Benyovszky Móric, a kalandorokban gazdag 18. század egyik legmerészebb világutazója, a több nemzet hőseként számon tartott madagaszkári király 234 éve, 1786. május 23-án esett el a madagaszkári Angontsy melletti erődnél.
Benyói és urbanói Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost 1741. szeptember 20-án született a Nyitra megyei Verbón (ma Vrbové, Szlovákia). Apja lovassági tábornok, anyja bárónő volt, ő maga tizennégy évesen kezdett katonáskodni. Lovassági parancsnokként vett részt a poroszok elleni hétéves háborúban (1756-1763), és több csatában is kitüntette magát.
Rokonaitól, akik ezalatt elfoglalták örökségét, fegyverrel próbálta jussát megszerezni, ezért Mária Terézia száműzte. Lengyelországban élő nagybátyja hívására annak birtokán telepedett le, meg is nősült, felesége később követte Madagaszkárra.
Hollandiai és angliai útjain kitanulta a hajózást, eljutott Amerikába is. 1768-ban csatlakozott az orosz befolyás ellen alakult lengyel nemesi konföderáció seregeihez, haditettei révén ezredes, majd tábornok lett. 1769. május 20-án orosz fogságba esett, s Kazanyba deportálták. Innen megszökött, ám ismét elfogták, s most már a távol-keleti Kamcsatkába, Bolsereck telepre száműzték, ahová egy évnyi gyaloglással jutottak el.
Itt viszonylagos szabadságra tett szert, ezt kihasználva 1771 áprilisának végén lázadást szított az elítéltek között, 96 társával elfoglaltak egy felfegyverzett hajót, és megszöktek.
Először Amerika felé indultak, de emberei fellázadtak, a zendülésen Benyovszky diplomáciai ügyességét kihasználva lett úrrá. Ezután a Bering-szoros bejáratát érintve Alaszka és az Aleut-szigetek partjai mentén értek el Japánba, majd Formosába (Tajvan), végül Makaóra. Itt a szökevények a hajó eladásából jutottak pénzhez, s Isle de France (a mai Mauritius) és Madagaszkár szigetének érintésével Franciaországba utaztak.
Benyovszkynak sikerült kieszközölnie, hogy XV. Lajos fogadja, és azt javasolta a királynak, hogy Franciaország gyarmatosítsa Madagaszkárt. Kétszázötven emberével 1774 februárjában szállt partra, s megalapította a „fővárost”, Louisbourg telepét. Jelentősen hozzájárult a sziget belső területeinek megismeréséhez, utat épített, mocsarakat csapolt le.
A malgasokat megtanította írni-olvasni, s annyira megnyerte őket, hogy 1776-ban (legalábbis Benyovszky állítása szerint) királlyá választották. Irigyei azonban befeketítették az udvarnál, ezért az időközben francia bárói rangra emelt utazó lemondott, és – miután Mária Terézia megkegyelmezett neki – hazatért Magyarországra.
A bajor örökösödési háborúban kitüntette magát, 1778-ban a királynőtől grófi címet kapott. Az 1779. évi békekötés után kalandvágytól tüzelve Amerikába utazott, hogy a függetlenségi háborúban a lengyel légióhoz csatlakozzon, de dolgavégezetlenül tért haza.
Ezután terveket készített a magyarországi vízi és szárazföldi közlekedés, többek között a fiumei kikötő fejlesztésére. A nyughatatlan Benyovszky elhatározta, hogy folytatja Madagaszkár gyarmatosítását, de sem Bécsben, sem Londonban nem talált támogatókra, végül baltimore-i kereskedők segítségével szerelte fel hajóját.
1785 júliusában szállt partra Madagaszkáron, s egy francia erőd elfoglalása után Angontsynál felépítette az új „fővárost”, a saját magáról elnevezett Mauritania erődjét. A feldühödött franciák büntető expedíciót küldtek ellene, s az összecsapásban Benyovszky 1786. május 23-án elesett. Erődje tövében temették el, sírját elnyelte a trópusi erdő.
