Mata Hari, minden idők legnagyobb kéme

Margaretha Geertruida Zelle néven látta meg a napvilágot, 1876. augusztus 7-én, a hollandiai Leeuwarden városban. Ő volt az egyetlen lány egy módos, kalapgyártással foglalkozó üzletember, Adam Zelle öt gyermeke közül.

Sötét hajával, karcsú termetével, fekete szemével, kreol bőrével kitűnt a szőke és testes hollandok közül, s azt beszélték, hogy valamelyik őse jávai lehetett. Apja kényeztette, M’greetnek becézte, ajándékokkal halmozta el, s állítólag azt mondta róla, hogy „olyan, mint az orchidea a vajas bödönök között”. Az elkényeztetett kislány már az iskolában fantasztikus történeteket talált ki előkelő származásáról.

A boldog gyermekkor azonban nem tartott sokáig. Tizenhárom éves korában apja tönkrement, anyja depressziós lett, s két év múlva meghalt. Az apa rokonokhoz költöztette gyermekeit. Margaretha a keresztszülőkhöz került, majd egy leydeni tanítóképzőbe. Itt az igazgató megkörnyékezte a maga korában rendkívül magas (177–178 cm), feltűnően vonzó lányt, majd amikor viszonyuk köztudottá vált, természetesen nem a középkorú férfinak, hanem a félárva, kiszolgáltatott lánynak kellett elhagynia az iskolát.

A legenda: Tizenöt évesen elcsábította igazgatóját, ezért kirúgták az iskolából. 1895-ben feleségül ment egy katonatiszthez, akivel Ázsiába költözött. Miután gyerekeit megmérgezték és házassága tönkrement, elváltak. Ezután Párizsba utazott, és táncosnőként Mata Hari néven próbált szerencsét. Erotikus műsorával sikert sikerre halmozott szerte Európában, szeretői között német herceg, trónörökös és katonatiszt egyaránt volt. Rövidesen kémként kezdett el dolgozni, idővel több szolgálatnak is jelentett. 1917-ben tartóztatták le, pere ügyésze minden idők legnagyobb spionjának nevezte, kivégzése után pedig a csábítás mintaképe lett.

A mítoszoszlatás: A valóságban Mata Hari hírszerzői pályafutása korántsem volt olyan hosszú és sikeres, mint ahogyan legendáriuma sugallja. Egyes életrajzírói szerint német kémiskolába járt, ahol 15 héten át képezték, de nehéz elképzelni, hogy a németek éppen egy Európa-szerte ismert, mindenhol feltűnést keltő asszony kiképzésére vesztegették volna idejüket. Mindenesetre Mata Hari belebonyolódott a német és francia kémszolgálatok harcába, aminek aztán áldozata is lett. Szigorú ítéletében valószínűleg szerepet játszott az, hogy a franciák a gyengülő morál erősítésére példát akartak statuálni, és erre a közismert holland nő megfelelő alanynak bizonyult.

A negyvenegy éves Mata Hari 1917. október 15-én a vincennes-i erődben állt a kivégzőosztag elé. A legenda szerint nem engedte, hogy szemét bekössék, és csókot dobott kivégzőinek. Egy másik legenda szerint az utolsó pillanatban széttárta kabátját, ami alatt természetesen semmit sem viselt, hogy megzavarja a rá célzó katonákat. Holttestét senki nem kérte ki, így az anatómiai múzeumba került, ahonnan az 1950-es években eltűnt.

Halála után legendája tovább nőtt, a köztudatban ő lett a kémnő, aki kettős ügynökként, a férfiakat megbabonázva húzza ki szeretőiből a titkos információkat.

Forrás: mult-kor