket, sőt, macskákat és kutyákat is feltártak a kutatók. Dr. Rosta Szabolcs elmondta, hogy ezek közül talán annak az agárszerű kutyának a maradványa a legérdekesebb, amit a csontokon talált nyomok szerint buzogánnyal ütöttek meg, illetve karddal is megvágtak. Azt is sikerült bebizonyítani, hogy ez a kegyetlen pusztítás 1241 vérgőzös pillanataival hozható összefüggésbe; az elpusztított kutya a legyilkolt gyereket próbálhatta megvédeni.

Az elmúlt évek során több olyan árokrendszert és erődítést is feltártak, amelyek azt bizonyítják, hogy a falvak lakói felvették a harcot a mongol betolakodókkal, és megpróbálták megvédeni a településeiket. Ez például konkrétan is megfigyelhető a Szankon feltárt templom erődítésénél, de ugyanilyen módszerrel próbálták megvédeni a bugaci Aranymonostort is, amit egy nagy, kör alakú árokrendszerrel vettek körbe. A csak rövid ideig létezett, és nagyjából az 1220-as 1230-as években épített város egykori főterét árokkal vágták át, és egy plusz védelmi vonalat is kiépítettek.

A régészeti leletek azt is világosan megmutatják, hogy a magyarok már a település határában felvették a harcot, megpróbálva távol tartani a mongolokat a házaktól. Mintegy 900 méteres hosszúságban ugyanis rengeteg fegyver alkatrészt tártak fel a régészek. A jelentős túlerő azonban visszaszorította a harcot felvett magyarokat az árokkal védett monostorhoz, amit a mongolok végül elfoglaltak.

A magyarok nem a mocsarakba menekültek, hanem bátran felvették a harcot a hódítókkal

A védelem célját szolgáló öt-hat méter széles árokban hatalmas mennyiségű állati dög, köztük szarvasmarhák, borjak és lovak maradványaira bukkantak a kutatók.

A kutatócsoport archezoológusa szerint a fiatal állatok ilyen mérvű tömeges elhullása csakis erőszakos cselekménnyel magyarázható. Az árokba egykor behányt állattetemek maradványai mellett fegyverek, lószerszámok, sőt, a román stílusban épített monostor gyönyörű kőfaragványai is előkerültek.

– Ami igazán különleges most számunkra – és várhatóan ez hosszútávon is a figyelem középpontjába kerül – hogy rendkívüli mennyiségben találtunk zúzott állatcsontot a belső árkokban. A háziállatok mellett vadállatok – vaddisznó, nyúl, szarvas… – maradványai is előkerültek komolyabb mennyiségben – nyilatkozta a Félegyházi Közlönynek a szakember.

Az archezoológus szerint azért ölték le tömegesen a fiatalabb állatokat, mivel nagy mennyiségű ember élelmezéséről kellett gondoskodni, ami az 1241–42-es különösen kemény tél idején komoly problémát jelentett Batu kán és Szubotáj mongol hadainak.

A régészei leletek azt bizonyítják, hogy az ostrom után a mongolok egy főhadiszállást építhettek ki itt, ahol nagyobb létszámú, legalább egy hadtest szintű sereg rendezkedett be téli szállásra.

„Ami ezt alátámasztja, hogy tudjuk: 1241–1242 fordulóján a mongolok gyakorlatilag kiirtották a környéket, és itt, a monostornál, valamint az azt övező városban egy félig megmaradt infrastruktúrára épülhetett rá a főhadiszállás. Ez egy komoly új eredmény” – nyilatkozta Dr. Rosta Szabolcs.

A tizenegy éve zajló feltárás eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy a korábbi felfogással szemben, miszerint a falvak és kőfallal nem védett városok lakói a mocsarakba és erdőkbe menekültek a mongol hordák elől, a magyarok nagyon sok helyen bátran felvették a harcot a többnyire túlerőben lévő mongolokkal szemben.

