Egyiptomi régészek a szakkarai nekropoliszban, a Kairótól délre fekvő ősi temetőben – 2007 óta folynak az ásatások – egy 4200 éves halotti templomot fedeztek fel. A kutatók 22 temetkezési aknát, ezekben 52 érintetlen fa koporsót, mindegyikben 1-1 múmiát találtak – mindezt 12 méter mélyen.
Egy 4200 éves halotti templomot fedeztek fel egyiptomi régészek a szakkarai nekropoliszban, a Kairótól délre fekvő ősi temetőben, ahol 2007 óta folynak az ásatások. A kutatók 12 méter mélyen találtak 22 temetkezési aknát, ezekben 52 érintetlen fa koporsót, mindegyikben 1-1 múmiával.
„A legfontosabb felfedezés, maga a templom, ez az ősi temetkezési hely, ami ehhez a piramishoz tartozik – meséli Zahi Havasz a feltárást végző egyiptomi régészcsoport vezetője. A lelőhely 4200 évvel ezelőttről datálható, az óbirodalom hatodik dinasztiájának idejére. A templom mellett találtunk még egy tároló helyet is, ahol azokat az eszközöket tartották, amiket a rituálékhoz használtak.”
A templomot Nearit királynő, II. Teti, az óbirodalmi hatodik dinasztia első fáradójának felesége tiszteletére építették. A leletek között volt egy 4 méter hosszú, 1 méter széles papirusz is, amely a halottak könyvének 17. fejezetét ábrázolja.
شعور لا يقارن كلما تشهد كشف اثري جديد، انتظروا الاعلان عن كشف اثري جديد بسقارة، شكرا لزملائي بالوزارة. An indescribable feeling when you witness a new archeological discovery. Stay tuned for the announcement of a new discovery in Saqqara Thank you to my colleagues in the ministry pic.twitter.com/RpgK6TmREo
أول فيلم ترويجى للاعلان عن كشف اثري للبعثة الاثرية المصرية العاملة بمنطقة آثار سقارة والتي اسفرت عن الكشف عن بئر عميق للدفن به اكثر من ١٣ تابوت ادميا. وسيتم ارسال عدد من الافلام الترويجية الأخرى،وذلك لحين الاعلان عن كافة تفاصيل الكشف قريبا. انتظرونا
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
Az emberi evolúció fordulópontját jelzi a Haifa mellett, a Karmel-hegy Tabun nevű barlangjában talált lapos koptatókő, amelynek tanulmányozásából kiderült, hogy az eddig gondoltnál már sokkal hamarabb kifinomult szerszámokat használtak az anyagok koptatásához, csiszolásához, ezzel korábban megjelent a kifinomult szerszámhasználat.
A kövön talált anyagok elemzése alapján nem az elejtett állatok feldarabolására használták, hanem a lágy belső részeknél, esetleg az állati bőrök koptatására szolgált a kődarab a Haifai Egyetem régészeti intézetének kutatói szerint.
Ron Simelmitz, az intézet régésze elmondta a lapnak, hogy eddig úgy vélték, csak jóval később, mintegy 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg a modern emberré fejlődés során a csiszolás, a súrolás (kaparás), valamint a koptatás az ehhez szükséges eszközökkel.
A Journal of Human Evolution című szakfolyóiratbán közzétett írásuk ezt az időpontot korrigálja és egyben megváltoztatja gondolkodásunkat technológiai fejlődésünknek erről a szakaszáról.
Eddig az Afrikában és Európában talált koptatókövek alapján határozták meg a későbbi időpontot, de az izraeli régészek szerint a szakemberek nem feltétlenül kutattak ilyen tárgyak után az ásatásoknál, mert nagyon nehéz őket azonosítani.
A nyíl- és lándzsahegyeket, s az éles oldalú pattintott kőszerszámokat – főként a kovakőből készítetteket – könnyű felismerni formájukról, meglehetősen természetellenesnek tűnnek. A koptató- és csiszolóköveket viszont nagyon nehéz fellelni és azonosítani, mert külsőleg olyanok, mint más kövek.
A Tabun-barlangban talált követ viszont kiemelkedő helyzetben helyezték el, és ebből eleve arra következtettek, hogy eszközként szolgálhatott, amit mikroszkópos felhasználási-kopási elemzése is igazolt, amikor felületét összehasonlították más, természetesen elkopott kőfelszínekkel.
