16 évvel ezelőtt egy chilei paleontológus, Judith Pardo-Pérez, egy különleges ősi tengeri hüllő fosszíliát talált a Torres del Paine Nemzeti Parkban, Chile déli részén. Most újabb vizsgálatok igazolták, hogy az állat vemhes
Az ichthyoszauruszok, vagy más néven halgyíkok a kréta korszakban, mintegy 131 millió évvel ezelőtt éltek, és a Mezozoikum korában, a dinoszauruszok idejében uralták az óceánokat. A szóban forgó lelet a Myobradypterygius hauthali nevű fajhoz tartozik, és egyedülálló állapotban maradt fenn, benne egy még meg nem született magzattal.
Most az új CT-vizsgálatok egy meglepő és rendkívüli felfedezést hoztak a maradványokkal kapcsolatban: a hüllő hasában nem csak egy, hanem két magzatot hordott, tehát ikrei voltak.
A vemhes hüllőre először 2009-ben figyeltek fel, amikor Judith Pardo-Pérez, a chilei Magallanes Egyetem paleontológusa és csapata kiásta a fosszíliát, és észrevették, hogy a hüllő bordái között egy ismeretlen csontváz található. Akkor még csak egyetlen, 15 centiméteres magzat volt látható, de a későbbi CT-vizsgálatok és további kutatások megerősítették, hogy a hüllő valójában ikreket hordott.
Az új felfedezés nemcsak az ikrek létezését igazolja, hanem új információkat is nyújt a jura időszaki tengeri hüllők szaporodásáról. Az ichthyoszauruszok, amelyek delfinszerű testalkattal rendelkeztek, évtizedeken keresztül a tengerek csúcsragadozói voltak. A vemhes egyedek fosszíliái rendkívül ritkák, és eddig mindössze fennmaradt három példányt ismerünk a Kréta korból, továbbá több vemhes egyedet találtak a Triász és a Jura időszakokban is.
A kutatók meglepődtek a magzatok meglehetősen nagy csigolyái miatt is, amelyek a 11,5 láb (3,5 méter) hosszú anyához képest viszonylag nagyok voltak. Ez arra utal, hogy a Myobradypterygius hauthali faj valószínűleg viszonylag nagy méretű utódokat hozott világra.
Chilean paleontologists recovered the fossil of a pregnant marine reptile named ‘Fiona,’ one of the world's most complete ichthyosaur fossils, from the Tyndall Glacier in Chile's Patagonia region https://t.co/s9JyaWh1Bipic.twitter.com/U9RoDeEo2c
A felfedezett ichthyoszauruszt, amelyet a kutatók „Fionának” neveztek el, a kréta korszak végén élt tengeri élet egyik lenyűgöző példájaként emlegetik. A kutatók a fosszília kivételesen jó állapotát a hüllő gyors eltemetésével és a tengerfenéken uralkodó alacsony oxigénszinttel magyarázzák, amely megakadályozta, hogy a tetemet felfalják az állatok.
Az ősi tengeri hüllő maradványait egy több mint 131 millió éves kőzetben találták meg, és csupán egy év alatt sikerült teljesen kiásni a fosszíliát. Judith Pardo-Pérez és csapata 2022-ben fejezték be az utolsó kutatási szakaszt, amely lehetővé tette számukra a részletesebb vizsgálatokat.
A fosszília az évek elteltével is épségben maradt fenn, és a kutatók nemcsak a magzatokat találták meg benne, hanem Fiona utolsó étkezésének nyomait is, melyek apró halak voltak.
Pardo-Pérez és csapata további kutatásokat tervez, amelyek remélhetőleg még többet árulnak el az ősi tengeri hüllők életmódjáról és szaporodásáról. Az ichthyoszauruszok és hasonló tengeri hüllők olyan titkokat rejtenek, amelyek lehetőséget adnak a tudósoknak, hogy jobban megértsék a Mezozoikum óceáni ökoszisztémáját, és új fényt derítsenek a korszak tengeri életére – foglalta össze a Daily Star.
