A Kis-Bécs a Kárpátok túloldalán: Csernyivci

Csernyivci egy különös történelmű és építészetű város a Kárpátok túloldalán.

A Kereskedelmi Bank egykori székháza Csernyivci főterén. Kép forrása

A főtér egy német nyelvű képeslapon, a tornyos városházától jobbra látható a címlapképen lévő épület. Kép forrása

Bukovinát több lépésben kebelezte be a Habsburg birodalom: Lengyelország 1772-es első felosztásakor az északi részt, majd három évvel később egy törökellenes háború eredményeképp a déli részt – írta Szende András az Architextúra blogon.

A meglehetősen „hátsó udvari” elhelyezkedésű, a török terjeszkedés miatt évszázadokig háború sújtotta vidék szinte teljesen lakatlan és elszegényedett állapotban került Bécs uralma alá. Szinte azonnal elkezdődött a német telepesek nagyarányú betelepítése, ekkor alakult ki a tartomány közép-európai viszonylatban is tarka etnikai képe: az 1910-es népszámlálás 800 ezer főt talált, ebből nyelvileg 38 százalék ukrán/ruszin, 35 százalék román, 25 százalék német, 4,5 százalék lengyel volt. Ezen kívül 1,3 százaléknyi magyar is élt itt, nagyrészük bukovinai csángó, akik az 1764-es madéfalvi veszedelem után menekültek át a Székelyföldről. A vallási kép mégnagyobb tarkaságot mutatott, a román és ukrán ortodoxok mellett katolikus németek, és nagyszámú zsidó is élt a tartományban, utóbbiak főleg német, illetve jiddis nyelven beszéltek (az akkori osztrák népszámlálások a csak a „társadalmi interakció” nyelvére kérdeztek rá, nemzetiségre nem, és a jiddis nyelvet német nyelvjárásként kezelték).

Ez a nyelvi-felekezeti tarkaság a főváros építészeti arculatán is tükröződik. A román nyelvű, de hivatalosan nem az akkor már létező román egyházhoz tartozó ortodox püspökség székhelye 1864–1882 között épült fel a város fölötti dombon. Az együttesre pályázatot írt ki a bécsi vallásügyi minisztérium, amit egy cseh építész, Josef Hlávka nyert meg.

A román ortodox metropolita egykori székháza. Kép forrása

A város fejlődése csak viszonylag későn, a vasúthálózat kiépülése után indult meg, így Csernyivci hangulatát főleg a XIX–XX. század fordulójának császárvárosi építészete határozza meg. A városban a legdivatosabb bécsi építészek dolgoztak, így a nagy színházépítő cég Fellner és Helmer. Az 1905-ben átadott színház, az előtte álló Schiller-emlékművel és a környező nagyvárosias házakkal Ausztria vagy a Német Császárság bármelyik városában állhatott volna:

Német nyelvű képeslap a színházról. Kép forrása

A színház nézőtere. Kép forrása

A város utcái-terei máig az egykori „Kis-Bécs” hangulatát árasztják, szinte a Mariahilfer Strasse környékén érezhetjük magunkat, leszámítva a rengeteg légvezetéket és az egyébként viszonylag jó állapotú homlokzatok kissé harsány színezését:

Utcatorkolat a város főterén. Kép forrása

Impozáns sarokkupolás épület a város főutcáján. Kép forrása

A mai szóval multikulturálisnak nevezhető városban számos nép, nyelv és felekezet keveredett-ennek máig látható építészeti nyomaival. A városban járva örmény katolikus, görög katolikus, római katolikus, evangélikus, román és ruszin és orosz ortodox templomokat találhatunk, a több kisebb-nagyobb zsinagógából viszont ma már csak töredék lelhető fel.

Az örmény katolikus templom. Kép forrása

Az 1864-ben felszentelt orosz ortodox székesegyház. Kép forrása

A római katolikus templom. Kép forrása

Csernovic századfordulós adatait nézve nem meglepő, hogy a városban hat nagyobb zsinagóga és több tucatnyi kisebb imaház működött. Ezek közül a legnagyobb ma is áll-kissé bizarr módon szocreál mozivá átalakítva.

A nagyzsinagóga egy századfordulós, német nyelvű képeslapon. Kép forrása

És napjainkban, szocreál mozivá alakítva. Kép forrása

A város virágkora az első világháború kitöréséig tartott. Ekkor a Csernyivci, Bukovinával együtt a hadak útjára került: az orosz hadsereg négy év alatt háromszor szállta meg a várost, természetesen ez jelentős harcokkal járt, és ahogy lenni szokott, sok civil elmenekült. A Párizs környéki békék Bukovinát Romániának juttatták Cernăuți néven, noha, mint látható a lakosság rendkívül vegyes összetételű volt (azt természetesen nem kell hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi adatokat mennyire vették ott figyelembe). A város átalakulása és hanyatlása már ekkor elkezdődött, az osztrák tisztviselők és értelmiségiek Bécsbe költöztek, a lengyelek az újjáalakult államukba vándoroltak. Ez a demográfiai átalakulás-átalakítás a második világháború idején tovább folytatódott, mikor a Molotov-Ribbentrop-paktum keretében Bukovinát kettéosztották: az északi rész Csernyivcivel a Szovjetunióhoz, csak a déli rész maradt Romániánál. Ekkor fordult a kocka és a korábbi évtizedekben uralkodó román elitet űzték el a szovjetek, majd a paktum keretében a bukovinai németeket a Harmadik Birodalomba, illetve a megszállt Lengyelországba telepítették. Egy évvel később Románia német csapatok támogatásával visszafoglalta a várost, ezután a város felét kitevő zsidóság sorsa pecsételődött meg: az ötvenezer elhurcoltból egy két véletlenszerű kivételtől eltekintve mindenki elpusztult. A város így egy homogén szovjet, illetve ukrán településként lépett a XXI. századba. Az egykori vallási-kulturális gazdagság mára a múlté, csupán az épületek maradtak meg néma tanúnak.

Kereskedelmi Bank székházának csempemozaikja. Kép forrása