Utolsó vállalkozása előtt született francia nyelvű memoárját már 1790-ben lefordították angolra és németre, a mű alapján írta meg 1888-ban Jókai a kalandos életű gróf élettörténetét. Kamcsatkai szökéséről az osztrák Kotzebue írt drámát, amely arról emlékezetes, hogy az 1814. október 19-i baltimore-i előadás előtt énekelték először nyilvánosan az amerikai himnuszt.
Benyovszky emlékirata földrajzi szempontból is jelentős, ő írta le először a St. Lawrence-sziget őslakóit, a Rjúkjú-szigeteket és részletes beszámolót adott Formosáról. Jó megfigyelőképessége, műveltsége révén sok értékes anyagot rögzített, bár földrajzi helymeghatározásai sokszor pontatlanok.
Felfedezéseivel, tengeri teljesítményével mindmáig az egyik legnagyobb magyar hajósnak számít, jóllehet szerepét máig vitatják a történészek és a földrajztudósok, főleg a franciák.
Színes életét magyarul Jókai mellett Gaál József, Radó Vilmos és Rónaszegi Miklós, németül Kotzebue és Mühlbach dolgozta fel, Doppler Ferenc 1847-ben operát írt róla. 1975-ben magyar-csehszlovák tévéfilmsorozat készült Vivát Benyovszky! címmel, az életéről készült táncjátékot 2015-ben mutatta be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.
Halála századik évfordulóján Madagaszkáron obeliszket emeltek emlékére, a sziget fővárosában utca viseli nevét, az első magyar Benyovszky-expedíció résztvevői 2003-ban állítottak neki Madagaszkáron emléktáblát és szobrot. A 2016-os emlékévben felállították Benyovszky szobrát a Magyar Földrajzi Múzeumban és kiállítást rendeztek az Országos Széchényi Könyvtárban.
A távbeszélő (telefon) feltalálásakor nem volt igény a telefonközpontra. Hasonlóan működött, mint a távíró, ismerősök egymás között használtak 1-1 készüléket.
Európában Puskás Tivadar szeretett volna távíróközpontot csinálni, de főleg a tőzsdések ellenálltak, mert úgy vélték, hogy a központban a hírek kiszivárognának. Puskás értesült arról, hogy Amerikában van egy új találmány, a telefon. Azonnal rájött, hogy telefonközpontot kell alkotnia. Amerikába ment, ahol látta, hogy a telefon és távíróvonalak pókhálóként szövik be a városokat. Felkereste Bellt, de őt ekkor már nem foglalkoztatta a telefon. Ezt a feladatot Edison vette át, akihez végül Puskás is csatlakozott.
Ezalatt 1877-ben E.T. Holmes szerkesztett egy berendezést, mely öt különböző bankból érkező riasztásokat érzékelt, ezen kívül szükség szerint telefonbeszélgetéseket is lehetett folytatni általa. Szerkezetét nem szabadalmaztatta és nem reklámozta, feledésbe is merült.
Edisonnál közös munka kezdődött, melynek végén Charles Scribner nevére szabadalmaztatták a telefonközpontot, de maga Edison is elismerte, hogy az ötlet Puskástól származik. Scribner később sokat fejlesztett a berendezésen. Az első telefonközpont 1878-ban New Haven-ben (Connecticut) működött. A következő évben Puskás Párizsban épített egy telefonközpontot. A találmány bevált: az előfizetői vezetékeket egy központi helyre épített telefonközpontba vezették, a szövevényes városi hálózat egy csapásra rendezett formát öltött. Mivel a vezetékek a központ közelében már párhuzamos utakon haladtak, lehetőség volt összetett kábelek (törzskábel) alkalmazására is.
Régészeti leletek kerültek elő a Zala megyei Türjén, az Árpád-kori templom felújítását megelőző régészeti ásatások során, többek között egy középkori sírkamra, amelyben nők, papok és egy gyerek földi maradványai feküdtek – íjra a hirado.hu.
