Nem akármilyen felfedezést tettek az angliai Kimmeridge városában: egy több mint 150 millió éves plioszaurusz koponyájára bukkantak, ami rendkívüli találatnak minősül, köszönhetően annak, hogy szinte teljesen ép.
Egy „óriási tengeri szörny” maradványait állította helyre Chris Moore fosszíliaszakértő, miután azt kollégájával, Steve Etchesszel közösen egy Dorsetben található sziklából eltávolították. A felfedezésen dolgozó tudósok szerint egy plioszaurusz koponyájáról lehet szó, ami egy olyan ősi hüllő volt, melynek harapóereje a Tyrannosaurus rexét is felülmúlta volna egy küzdelemben.
A hatalmas plioszauruszt a dorseti Kimmeridge város egyik strandjáról hozták ki, amely a Jurassic Coast mentén fekszik. A régió híres a fosszíliáiról, és bár bárki számíthat arra, hogy ammoniteszeket talál a partokat járva, egy 12 méteres plioszaurusz egy részének megtalálása egészen különleges felfedezésnek számít.
A jura partvidék mentén már több száz éve gyűjtenek fosszíliákat. Ez egykor egy sekély, meleg tenger volt, nagyon gazdag élővilágban, a La Manche csatorna azonban folyamatosan erodálja. Mivel ráadásul még nagy viharok is érnek minket, ezek elmossák a puha agyagot, és folyamatosan új fosszíliákat tárnak fel – mondta Moore az IFLScience-nek.
A felfedezést követően Moore felvette a kapcsolatot barátjával, David Attenborough-val, hogy megkérdezze, nem érdekelné-e a BBC-t a feltárás dokumentálása. A válasz természetesen hatalmas igen volt, a felfedezésről szóló filmet az új év első napján nézhetik meg az arra kíváncsiak.
Skóciai fosszíliavadászok állítása szerint, megtalálták a világ legnagyobb jura korszakbeli pteroszauruszának maradványait – írja a The Guardian.
Körülbelül 2,5 méteres, vagy még ennél is nagyobb szárnyfesztávolságával – ami körülbelül akkora, mint a mai legnagyobb repülő madaraké, például a vándor albatroszé – a lény új megvilágításba helyezi a pteroszauruszok evolúcióját, mivel tudósok eddig úgy gondolták, hogy ekkora méretet csak nagyjából 2,5 millió évvel később érhetett el.
„170 millió évvel ezelőtt, amikor ez az állat élt, valószínűleg a legnagyobb repülő lénynek számított” – mondta Steve Brusatte paleontológus, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, a felfedezésről szóló tanulmány egyik szerzője.
Steve Brusatte az egyik leghíresebb paleontológus a világon, új könyve kapcsán beszélgettünk vele a dinoszauruszok tündökléséről, bukásáról, és arról, mit tanulhatunk tőlük még ma is.
A korábbi leletek azt sugallták, hogy a jura korszakban a pteroszauruszok nem nőttek sokkal nagyobbra 1,6-1,8 méteres szárnyfesztávolságúnál, csak a kréta időszakban értek el sokkal nagyobb méreteket. „A kréta korszak végén, az aszteroida becsapódása idején akkora pteroszauruszok éltek, mint egy vadászrepülőgép” – mondta Brusatte, utalva a 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalásra, amely elpusztította a dinoszauruszok jó részét, köztük pteroszauruszokat is, és számtalan más élőlényt.
Az új felfedezés megkérdőjelezi az elméletet, miszerint a pteroszauruszok azért nőttek ekkorára, mert versengeniük kellett a madarakkal. A Dearc sgiathanach-nak nevezett fosszília egyébként nagyjából 70 százalékos teljességű, ami óriási dolog egy pteroszaurusz esetében.
Brusatte szerint a csontok elemzése feltárta, hogy az állat fiatalkorú volt, és növésben állt, hozzátéve, hogy a felnőtt szárnyainak fesztávolsága több mint három méteres lehetett.
Nem ez az első alkalom, hogy pteroszauruszokat találnak az Egyesült Királyságban – Mary Anning fosszíliavadász 1828-ban fedezte fel a „repülő sárkánynak” nevezett maradványokat, amelyek szintén ehhez a dinoszauruszhoz tartoztak.
Megkövesedett embriókat rejtő tojásokat és fészkén ülő dinoszaurusz maradványaira bukkantak a dél-kínai Csianghszi tartományban. Ez az első ilyen lelet a világon.
A fosszília egy oviraptoroszauruszé, a madárszerű teropodák egy csoportjához tartozó egyedé. Ezek az állatok a 145-66 millió évvel ezelőtti kréta földtörténeti korban éltek, a mezozoikus kor utolsó harmadában. Az újonnan felfedezett maradványokra mintegy 70 millió éves kréta kori kőzetrétegben találták Kancsu város területén.
A szakértők szerint nagyon ritka a fészkén megőrződött dinoszaurusz-maradvány, de ugyanígy ritka a fosszilizálódott embrió is. Ez az első alkalom, hogy olyan nem madár dinoszauruszt találtak, mely éppen fészkén ül, benne embriót is tartalmazó tojással. A nagy, vélhetően felnőtt oviraptoroszaurusz hiányos csontvázát madárszerű, kotló pózban találták meg egy legalább 24 tojást tartalmazó fészke felett. A tojások közül legalább hétben megőrződtek a még ki nem kelt embriók csontjai vagy csontvázrészletei.
Tekintve az embriók magas fejlettségi szintjét és a felnőtt állat közelségét a tojásokhoz, erős a kutatók gyanúja, hogy az állat fészke költése közben pusztult el, tehát nem csak lerakta a tojásait és a krokodilokhoz hasonlóan őrizte, mint ahogyan azt több más oviraptoroszaurusz-maradvány alapján feltételezték.
Bár korábban is bukkantak már néhány felnőtt oviraptoroszauruszra a fészke közelében, soha nem találtak még embriókat ezekben a tojásokban. Ebben az esetben a tojásokban lévő utódok készen álltak a kikelésre, ami arra utal, hogy az oviraptoroszaurusz régóta ülhetett rajtuk. Ez a dinoszaurusz nagyon gondoskodó szülő lehetett, élete árán is gondozhatta az utódokat – idézi a kutatókat az EurekAlert.com tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A szakértők oxigénizotópos vizsgálatokat végeztek, melyek segítségével megállapították, hogy a tojásokat a madarakéhoz hasonló magas hőmérsékleten költötték. Megfigyelhető volt az is, hogy egyes embriók fejlettebbek voltak a többieknél, ami arra utal, hogy nem egyszerre keltek volna ki. Ez az úgynevezett aszinkronos kikelés egymástól függetlenül fejlődhetett ki az oviraptoroszauruszoknál és néhány „modern” madárnál.
A fosszília másik különlegessége, hogy a felnőtt állat hasi területeinél kavicshalmazt találtak. Ezek a kövek minden bizonnyal gasztrolitek, vagy gyomorkövek, zúzókövek, melyeket az állat szándékosan lenyelt, hogy ezzel segítse az elfogyasztott tápanyag emésztését. Ez az első alkalom, hogy minden kétséget kizáróan gasztroliteket találtak egy oviraptoroszauruszban. A felfedezés így ezeknek az állatoknak az étrendjére is új fényt vethet.