A koptatás tudománya és eszközei jelentős lépést jelentettek a korai emberelődök számára többek közt azért is, mert az elejtett vadak bundája megnyúzásuk után jóval kényelmesebben volt viselhető, ha a bőrből kikoptatták a szerves maradványokat és megpuhították, mert elvesztette kellemetlen szagát és jobban illeszkedett testükre.
A korai kőkorszakban általában függőleges mozgásokra: ütésre, kalapálásra használták a kezdetleges kőszerszámoka vagy éles szegélyek kiképzésével vágásra.
Azért is jelentős mérföldkő az emberi viselkedésben és az evolúcióban a csiszolás és dörzsölés vízszintes munkájának megjelenése, – amelyet a lelet alapján az izraeli kutatók legalább 350 ezer évvel ezelőttre datálnak – , mert már előrevetíti a gabona őrlésének sokkal későbbi munkafolyamatát is. Izraelben tízezer évvel ezelőttről találták a gabonaőrlésre utaló legkorábbi maradványokat.
Egy Bryde-bálna több ezer éves, csaknem teljesen ép csontváza került elő Bangkok közelében.
A mintegy 3000-5000 éves csontokat november elején találták meg a fővárostól mintegy 12 kilométerre a tengerben. A Szingapúri Nemzeti Egyetem biológusa, Marcus Chua szerint a részben megkövesedett csontváz ritka lelet. „Kevés a bálnafosszília Ázsiában, még kevesebb az ilyen jó állapotban fennmaradt csontváz” – mondta el a BBC-nek.
A thai környezetvédelmi miniszter által közzétett képeken látszik, hogy a csontok szinte teljesen épek. Varavut Szilpa-arcsa elmondta, hogy a csontváz több mint 80 százalékát, köztük a gerincet, a bordákat, az uszonyokat és egy lapockát, már kiemelték. A becslés szerint a koponya maga nagyjából három méter hosszú. A szénizotópos kormeghatározást még nem végezték el, az eredmények decemberre várhatók.
Chua azt is elmondta, hogy a felfedezés segít a kutatóknak többet megtudni a faj történetéről, a különbségekről a mai egyedekhez képest. A csontváz ezen kívül a korabeli „biológiai és geológiai körülményekről: a tengerszint becsült magasságáról, az üledéktípusokról, az élővilágról is” árulkodik.
A Thaiföldi-öböl tízezer éves története mozgalmas lehetett a biológus szerint: a tengerszint akár négy méterrel is magasabb volt, és jellemzőek voltak a lemezmozgások. A csontvázat Szamut Szakhon jelenlegi partjai mellett találták. A Bryde-bálnák vagy trópusi bálnák meleg éghajlaton élnek, a thaiföldi vizekben ma is megtalálhatók.
MTI
[type] => post [excerpt] => A mintegy 3000-5000 éves csontokat november elején találták meg a fővárostól mintegy 12 kilométerre a tengerben. A Szingapúri Nemzeti Egyetem biológusa, Marcus Chua szerint a részben megkövesedett csontváz ritka lelet. [autID] => 10 [date] => Array ( [created] => 1606508452 [modified] => 1606503697 ) [title] => Egy Bryde-bálna több ezer éves csontvázára leltek Bangkok közelében [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=1449&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 1449 [uk] => 1460 ) [aut] => nyesi [lang] => hu [image_id] => 1450 [image] => Array ( [id] => 1450 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna.jpg [original_lng] => 92115 [original_w] => 800 [original_h] => 450 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna-300x169.jpg [width] => 300 [height] => 169 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna-768x432.jpg [width] => 768 [height] => 432 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna.jpg [width] => 800 [height] => 450 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna.jpg [width] => 800 [height] => 450 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna.jpg [width] => 800 [height] => 450 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/11/balna.jpg [width] => 800 [height] => 450 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1606547916:3 [_thumbnail_id] => 1450 [_edit_last] => 10 [translation_required] => 2 [views_count] => 5455 [_oembed_ed325f5ade58b2d89ce2c2dc49074663] =>
Scientists have discovered footprints preserved in an ancient paleolake in the western Nefud Desert of Saudi Arabia that...
Szombaton az egyiptomi hatóságok újabb több mint 100 érintetlen szarkofágnak a szakkarai nekropoliszban történt felfedezését jelentették be. Szerintük a nagy fáraókori temetőben távolról sincs vége a kincsek feltárásának.
A 2000-2500 éves, gazdagon díszített, aranyozott és festett fakoporsókat három 12 méter mély temetkezési aknában találták a híres Dzsószer-piramis melletti nekropoliszban, ugyanott, ahol szeptemberben 27, októberben pedig további 59 érintetlen, és hasonlóan jó állapotban lévő szarkofágot találtak.