[type] => post [excerpt] => 16 évvel ezelőtt egy chilei paleontológus, Judith Pardo-Pérez, egy különleges ősi tengeri hüllő fosszíliát talált a Torres del Paine Nemzeti Parkban, Chile déli részén. Most újabb vizsgálatok igazolták, hogy az állat vemhes [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1744583580 [modified] => 1744576131 ) [title] => Ikrekkel vemhes, ritka tengeri hüllő fosszíliáját fedezték fel Chilében [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4990&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4990 [uk] => 4994 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 4991 [image] => Array ( [id] => 4991 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia.png [original_lng] => 643320 [original_w] => 986 [original_h] => 498 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia-150x150.png [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia-300x152.png [width] => 300 [height] => 152 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia-768x388.png [width] => 768 [height] => 388 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia.png [width] => 986 [height] => 498 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia.png [width] => 986 [height] => 498 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia.png [width] => 986 [height] => 498 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/04/fosszilia.png [width] => 986 [height] => 498 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1744628587:3 [_oembed_10be33a781570ca81bf55c49e70058f3] =>
Chilean paleontologists recovered the fossil of a pregnant marine reptile named ‘Fiona,’ one of the world's most complete ichthyosaur fossils, from the Tyndall Glacier in Chile's Patagonia region https://t.co/s9JyaWh1Bipic.twitter.com/U9RoDeEo2c
Nem akármilyen felfedezést tettek az angliai Kimmeridge városában: egy több mint 150 millió éves plioszaurusz koponyájára bukkantak, ami rendkívüli találatnak minősül, köszönhetően annak, hogy szinte teljesen ép.
Egy „óriási tengeri szörny” maradványait állította helyre Chris Moore fosszíliaszakértő, miután azt kollégájával, Steve Etchesszel közösen egy Dorsetben található sziklából eltávolították. A felfedezésen dolgozó tudósok szerint egy plioszaurusz koponyájáról lehet szó, ami egy olyan ősi hüllő volt, melynek harapóereje a Tyrannosaurus rexét is felülmúlta volna egy küzdelemben.
A hatalmas plioszauruszt a dorseti Kimmeridge város egyik strandjáról hozták ki, amely a Jurassic Coast mentén fekszik. A régió híres a fosszíliáiról, és bár bárki számíthat arra, hogy ammoniteszeket talál a partokat járva, egy 12 méteres plioszaurusz egy részének megtalálása egészen különleges felfedezésnek számít.
A jura partvidék mentén már több száz éve gyűjtenek fosszíliákat. Ez egykor egy sekély, meleg tenger volt, nagyon gazdag élővilágban, a La Manche csatorna azonban folyamatosan erodálja. Mivel ráadásul még nagy viharok is érnek minket, ezek elmossák a puha agyagot, és folyamatosan új fosszíliákat tárnak fel – mondta Moore az IFLScience-nek.
A felfedezést követően Moore felvette a kapcsolatot barátjával, David Attenborough-val, hogy megkérdezze, nem érdekelné-e a BBC-t a feltárás dokumentálása. A válasz természetesen hatalmas igen volt, a felfedezésről szóló filmet az új év első napján nézhetik meg az arra kíváncsiak.
Skóciai fosszíliavadászok állítása szerint, megtalálták a világ legnagyobb jura korszakbeli pteroszauruszának maradványait – írja a The Guardian.
Körülbelül 2,5 méteres, vagy még ennél is nagyobb szárnyfesztávolságával – ami körülbelül akkora, mint a mai legnagyobb repülő madaraké, például a vándor albatroszé – a lény új megvilágításba helyezi a pteroszauruszok evolúcióját, mivel tudósok eddig úgy gondolták, hogy ekkora méretet csak nagyjából 2,5 millió évvel később érhetett el.
„170 millió évvel ezelőtt, amikor ez az állat élt, valószínűleg a legnagyobb repülő lénynek számított” – mondta Steve Brusatte paleontológus, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, a felfedezésről szóló tanulmány egyik szerzője.
Steve Brusatte az egyik leghíresebb paleontológus a világon, új könyve kapcsán beszélgettünk vele a dinoszauruszok tündökléséről, bukásáról, és arról, mit tanulhatunk tőlük még ma is.
