A mesterséges intelligencia feltárta a rejtett nyelvi mintákat és a Biblia valószínűsíthető szerzőjét

Döntést született, hogy a mesterséges intelligencia képességeit alkalmazzák az emberiség egyik legtiszteltebb szövegének, a Bibliának a tanulmányozásában. És az feltárta a bibliai szövegek rejtett nyelvi mintázatait, és megnevezte valószínűsíthető szerzőségüket, számolt be a Phys.

Egy nemzetközi tudóscsoport, köztük Shira Feigenbaum-Holovin, a Duke Egyetem (USA) Matematika Tanszékének kutatója, mesterséges intelligencia algoritmusokat, statisztikai modellezést és nyelvi elemzést kombinálva válaszolt a bibliai tanulmányok egyik legrégebbi kérdésére: ki volt a bibliai szövegek szerzője?

A tanulmány eredményeit a PLOS One tudományos folyóiratban tették közzé.

A szövegek szóhasználatában mutatkozó finom különbségek elemzésével a kutatók három különálló írástudási hagyományt azonosítottak, amelyek a héber Biblia első kilenc könyvét, az Eneateuchot fedik le.

Ugyanezen mesterséges intelligencia modell segítségével a tudósok képesek voltak megállapítani a Szentírás más részeinek valószínűsíthető szerzőjét. Sőt, a mesterséges intelligencia azt is elmagyarázta, hogyan jutott el a következtetéseire.

Shira Feigenbaum-Holovin még 2010-ben kezdett együttműködni Israel Finkelsteinnel, a Haifai Egyetem Régészeti és Tengerészeti Kultúrák Tanszékének vezetőjével. Matematikai és statisztikai módszereket alkalmaztak a Kr. e. VI. századbeli kerámiatöredékek feliratainak tanulmányozására, elemezve a betűk stílusát és alakját. Felfedezéseik sokkolták a tudományos közösséget, és a The New York Times címlapjára kerültek.

„Rájöttünk, hogy ezek a feliratok értékes támpontokat adhatnak az Ószövetségi szövegek datálásához. Ekkor kezdtünk el egy olyan csapatot kialakítani, amely képes a bibliai szövegek mélyebb elemzésére”, mondta Feigenbaum-Holovin.

A csapat munkájában régészek, bibliakutatók, fizikusok, matematikusok és informatikusok vettek részt. A Biblia három fő részének nyelvi jellemzőit vizsgálták: a Deuteronomium könyvét, az úgynevezett „deuteronomisztikus történelmet” (Józsuétól a Királyokig), valamint a Pentateuch papi szövegeit.

Az eredmények megerősítették: a Deuteronomium és a történelmi könyvek nagyobb nyelvi hasonlóságokat mutatnak egymással, mint a papi szövegekkel – és ez összhangban van a legtöbb modern bibliakutató nézeteivel.

A mesterséges intelligencia, mint kiderült, nemcsak a nyelv elemzésére képes, hanem évezredek rejtélyeire is fényt deríthet.

„Azt tapasztaltuk, hogy minden szerzőcsoportnak más a stílusa – meglepő módon még az olyan egyszerű és gyakori szavak esetében is, mint a „nem”, a „melyik” vagy a „király”. A módszerünk pontosan azonosítja ezeket a különbségeket”, magyarázta a tudós.

Mivel a Biblia szövegét sokszor szerkesztették és újraszerkesztették, a csapatnak nagy nehézséget okozott azon részek megfedése, amelyek megőrizték az eredeti szóhasználatot és nyelvezetet.

Miután ezeket a bibliai szövegeket megtalálták, gyakran nagyon rövidek voltak – néha csak néhány versből álltak –, így a legtöbb standard statisztikai módszer és a hagyományos gépi tanulás alkalmatlanná vált az elemzésükre. Ki kellett fejleszteniük egy saját megközelítést, amely képes volt ilyen korlátozott adatmennyiség feldolgozására.

A kutatócsoport megállapította, hogy míg a Sámuel könyveiben található, a Frigyláda elbeszélésének két része ugyanazt a témát tárgyalja, és néha egyetlen elbeszélés részének tekintik őket, Sámuel első könyvének szövegében egyik résszel sem ért egyet. Míg Sámuel második könyvének egyik fejezete hasonlóságokat mutat a Deuteronomium történetével (Józsuétól a Királyokig).