Rákócziak földjén – a Rákócziakról: Rákóczi Zsigmond, a vagyonszerző

A Rákóczi nemzetség képviselői széles látókörű, nagy műveltségű emberek voltak évszázadokon keresztül. Vallásos életük során nemcsak támogatták a tudományokat, a művészeteket, az irodalmat, de gyakorolták a hadművészetet is. A Rákócziak első jeles alakja az „öreg” Rákóczi Zsigmond (1544–1608) volt, akiről mint a dinasztia alapítójáról emlékezhetünk. Tehetségének és gazdasági ügyekben való jártasságának köszönhetően a „birtokszerző” jelzőt is megkapta, ennek ellenére viszonylag kevés szó esik róla szakirodalmunkban. A politikai érzékkel megáldott Zsigmond naggyá tette a Rákóczi famíliát, ő emelte ki a vidéki középnemesség sorából a főnemesek közé a család tagjait, neki köszönhetően válhattak nagybirtokosokká és európai szintű politikusokká a Rákóczi család általunk jól ismert szereplői pl. I. és II. Rákóczi György, továbbá I. és II. Rákóczi Ferenc. A birtokszerző Rákóczi vagyonát leginkább a lengyelországi borkereskedésből és a katonák zsoldjának meghitelezéséből szerezte, aminek fejében a bécsi udvartól zálogbirtokokat kapott. Ugyanakkor, nem utolsó sorban segítették vagyonosodását jó házasságkötései.

Rákóczi Zsigmond fiatalon Perényi Péter mellett katonáskodott Sárospatakon, de később Szendrő és Eger várának kapitányaként tűnt fel az országos történelemben. 1588 őszén szembeszállt a Szikszót körülvevő több ezres török katonasággal Kara Ali béggel az élen. Mozgósította az egri, kassai, tokaji, ónodi és szendrői végvárak katonaságát. Az összegyűlt katonáival hősies ellenállást tanúsítva és megtévesztő cselt bevetve megfutamította a török csapatot, foglyokat és lövegeket zsákmányolt. A sikeres hadjárat révén bárói címet kapott. Részt vett a tizenöt éves háborúban, ahol ismét kitüntetést szerzett, nevéhez fűződik a romhányi győzelem (1593), a füleki vár visszavétele, a Hatvan melletti ütközet (1594). I. Rudolf császár 1597-ben díszes oklevélben új elemekkel bővítette Rákóczi címerét, melybe így került bele a hármas szikla és az addigi holló helyébe a görbe kardot markoló, jobbra néző stilizált koronás sas. Folyamatosan gyarapítva Sáros megyei vagyonát, 1601-ben megvette a makoviczai uradalmat.

Katonai pályafutása mellett érdeklődött a tudományok iránt is, ő volt a vizsolyi Biblia kiadásának legfőbb támogatója, ének- és zsoltárszerzőként is számon tartották, valamint egy verses eposz főhősét tisztelhetjük benne. Károlyi Gáspár biblianyomtató terve Rákóczi Zsigmond nélkül nem sikerülhetett volna. Az új vallást Báthori István országbíró, a homonnai  Drugethek, Mágócsi Gáspár és más hegyaljai főurak is támogatták. Ők hozatták az új betűformákat és a nyomtatáshoz szükséges papírt Németalföldről. Vizsolyban Rákóczi Zsigmondhoz kerültek a nyomdagépek és más felszerelések. Ő fogadta fel a nyomtatómestert, Mantskovits Bálintot, akit megvéd a császár ellene irányuló büntetésétől, pártfogásába véve a magyar biblianyomtatást. Rákóczi rendszeres bibliaolvasó volt, ötezer bibliai idézetről megtudta állapítani, hogy az melyik könyv hányadik részében és versében van megírva. Megemlítendő még, hogy egy korabeli verses eposz főhőseként is szerepel. Szikszói győzelmét a török felett Tardi György foglalta versbe Szikszói győzedelem című históriás énekében. Rákóczi Zsigmondot költőként is tisztelhetjük, bár irodalmi műve csupán egy maradt fenn, amit Munkácson írt 1587-ben. Az alábbiakban részletet idézünk belőle:

„Urunknak Mennyben menésének utána,
Ezerötszásznyolcvanhétbenfordula
Áldozó csütörtökön az Munkácsban írám,
Áldott légy Isten, az mennyországban.”

