A németországi Nürnberg városában egy új nyugdíjasotthon építése előtt a régészek ásatásokat végeztek. Feltárták a pestis áldozatainak talán legnagyobb tömeges temetkezését, amelyet Európában valaha feltártak.
Még nem tudják a temetkezés pontos időpontját
Az ásatások még folyamatban vannak, de a szakemberek eddig több mint ötszáz ember évszázados maradványait tárták fel, és a csapat úgy véli, hogy akár ezerötszáz embert is eltemethettek ide. A pontos kormeghatározást még nem végezték el, de az előzetes becslések szerint a nyolc pestisgödör a XVII. század első felében keletkezhetett. A csontok egy része zöldre színeződött, mivel a helyet egy ideig egy közeli rézgyár hulladékának ártalmatlanítására használták.
Biztosítjuk és archiváljuk az összes emberi maradványt, amelyet a jövőbeni építkezési területeken találunk – mondta Melanie Langbein, a nürnbergi örökségvédelmi hivatal régésze és Florian Melzer vezető antropológus a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Jelenleg azt feltételezzük, hogy a munkálatok tavasszal történő befejezése után ez lesz a pestis áldozatainak legnagyobb szükségtemetője Európában.
A bubópestis a történelem számos legpusztítóbb világjárványával, főként a XIV. századi fekete halállal és a VI. században kitört Justinianus pestisjárvánnyal is összefüggésbe hozható.
A rendkívül fertőző, bolhák által terjesztett fertőzés az idők folyamán kisebb járványok formájában gyakran újra és újra felbukkant.
A fekete halál után Európában mintegy négyszáz éven át kiújultak a helyi járványok, amelyek városokat pusztítottak. Nürnberg sem volt kivétel. A településnek még egy híres pestistemetője is van, a Szent Rókus temető.
A csontok DNS elemzése adhat majd válaszokat
De amit az In Terra Veritas régészei az építkezés előtti rutinszerű szorgalmi ellenőrzés során találtak, az nem temető volt. A „néma” csontok valami sokkal kétségbeesettebb és pusztítóbb dologról beszéltek.
Ezeket az embereket nem egy hagyományos temetőben temették el, bár Nürnbergben vannak kijelölt pestistemetőink – magyarázta Langbein Jack Guy kutató. – Ez nagyszámú halottat jelent, akiket rövid időn belül kellett eltemetni, a keresztény temetkezési szokásokra való tekintet nélkül.
Hozzátette: a pestis nem hagy látható nyomokat az áldozatok csontjain, ezért a diagnózis megerősítéséhez további munkára lesz szükség.
A DNS-elemzésük azonban várhatóan megerősíti a Yersinia pestis pestis baktérium nyomait. Emellett több kormeghatározási vonal is arra utal, hogy a pestis a legvalószínűbb magyarázat.
Az egyik sírból származó maradványok szénizotópos kormeghatározása a XV. század végétől a XVII. század elejéig datálja, a benne talált érmék és kerámiadarabok pedig a XX. század elejére utalnak. A tudósok találtak egy 1634-ben keltezett feljegyzést is, amely egy 1632-ben és 1633-ban Nürnbergben kitört pestisjárványról ír, amely a jelentések szerint 15 ezer ember halálát okozta. A feljegyzés alapján ezek közül mintegy kettőezret a jelenlegi ásatás helyén temettek el. A sírokba gyermekek és öregek, férfiak és nők földi maradványai is kerültek.
A véltnél jóval korábban lehettek a lovaglás mesterei az emberek egy nemzetközi kutatócsoport szerint, amely az i.e. 2. évezredi andronovói kultúra síremlékeit Kazahsztánban tanulmányozva jutott erre a következtetésre.
Az orosz, kazah és amerikai tudósok alkotta csoport a kazahsztáni Liszakovszk város közelében lévő Novoilinovszkij-2 bronzkori temetkezési helyen végzett újabb kutatásokat, ezt a régészeti lelőhelyet már több évtizede tanulmányozza Emma Uszmanova, a Karagandai Állami Egyetem régésze.
A térségben mintegy 3500 éve élt az andronovói kultúra népe, ennek a kultúrának az egyik jellegzetessége volt a pásztorkodó állattenyésztés, a lótenyésztés kialakulása. Az állatokat már nemcsak élelem céljára tartották, hanem kocsik húzására és lovaglásra.
A temetkezési helyen talált lómaradványok ezt megerősítették. A Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók felhívták a figyelmet az eltemetett állatok korára: a csődör mintegy 20, a kanca mintegy 18 éves volt. Ősi kantármaradványokat is találtak a sírokban.
A kutatók új feltevése szerint az állatokat feláldozva eltemették azon ember mellé, akit egész életében kísért.
„A szénizotópos kormeghatározás által több évtizedes pontosággal állapíthattuk meg a síremlék lehetséges korát. Összevetve ezeket az adatokat az általunk már ismertekkel, arra a következtetésre jutottunk, hogy a lovaglást, azaz a lovak használatát katonai célokra, jóval korábban gyakorolták, mint az számos kutatók korábban vélte” – idézte Igor Csecsuskovot, a Dél-urali Állami Egyetem kutatóját a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
„A mi anyagaink azt jelzik, hogy fegyveres lovasok, akik lóhátról harcoltak, nem később, mint Kr.e. 1600 körül megjelenhettek az eurázsiai sztyeppéken” – tette hozzá.
Lehetségesnek nevezte, hogy „a temetkezési helyen katonai elitet temettek el, amelynek hatalma a közösség tagjai és a szomszédok fölött a lovagláson és a harci tudáson alapult. A lovasnak jelentős előnye volt a gyalogharcossal szemben. De lehetséges egy másik magyarázat is, ez az elit a kollektívában egy közvetítő szerepet töltött be konfliktusokban, ezért volt hatalma és magas társadalmi rangja. Metaforikusan, ezt az elitet a bronzkor seriffjének is nevezhetjük” – magyarázta Csecsuskov.