A Csornai Premontrei Prépostsághoz tartozó türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplomban pénteken tartott régészeti bemutatón Orha Zoltán, a Göcseji Múzeum régésze elmondta: az Árpád-kori templom középkori padlószintjének feltárása során került elő a váratlan sírlelet. Nem volt írásos említés arról, hogy a templom főhajójának közepén, a padozat alatt egy boltíves sírkamra található, ahol a XVIII. század közepéről származó koporsók fekszenek.
A fa és a textil viszonylag épen maradt
A 2018 óta tartó régészeti feltárás keretében bukkantak rá az üregre, amelyben három előkelő hölgy, két papi személy és egy kisebb koporsóban egy gyerek földi maradványai voltak. Szokatlan módon a csontok nagyobb részt elporladtak, de a fa és a textil viszonylag épen maradt.
A koporsó felirata alapján sikerült azonosítani az egyik férfit, aki az 1757-ben elhunyt Nolbeck Rafael prépost volt, a másik férfi pedig szintén papi személy lehetett. A papi sírokból stóla, bőrkesztyű és lábbelimaradványok kerültek elő, a három előkelő hölgy maradványai között viszonylag jó állapotban maradtak meg rózsafüzérek, illetve előkerült egy selyemkendő is – sorolta a régész.
Orha Zoltán elmondta, hogy a XIII. századi premontrei templom nagyjából a jáki templommal azonos időben épülhetett, de annál épebben maradt fenn és sokkal inkább jellemzi a kor építészeti stílusát. Annak ellenére, hogy a 18. században barokk stílusban bővítették és díszítették.
Soha ki nem lőtt puskagolyókat is találtak
A közelgő rekonstrukció előtt sikerült rábukkanni a templomtoronyba vezető lépcső egykori belső ajtajára, a pillérek másfél, sőt csaknem háromméteres mélységbe nyúló bazalt alapjaira. A török korban erődítményként is szolgáló templomban valószínűleg helyben öntött, de soha ki nem lőtt puskagolyókat is találtak, de több középkori pénzérme, valamint bronzolvadék is előkerült, utóbbi egy tűzvész nyomán lezuhant és megolvadt harang maradványai lehettek.
XVIII. századi régészeti leleteket tártak fel a felújítás alatt álló a türjei Árpád-kori templomban
A Csornai Premontrei Apátság közleménye szerint a türjei Árpád-kori templom és a szomszédos majorság épületének műemléki helyreállítása és turisztikai célú fejlesztése 3,17 milliárd forint vissza nem térítendő kormányzati támogatással zajlik.
A régészeti kutatások lezárultak, hétfőn a kivitelezők megkezdik a templom alapozását és szigetelését, majd a gépészeti és elektromos hálózatot építik ki. Májustól két nyáron keresztül a festő-restaurátorok a rossz állapotban levő freskók helyreállítását is megkezdik.
A várható átadás és a templom szentelése 2021 szeptemberében várható.
(hirado.hu)
[type] => post [excerpt] => Régészeti leletek kerültek elő a Zala megyei Türjén, az Árpád-kori templom felújítását megelőző régészeti ásatások során, többek között egy középkori sírkamra, amelyben nők, papok és egy gyerek földi maradványai feküdtek – íjra a hirado.hu. [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1583103960 [modified] => 1583102495 ) [title] => Régészeti leletek kerültek elő a magyarországi Türje templomában [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=446&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 446 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 455 [image] => Array ( [id] => 455 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg [original_lng] => 323376 [original_w] => 1536 [original_h] => 1024 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-768x512.jpg [width] => 768 [height] => 512 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-1024x683.jpg [width] => 1024 [height] => 683 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg [width] => 1536 [height] => 1024 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg [width] => 1536 [height] => 1024 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg [width] => 1536 [height] => 1024 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1583095296:12 [_thumbnail_id] => 455 [_edit_last] => 12 [views_count] => 10552 [translation_required] => 1 [_homepage_exclude] => 1 [translation_required_done] => 1 [_oembed_48731f3f5110fea2e731488cbc3a1083] =>
