Ikrekkel vemhes, ritka tengeri hüllő fosszíliáját fedezték fel Chilében

16 évvel ezelőtt egy chilei paleontológus, Judith Pardo-Pérez, egy különleges ősi tengeri hüllő fosszíliát talált a Torres del Paine Nemzeti Parkban, Chile déli részén. Most újabb vizsgálatok igazolták, hogy az állat vemhes

Az ichthyoszauruszok, vagy más néven halgyíkok a kréta korszakban, mintegy 131 millió évvel ezelőtt éltek, és a Mezozoikum korában, a dinoszauruszok idejében uralták az óceánokat. A szóban forgó lelet a Myobradypterygius hauthali nevű fajhoz tartozik, és egyedülálló állapotban maradt fenn, benne egy még meg nem született magzattal.

Most az új CT-vizsgálatok egy meglepő és rendkívüli felfedezést hoztak a maradványokkal kapcsolatban: a hüllő hasában nem csak egy, hanem két magzatot hordott, tehát ikrei voltak.

A vemhes hüllőre először 2009-ben figyeltek fel, amikor Judith Pardo-Pérez, a chilei Magallanes Egyetem paleontológusa és csapata kiásta a fosszíliát, és észrevették, hogy a hüllő bordái között egy ismeretlen csontváz található. Akkor még csak egyetlen, 15 centiméteres magzat volt látható, de a későbbi CT-vizsgálatok és további kutatások megerősítették, hogy a hüllő valójában ikreket hordott.

Az új felfedezés nemcsak az ikrek létezését igazolja, hanem új információkat is nyújt a jura időszaki tengeri hüllők szaporodásáról. Az ichthyoszauruszok, amelyek delfinszerű testalkattal rendelkeztek, évtizedeken keresztül a tengerek csúcsragadozói voltak. A vemhes egyedek fosszíliái rendkívül ritkák, és eddig mindössze fennmaradt három példányt ismerünk a Kréta korból, továbbá több vemhes egyedet találtak a Triász és a Jura időszakokban is.

A kutatók meglepődtek a magzatok meglehetősen nagy csigolyái miatt is, amelyek a 11,5 láb (3,5 méter) hosszú anyához képest viszonylag nagyok voltak. Ez arra utal, hogy a Myobradypterygius hauthali faj valószínűleg viszonylag nagy méretű utódokat hozott világra.

A felfedezett ichthyoszauruszt, amelyet a kutatók „Fionának” neveztek el, a kréta korszak végén élt tengeri élet egyik lenyűgöző példájaként emlegetik. A kutatók a fosszília kivételesen jó állapotát a hüllő gyors eltemetésével és a tengerfenéken uralkodó alacsony oxigénszinttel magyarázzák, amely megakadályozta, hogy a tetemet felfalják az állatok.

Az ősi tengeri hüllő maradványait egy több mint 131 millió éves kőzetben találták meg, és csupán egy év alatt sikerült teljesen kiásni a fosszíliát. Judith Pardo-Pérez és csapata 2022-ben fejezték be az utolsó kutatási szakaszt, amely lehetővé tette számukra a részletesebb vizsgálatokat.

A fosszília az évek elteltével is épségben maradt fenn, és a kutatók nemcsak a magzatokat találták meg benne, hanem Fiona utolsó étkezésének nyomait is, melyek apró halak voltak.

Pardo-Pérez és csapata további kutatásokat tervez, amelyek remélhetőleg még többet árulnak el az ősi tengeri hüllők életmódjáról és szaporodásáról. Az ichthyoszauruszok és hasonló tengeri hüllők olyan titkokat rejtenek, amelyek lehetőséget adnak a tudósoknak, hogy jobban megértsék a Mezozoikum óceáni ökoszisztémáját, és új fényt derítsenek a korszak tengeri életére – foglalta össze a Daily Star.

(hirado.hu)