A nem várt erős és szívós ellenállás, valamint az élelmezési gondok egyaránt szerepet játszhattak abban, hogy Batu kán feladva hódítását, a hadaival együtt 1242-ben kitakarodott az országból.

Csak pürroszi győzelmet aratott a kán Muhinál

Az, hogy a magabiztos és IV. Béla királyi hadait alábecsülő önhitt Batu kán alaposan elszámította magát, már a mongol betörés elején, az 1241. április 11-én Muhinál elkezdődött csatában is kiderült.

A létszámhátrányban lévő, ám a helyi adottságokat jól kihasználó királyi had, amely páncélos nehézlovasságból, vértes gyalogságból, számszeríjászokból, valamint besenyő könnyűlovasságból állt, és amelyet a kardforgatásban különösen járatos harcedzett templomos és johannita lovagok egészítettek ki, a csata első napján feltartóztatta a kán áttörési kísérletét, súlyos veszteségeket okozva a mongoloknak.

Másnap a kán ismét megpróbált áttörni a Sajón átívelő kőhídon, de a sárkányos lobogók alatt rohamozó mongolokat IV. Béla számszeríjászainak pusztító nyílzápora fogadta. A nyílzáporral feltartóztatott első támadóhullámból százszámra estek rogytak holtan a földre mongolok, közül és Batu kán hiába erőltette az áttörést, az erősítésként bevetett újabb harcosai pedig a templomos lovagok kardcsapásaitól estek holtan a Sajóba.

Másnap Szubotáj felderítőinek sikerült a királyi tábortól délre gázlót találniuk a Sajón, ahol a mongol lovasság sikeresen átkelt, és hátba támadta a szekértáborban védekező királyi sereget.

Ennek ellenére, a magyar királyi had továbbra is elszántan és sikeresen harcolt. A király öccse, Kálmán herceg, oldalán a templomos lovagokkal sűrű rendet vágott a tábort támadó mongolok sorai között, akik ím már harmadjára voltak kénytelenek rengeteg halottat hátrahagyva véres fejjel visszahúzódni.

Az öldöklő közdelemben számos mongol főtiszt elesett, köztük Batu kedvence, Bakatu is, aki a kán testőrségének volt a parancsnoka. Batu, akit komolyan megrendítettek a nem várt súlyos veszteségek, aznap éjjel már éppen a visszavonuláson gondolkodott, és csak az fordította meg a csatát, hogy Szubotáj lovasságának végre sikerült körbekerítenie a királyi szekértábort.

A tábor elfoglalása viszont újabb megrendítő veszteséget okozott a kán seregének, mert a magyarok szó szerint, szinte az utolsó emberig kitartottak. IV. Bélát a királyi testőrség még időben kimentette a csatából, így a kánnak az a terve is meghiúsult, hogy elfogja a királyt.

Noha Muhinál a király serege végül vereséget szenvedett a túlerővel szemben, ám Batu győzelme is pirruszinak bizonyult, mert IV. Béla hadserege nem várt, rendkívül érzékeny veszteséget okozott a mongoloknak, és később sem szűnt meg a magyarok ellenállása.

Batu kán portyázó lovasai ugyan végigdúlták az országot, de a kőfallal megerősített városok, így többek között Esztergom vagy Székesfehérvár alól véres fejjel kellett visszavonulniuk.

A kisebb portyázó mongol csapatokon gyakran rajtaütöttek a főúri bandériumok, de nem egyszer a falvaikat védő magyarok kaszabolták le lesből támadva a seregtestüktől elszakadt kóborló tatár hordákat.

A muhi csata, és az azt követő helyi ellenállás a királyi sereget ért vereség ellenére is fokozatosan felőrölte a súlyos veszteségeket elszenvedett mongolokat, akik 1242-ben ezért kénytelenek voltak kivonulni az országból.

(origo.hu)