Törökországban tömegsírt fedtek fel, amely megerősíti a Biblia négy fejezetét

Törökországi régészek egy tömegsírra bukkantak, amely megerősítheti az Újszövetségben említett ókori Kolossé városának történelmi létezését. A felfedezés új fényt derít arra a környezetre, amelyben Szent Pál megírta a Kolossé lakóinak írt levelét.

A Törökország égei-tengeri régiójában található Honaz-hegy lábánál végzett ásatások során több mint 60 sírt tártak fel, amelyek több mint 2200 évesek. Baris Yener régész elmondása szerint a csapat a 65 talált sírból körülbelül 60-at tárt fel, amelyeket közvetlenül a travertin sziklákba véstek. A tudósok úgy vélik, hogy ez lehet Anatólia egyik legnagyobb nekropoliszának számító terület.

A régészek nagyszámú leletet találtak a sírokban: terrakotta edényeket, üvegpalackokat, olajlámpásokat, érméket, szandálokat és az elhunytak személyes tárgyait. Ezek a tárgyak Kolossé lakóinak spirituális hitét tükrözik a kereszténység elterjedése előtt. A leletek között amulettek és talizmánok is találhatók, amelyeket valószínűleg védekezésre használtak, vagy gyógyhatásúak voltak.

„Az eredmények azt mutatják, hogy Kolossé lakói nagy jelentőséget tulajdonítottak a mágiának, a szimbólumoknak és a tárgyaknak, amelyekről hitték, hogy megvédik a gonosztól” – mondta Yener.

Kolossé városát Pál apostol egyik levelében, a Kolossébeliekhez írt levélben említik, amely Krisztus mindenek feletti uralmát hangsúlyozta. Pál figyelmeztette a helyi közösséget a hamis tanításokra, és a szeretetteljes, jóságos és megbocsátó életre szólított fel őket.

A felfedezett temetkezések segítenek megérteni azt a vallási légkört, amelyben a korai kereszténység megszületett. A leletek arra utalnak, hogy a város lakói ősi spirituális hagyományokhoz ragaszkodtak, amelyek valószínűleg befolyásolták a keresztény közösség kialakulását.

A nekropolisz új információkat is feltár a város társadalmi szerkezetéről. A sírok elhelyezkedése és a temetkezések gazdagsága jól szervezett városi életre és gazdasági stabilitásra utal.

A tudósok remélik, hogy a további kutatások lehetővé teszik számunkra, hogy teljesebb képet rekonstruáljunk Kolossé életéről, egy olyan városról, amely a lelki megtérés és a hit szimbólumává vált, amelyet a bibliai szövegek is megőriztek.

Bár bolygónk az űrből fényesnek és színesnek tűnik – kék óceánok, fehér felhők és zöld kontinensek –, egy friss tanulmány kimutatta, hogy összességében csökken a fényessége. Ez aggasztó változás, mivel a Föld fényessége attól függ, hogy mennyi napfényt ver vissza a felszíne és a légköre, és mennyit nyel el.

A tudósok egy bolygó fényességét az albedóként ismert visszaverődési együtthatóval mérik. A Föld teljes albedója évtizedek óta csökken, de a Proceedings of the National Academy of Sciences USA folyóiratban megjelent új tanulmány egyenetlen mintázatot tárt fel: az északi félteke még gyorsabban halványul, mint a déli. Ez a fényességcsökkenés az északi féltekén fokozott felmelegedéshez vezethet, ami a bolygó időjárási rendszereit egyensúlytalanná tenné.

Norman Loeb, a NASA kutatója és kollégái három különböző műhold adatait felhasználva vizsgálták ezeket a változásokat, amelyek 24 éve mérik a beérkező napfény mennyiségét és a kimenő, visszaverődő hosszúhullámú sugárzás mennyiségét. Emellett nagy felbontású képek, hó- és felhőtérképek, valamint számítógépes klímamodellek adatait is felhasználták.

A kutatók számos hipotézist állítanak fel e különbség okaira vonatkozóan. Először is, ahogy a Föld melegszik, a levegő több vízgőzt tartalmaz, amely elnyeli a napsugárzást. Mivel az északi félteke egyre jobban melegszik, ez részben magyarázhatja a sötétedését. Másodszor, az aeroszolok – a napsugárzást visszaverő apró légköri részecskék (a szennyező anyagoktól a poron át a tengeri sóig) – változásai is hozzájárulnak.

Az északi féltekén (pl. az Egyesült Államokban és Kínában) a 2000-es évek eleje óta az aeroszolkibocsátás szigorúbb ellenőrzése, valamint a jég és a hó olvadása miatt a bolygónak ez a része kevesebb napfényt veri vissza. Eközben a déli féltekén az elmúlt években Ausztráliában történt nagy vulkánkitörések és bozóttüzek aeroszolokkal növelték a légkör fényvisszaverő képességét, átmenetileg növelve annak fényvisszaverő képességét.

Az albedó-egyensúly eltolódása azt jelenti, hogy „a teljes éghajlati cirkuláció az energia többlettel rendelkező féltekéről a hiányosra fog átállni” – magyarázza Brian Soden, a légkörtudományok professzora.

Ez befolyásolhatja az óceáni áramlatokat és megváltoztathatja az esőövek elhelyezkedését, aminek komoly következményei lennének a víz rendelkezésre állására nézve. Természetesen, ha az északi félteke több napsugárzást nyel el, tovább fog melegedni, ami a jég és a hó további olvadását okozza, fokozza a globális felmelegedést és felgyorsítja a halványulást. Bár a közvetlen összefüggést még nem bizonyították, Loeb megjegyzi, hogy az északi féltekén a trópusi csapadékmennyiség már megnőtt a déli féltekéhez képest.