Több évtizedes kutatások újabb mérföldkövéhez érkezett a tázlári Templomhegyen végzett feltárás. Az Ásatárs Kft. saját erőből végzett munkája során újabb bizonyítékokat találtak a tatárjárás korának pusztításairól. Gallina Zsolt részletes beszámolót tett közzé a közösségi oldalán.
A tázlári lelőhelyen 2003 óta folynak feltárások, amelyek során már több mint 8000 négyzetméternyi területet kutattak meg. Itt tárták fel többek között egy gazdag honfoglalás kori női lovas temetkezést, Árpád-kori és kun eredetű templomokat, több mint nyolcszáz sírt, valamint számos, a tatárjárás idejére datálható áldozat maradványait.
A dokumentált jelenségek száma mára elérte a 1400-at.
A legújabb eredmények ismételten ráirányítják a figyelmet a lelőhely különleges jelentőségére. A most feltárt objektumok között szerepel a Duna–Tisza köze legnagyobb ismert tatárjárás kori védműrendszere: egy közel 100 méteres átmérőjű, hármas körárok, amely nem temetőkerítésként, hanem védelmi célból épült a betörő mongol hadak ellen. Az ostrom pusztulási rétegei – elrejtett edények, bedőlt deszkafalak, égett kőtöredékek, valamint emberi és állati csontmaradványok – megdöbbentő képet rajzolnak a történelmi események brutalitásáról.
A 2025-ben végzett feltárás során a külső árokból néhány emberi koponya, a középső árokból pedig egy közel négy méteres szakaszon emberi tetemek maradványai kerültek elő.
Két különösen megrázó lelet is napvilágra került: egy-egy felhúzott lábakkal, összekötözve eltemetett, illetve fej nélküli áldozat maradványai.
A feltárásokat fémdetektoros leletfelderítés is kiegészítette, amely során honfoglalás kori lószerszámveretek, ezüstgyűrűk, Árpád-kori és tatárjárás kori érmék, öv- és pártaveretek is előkerültek.
My Website
A kutatások tudományos értékén túl fontos ismeretterjesztő szerepet is betöltenek, hiszen 2014-ben létrehozták a tázlári régészeti emlékparkot, amelyet azóta is folyamatosan fejlesztenek. A helyszínen rekonstruálták a templomokat és a védműveket, információs táblákkal kiegészítve, hogy a látogatók is közelebb kerülhessenek a történelem e tragikus, de tanulságos korszakához.
A legújabb feltárás eredményei tovább erősítik Tázlár pozícióját mint a tatárjárás egyik legjelentősebb magyar régészeti lelőhelyét nemcsak a védművek mérete, hanem az áldozatok magas száma miatt is.
Több mint 300 ezüstérmét találtak a Szent István Király Múzeum régészei és önkéntesek egy eddig nem kutatott vár udvarán Kincsesbányán.
Kincsesbánya határában terepi kutatást szervezett a Szent István Király Múzeum, a Közösségi Régészeti Program önkéntesei, a Vaskapu Vár Baráti Kör és Kincsesbánya közössége, írja közleményében az Önkormányzati Kommunikációs Központ (ÖKK). Egy elfeledett Árpád-kori magánvár területén ezüstkincsek kerültek elő.
Nagy meglepetésre egy bolygatatlan kincs került napvilágra. Mindenki azt gondolja, hogy az Árpád-kori kincsek egy jelentős része a tatárjáráshoz kötődik. Ebben az esetben egyelőre azonban úgy tűnik az előzetes terepi meghatározás alapján, hogy nem IV. Bélához, hanem V. Istvánhoz köthető az utolsó érme a kincsleletben, tehát már a tatárjárás utáni időszakban vagyunk – mondta el Kovács Loránd Olivér a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója. A terepen 120 körüli érmét sikerült megszámolni, amik egy edény körül voltak elszóródva. A kerámiaedényben további érmék voltak elrejtve. A leletet a földből kiásva egy restaurátorműhelybe szállították.
Koncentrálódtak az érmék egymáshoz tapadva, kicsit visszafordulva. Ez utalhat arra, hogy ezek valaha esetleg egy erszényben vagy szütyőben voltak – emelte ki Döbröntey-David Szilvia fém-ötvösrestaurátor művész. A restaurátorműhelyben többek között anyagösszetétel-vizsgálatot is végeztek szakemberek, ami során megállapították, hogy az érmék ezüstből készültek. Eddig közel 300 ilyen érme tartozik a kincshez, de még több darabot rejt a kerámiaedény.
Az in situ bontás mindig a legizgalmasabb feladat, hiszen itt arra is törekszünk, hogy a legtöbb információt megszerezzük a tárgyakról, akár a készítéstechnikával, akár pedig ezeknek az érméknek az elhelyezésével kapcsolatban. Abban reménykedünk, hogy esetleg az összetapadt érmék között találunk olyat, ahol szervesanyag-maradványt vagy szervesanyag-lenyomatot látunk – árulta el a folyamatról a restaurátor.
A különleges kincsleletet restaurálást követően a nagyközönség számára is bemutatja a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, és a kutatás folytatását is tervezik.