Az éneket Munkács várában áldozócsütörtökön, azaz május 25-én jegyezte le, amit többször is kiadtak. Feleségül vette Alaghy Bekény  Juditot, Mágochy András nagybirtokos özvegyét, ő lett gyermekei gyámja. Evvel a házassággal jutott Munkács a Rákóczi család birtokába . A Mágochy-birtokhoz Munkácson kívül még Torna uradalma is hozzátartozott, így Bereg és Torna megye legnagyobb birtokosa lett.

Az éneket Munkács várában áldozócsütörtökön, azaz május 25-én jegyezte le, amit többször is kiadtak. Feleségül vette Alaghy Bekény  Juditot, Mágochy András nagybirtokos özvegyét, ő lett gyermekei gyámja. Evvel a házassággal jutott Munkács a Rákóczi család birtokába . A Mágochy-birtokhoz Munkácson kívül még Torna uradalma is hozzátartozott, így Bereg és Torna megye legnagyobb birtokosa lett.

Ekkor a munkácsi váruradalom kb. 300 ezer holdas területet jelentett, amelynek jövedelmét közel 98 ezer forintra becsülték. A birtokot túlnyomó részt erdőség borította, de haszonnal művelték annak síkvidéki részét. Az itt működő 260 adózó porta bőséges jövedelemhez jutatta az „öreg” Rákóczit. Számos munkaerőt telepített a gazdátlan területekre. 1592-ben megkezdi Cristoforo Stella egri építész tervei alapján a szerzett zálogjövedelemből Munkács várának átépítését és megerősítését. Terveit Rudolf császár is támogatja zálogemelés alapján 5 ezer tallérral. A hatalmas uradalom zálogösszegét négy év alatt kétszeresére növelték. Harminckét falut építtetett itt, de amikor lejárt gyámsági ideje, kénytelen volt átadni a birtokot Mágochy Ferencnek.

A Bocskai-szabadságharc előtt felségárulással vádolták meg, hogy hatalmas birtokait megszerezzék más magyar földbirtokosokhoz hasonlóan. Ekkor értelemszerűen Bocskai István szabadságharcához csatlakozott, akinek halála után 1607. február 8-án Erdély fejedelmévé választották. Báthori Gábor fejedelemséget követelő főúr ellen nem lépett fel, mindenáron el akarta kerülni a belső testvérháborút, inkább lemondott a fejedelemségről. Tettét e képen magyarázta: „…mert nem akartam keresztény vér kiontásával magamnak nagyobb uraságot keresni.” Politikai helyzete úgy Bécsben, mint a portánál ingatag volt. Egyéves fejedelemsége építő politikájáról és szervezőkészségéről tett tanúbizonyságot. Példás rendben tartotta a fejedelemséget és fegyelemre fogta a katonaságot, ami abban az időben igencsak fontosnak bizonyult. Lemondása után 1608 márciusában elhagyta Erdélyt, ezután visszavonult a politikától. Az 1608. évi országgyűlésen már nem tudott részt venni, egyre jobban gyötörte betegsége, a köszvény. Vagyonát fiaira végrendelkezte. Idejét leginkább Szerencsen töltötte, de szülőfalujában, Felsővadászon hunyt el 1608. december 5-én. Síremlékét fiai vörös és fekete márványból készíttették . Ő az egyetlen erdélyi fejedelem, akinek sírja Felsővadászon, (ma Borsod-Abaúj-Zemplém megye) a mai Magyarország területén található.

Dr. Csatáry György,
a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára,
a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője