A Nílus egy rég eltemetett ágát fedeztek fel Egyiptomban

A tudósok felfedezték a Nílus egy rég eltemetett ágát, amely egykor több mint harminc piramis mellett folyt Egyiptomban, és ezzel megoldódott a rejtély, hogy miként szállították az ókori egyiptomiak a hatalmas kőtömböket, amelyekből a piramisok is épültek.

A 64 kilométer hosszú folyóág, amely más csodák mellett az ikonikus gízai piramiskomplexum mellett futott, évezredekig a sivatag és a mezőgazdasági területek alatt rejtőzött – derül ki a csütörtökön közzétett tanulmányból.

A mellékág létezése magyarázatot ad arra, hogy a 31 piramis miért épült láncolatban a Nílus völgyének ma már barátságtalan sivatagi sávja mentén.

Az ókori Egyiptom fővárosa, Memphisz közelében lévő sávban található a gízai Nagy Piramis – az ókori világ hét csodájának egyetlen fennmaradt építménye –, valamint a Khafre-, a Kheopsz- és a Mykerinosz-piramis.

A régészek régóta úgy vélték, hogy az ókori egyiptomiak egy közeli vízi utat használhattak a piramisok építéséhez használt óriási anyagok mozgatására.

Egy nemzetközi kutatócsoport radaros műhold felvételek segítségével térképezte fel a folyóágat, amelyet Ahramatnak – arabul „piramisoknak” – neveztek el.

A radarral sikerült megoldani, hogy áthatoljanak a homokfelszínen, és képeket készítsenek rejtett jellemzőkről, beleértve az eltemetett folyókat és ősi építményeket.

A Communications Earth & Environment című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a terepvizsgálatok és a helyszínről származó üledék vizsgálata megerősítette a folyó jelenlétét. A tudósok szerint az egykor hatalmas folyót egyre inkább homok töltötte fel, ami a 4200 évvel ezelőtti nagy szárazság idején kezdődött.

A gízai piramisok egy fennsíkon álltak, nagyjából egy kilométerre a folyó partjától.

Sok piramisnak volt egy emelt sétaútja is, amely a folyó mentén futott, mielőtt a völgytemplomoknál véget ért. Ezek kikötőként szolgáltak.

Ez arra utal, hogy a folyó kulcsszerepet játszott a piramisok építéséhez szükséges hatalmas építőanyagok és munkások szállításában – tette hozzá a kutató.

Az, hogy az ókori egyiptomiaknak pontosan hogyan sikerült ilyen hatalmas és hosszú ideig tartó építményeket létrehozniuk, a történelem egyik nagy rejtélye. Ezeket a nehéz anyagokat, amelyek többsége délről származott, sokkal könnyebb lett volna leúsztatni a folyón, mint a szárazföldön szállítani. A folyó felfedezése azt is megmagyarázza, hogy a piramisokat miért építették különböző helyeken.

A víz folyása és mennyisége az idők során változott, így a negyedik dinasztia királyainak másképp kellett választaniuk, mint a 12. dinasztia királyainak – mondta a kutató.

A tanulmány az ikonikus piramisokra összpontosító közelmúltbeli kutatási projektek nyomán született. Az év elején a régészek egy hatalmas projektet indítottak el, hogy Gíza három híres piramisa közül a legkisebbet úgy állítsák helyre, ahogyan szerintük kinézett, amikor több mint 4000 évvel ezelőtt építették.

Egy egyiptomi-japán régészeti misszió jelentette be a projektet, amelynek keretében több száz gránittömböt helyeznek vissza a helyére, amelyek egykor Menkaure király piramisának külső burkolatát alkották.

Néhány régész azonban, köztük az egyiptomi régiségügyi minisztérium egykori vezetője, nem ért egyet a projekttel, és aggodalmának adott hangot, amikor az ásatások megkezdődtek. Dr. Mohamed Abd El-Maqsoud elmondta, hogy mielőtt a gránittömböket elmozdítják, először alaposan meg kellene vizsgálni, hogy meggyőződjenek arról, hogy azok egyáltalán részei voltak-e az építménynek – írta a CBS.

Idei felfedezések

Ókori egyiptomi múmia maszkokat, sírokat és a „csend istene” szobrot fedezték fel Saqqaraban januárban.

Miközben Egyiptom délkeleti részén az ókori Berenike vörös-tengeri kikötőjét tárta fel, egy nemzetközi csapat januárban felfedezett egy római kori (körülbelül Kr.e 31-Kr.u. 330) Buddha szobrot. Számos más lelettel együtt a szobor azt mutatja, hogy akkoriban Egyiptom és India között messzire nyúló kereskedelmi kapcsolatok voltak.

(origo.hu)