A koporsók mellett találtak 40 aranyozott istenszobrot, illetve halotti maszkot is. A leletek a későkorra (i.e. 664-332) és a három évszázadon át uralkodó ptolemaioszi dinasztia (i.e. 323-30) idejére nyúlnak vissza.
A friss leleteket egy hevenyészett tárlaton mutatták be a világsajtónak a Dzsószer-piramis lábánál, ahol a meghívottak jelenlétében nyitottak fel egy koporsót, a benne talált múmiát pedig egy mobil röntgenkészülékkel át is világították.
Szakkara még csak az 1 százalékát mutatta meg annak, amit magában rejt – mondta az egyiptomi televízióban élőben közvetített sajtótájékoztatón Hálid al-Ináni régészeti miniszter, aki egy újabb nagy felfedezés bejelentését ígérte az elkövetkező hetekre, december végére vagy január elejére.
Az egyiptomi régészek egyebek közt arra számítanak, hogy megtalálják azt a koporsókészítő műhelyt, ahol a temérdek szarkofágot gyártották.
A szakkarai leleteket a három legjelentősebb egyiptomi múzeumban fogják közszemlére tenni a nagyközönség számára, köztük a gízai piramisok mellett épülő és jövőre átadandó Egyiptomi Nagymúzeumban – közölték.
شعور لا يقارن كلما تشهد كشف اثري جديد، انتظروا الاعلان عن كشف اثري جديد بسقارة، شكرا لزملائي بالوزارة. An indescribable feeling when you witness a new archeological discovery. Stay tuned for the announcement of a new discovery in Saqqara Thank you to my colleagues in the ministry pic.twitter.com/RpgK6TmREo
أول فيلم ترويجى للاعلان عن كشف اثري للبعثة الاثرية المصرية العاملة بمنطقة آثار سقارة والتي اسفرت عن الكشف عن بئر عميق للدفن به اكثر من ١٣ تابوت ادميا. وسيتم ارسال عدد من الافلام الترويجية الأخرى،وذلك لحين الاعلان عن كافة تفاصيل الكشف قريبا. انتظرونا
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
Mintegy kétezerötszáz éves lószerszámokra bukkantak régészek Lengyelországban, a növényi levelekbe burkolt és egy bőrtarisznyába helyezett eszközök a legrégebbi ilyen leletek, amelyet Közé-Európában feltártak.
Az észak-lengyelországi Torun közelében fekvő Cierpice településen leltek rá a bronzból készült lószerszámmaradványokra véletlenül. Az egyik régész már befejezte a térségben a kutatást, amikor bekapcsolt fémdetektora még valamit jelzett a földben, ahol később 150 kisebb és nagyobb bronz darabkát találtak, amelyek egy nagy gyeplőt és zablát alkottak. A növényi levelek vizsgálatából kiderült, hogy valószínűleg borostyánlevelekbe csomagolták a lószerszámokat, mielőtt a bőrtarisznyába tették.
„Ez az első ilyent típusú lelet Közép-és Kelet-Európában” – idézte Jacek Gackowskit, a toruni Nicolaus Copernicus Egyetem Régészeti Intézetének a munkatársát a PAP lengyel hírügynökség honlapja. A Visztula folyó partjának közelében egy homokos talajú hegyen találták meg őket. „Feltételezzük, hogy valaki elrejtette ezeket az értékes darabokat azzal, hogy majd később magához veszi. Szinte egy teljes gyeplőt és zablát találtunk, az utóbbiból hiányzik az a kis fémdarab, amelyet a ló szájába helyeztek” – tette hozzá a régész. A lószerszám stílusából arra következtetni, hogy nomád népek, valószínűleg szkíták jóval északabbra, a luzitán kultúra térségébe is eljutottak valamikor a kora vaskorban, a Kr.e. 6. században – magyarázta.
A régész emlékeztetett arra, hogy szkíta fegyverek és díszek maradványait már találtak Chelmno térségében. „Lehetséges, hogy a cierpicei kincs egy drámai esemény emléke, amely a helyi lakosság és távolról érkezett kulturálisan idegen, lovas látogatók között történt” – mondta Gackowski.
A szaúd-arábiai Nefúd-sivatagban több mint százezer éves emberi lábnyomokra bukkantak. A lábnyomokat Mathew Stewart, a jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Kutatóintézet munkatársa fedezte fel 2017-ben PhD-je terepmunkái során.