A korábbi leletek azt sugallták, hogy a jura korszakban a pteroszauruszok nem nőttek sokkal nagyobbra 1,6-1,8 méteres szárnyfesztávolságúnál, csak a kréta időszakban értek el sokkal nagyobb méreteket. „A kréta korszak végén, az aszteroida becsapódása idején akkora pteroszauruszok éltek, mint egy vadászrepülőgép” – mondta Brusatte, utalva a 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalásra, amely elpusztította a dinoszauruszok jó részét, köztük pteroszauruszokat is, és számtalan más élőlényt.
Az új felfedezés megkérdőjelezi az elméletet, miszerint a pteroszauruszok azért nőttek ekkorára, mert versengeniük kellett a madarakkal. A Dearc sgiathanach-nak nevezett fosszília egyébként nagyjából 70 százalékos teljességű, ami óriási dolog egy pteroszaurusz esetében.
Brusatte szerint a csontok elemzése feltárta, hogy az állat fiatalkorú volt, és növésben állt, hozzátéve, hogy a felnőtt szárnyainak fesztávolsága több mint három méteres lehetett.
Nem ez az első alkalom, hogy pteroszauruszokat találnak az Egyesült Királyságban – Mary Anning fosszíliavadász 1828-ban fedezte fel a „repülő sárkánynak” nevezett maradványokat, amelyek szintén ehhez a dinoszauruszhoz tartoztak.
Megkövesedett embriókat rejtő tojásokat és fészkén ülő dinoszaurusz maradványaira bukkantak a dél-kínai Csianghszi tartományban. Ez az első ilyen lelet a világon.
A fosszília egy oviraptoroszauruszé, a madárszerű teropodák egy csoportjához tartozó egyedé. Ezek az állatok a 145-66 millió évvel ezelőtti kréta földtörténeti korban éltek, a mezozoikus kor utolsó harmadában. Az újonnan felfedezett maradványokra mintegy 70 millió éves kréta kori kőzetrétegben találták Kancsu város területén.
A szakértők szerint nagyon ritka a fészkén megőrződött dinoszaurusz-maradvány, de ugyanígy ritka a fosszilizálódott embrió is. Ez az első alkalom, hogy olyan nem madár dinoszauruszt találtak, mely éppen fészkén ül, benne embriót is tartalmazó tojással. A nagy, vélhetően felnőtt oviraptoroszaurusz hiányos csontvázát madárszerű, kotló pózban találták meg egy legalább 24 tojást tartalmazó fészke felett. A tojások közül legalább hétben megőrződtek a még ki nem kelt embriók csontjai vagy csontvázrészletei.
Tekintve az embriók magas fejlettségi szintjét és a felnőtt állat közelségét a tojásokhoz, erős a kutatók gyanúja, hogy az állat fészke költése közben pusztult el, tehát nem csak lerakta a tojásait és a krokodilokhoz hasonlóan őrizte, mint ahogyan azt több más oviraptoroszaurusz-maradvány alapján feltételezték.
Bár korábban is bukkantak már néhány felnőtt oviraptoroszauruszra a fészke közelében, soha nem találtak még embriókat ezekben a tojásokban. Ebben az esetben a tojásokban lévő utódok készen álltak a kikelésre, ami arra utal, hogy az oviraptoroszaurusz régóta ülhetett rajtuk. Ez a dinoszaurusz nagyon gondoskodó szülő lehetett, élete árán is gondozhatta az utódokat – idézi a kutatókat az EurekAlert.com tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A szakértők oxigénizotópos vizsgálatokat végeztek, melyek segítségével megállapították, hogy a tojásokat a madarakéhoz hasonló magas hőmérsékleten költötték. Megfigyelhető volt az is, hogy egyes embriók fejlettebbek voltak a többieknél, ami arra utal, hogy nem egyszerre keltek volna ki. Ez az úgynevezett aszinkronos kikelés egymástól függetlenül fejlődhetett ki az oviraptoroszauruszoknál és néhány „modern” madárnál.
A fosszília másik különlegessége, hogy a felnőtt állat hasi területeinél kavicshalmazt találtak. Ezek a kövek minden bizonnyal gasztrolitek, vagy gyomorkövek, zúzókövek, melyeket az állat szándékosan lenyelt, hogy ezzel segítse az elfogyasztott tápanyag emésztését. Ez az első alkalom, hogy minden kétséget kizáróan gasztroliteket találtak egy oviraptoroszauruszban. A felfedezés így ezeknek az állatoknak az étrendjére is új fényt vethet.