A mai Szaúd-Arábia területén egy kis csapat Homo sapiens 120 ezer éve megállt, hogy élelmet szerezzen és igyon egy sekély tó vizéből, melyhez a minden mai állatnál hatalmasabb tevék, bölények és elefántok is jártak – olvasható a Science Advances aktuális számában közölt tanulmányban.
Lehet, hogy az emberek a nagy testű emlősökre vadásztak, de nem maradtak sokáig, a tópart hosszú útjuk egy állomása lehetett.
Miután felfedezték a Nefúd-sivatagi ősi lábnyomokat, a kutatók a friss tanulmányban részleteiben is rekonstruálták a helyszínt.
Ma az Arab-félsziget belsejét végtelen, száraz sivatagok borítják, amelyek lakhatatlanok lettek volna az ősember és zsákmányállatai számára.
Az elmúlt évtized kutatásai azonban megmutatták, hogy ez nem volt mindig így: a klíma természetes változásai miatt zöldebb, nedvesebb időszakok is voltak a térségben, ilyen lehetett az utolsó interglaciális, vagyis jégkorszakköz. Ebben az időszakban Arábia inkább a mai afrikai szavannák füves pusztáihoz hasonlított.
A lábnyomokat 2017-ben fedezte fel PhD-je terepmunkái során Mathew Stewart, a jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Kutatóintézet munkatársa.
„A lábnyomok a kövületek egyedülálló fajtái, mivel a múlt néhány órájának vagy napjának emlékét őrzik meg olyan részletességgel, amilyet más fosszilis leletek nem nagyon nyújtanak” – idézte a Phys.org Stewartot, aki a talaj eróziója miatt fedezte fel a lábnyomokat az Al-Atharnak nevezett ősi tó partján.
Optikai lumineszcens kormeghatározó eljárással állapították meg, mikoriak a lábnyomok. Ez azt jelenti, hogy fényt bocsátottak a kvarcszemekre, és megmérték az általuk kibocsátott energia mennyiségét.
A több száz lábnyomból hét származott embertől, irányuk, távolságuk és méretkülönbségeik két vagy három, együtt vándorló egyedre utalnak.
A kutatók szerint anatómiai szempontból a modern emberek közé tartoztak, vagyis nem a Homo sapiens „unokatestvérei”, a Neander-völgyiek közé, mivel úgy tudni, abban az időben ők nem voltak jelen a tágabb értelemben vett Közel-Keleten, valamit erre utalnak a nyomokból kiolvasható testmagasságok és testtömegek is.
„Kőeszközökre nem bukkantunk, tehát nem telepedtek le a helyszínen tartósan. Úgy tűnik, inni jöttek és vadászni, talán éppen a szintén ott ivó állatokra” – magyarázta Stewart.
A lábnyomok mellett 233 kövületet is feltártak. Valószínű, hogy a húsevőket a növényevők vonzották az Al-Atharhoz, amint a mai szavannán is megfigyelhető.
Korábban is ismert volt, hogy a modern ember a mai Görögország déli részén és az úgynevezett levantei területen – a Földközi-tenger közel-keleti térségén – át áramlottak Eurázsiába. Az új kutatás szerint azonban „különösen fontos útvonalak lehettek a szárazföld belseje felé vezető, folyókat és tavakat követő útvonalak” is.
A török régészek az ország nyugati részén végzett rendszeres ásatások során olyan varróeszközöket találtak, amelyek majdnem kétszer régebbiek lehetnek az egyiptomi piramisoknál.
Az ásatásokat Nyugat-Anatólia egyik legrégebbi településén végezték. A csontból készült tűk és a fonal előállításához szükséges kőből készült eszközök körülbelül 8600 évesek lehetnek.
„Megállapításaink bizonyítják, hogy a textil hagyományok Denizliben igencsak korai időkre nyúlnak vissza… Egyébként egy olyan épületben találtuk őket, amely feltételezésünk szerint kr.e. 6400-ban épült” – mondta el az ásatások vezetője.
[type] => post [excerpt] => A török régészek az ország nyugati részén végzett rendszeres ásatások során olyan varróeszközöket találtak, amelyek majdnem kétszer régebbiek lehetnek az egyiptomi piramisoknál. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1599333720 [modified] => 1599236957 ) [title] => Szenzációs leletet találtak a török régészek: kétszer régebbiek lehetnek az egyiptomi piramisoknál [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=1152&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 1152 [uk] => 1147 ) [trid] => vik3255 [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 1149 [image] => Array ( [id] => 1149 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg [original_lng] => 74581 [original_w] => 770 [original_h] => 578 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1-300x225.jpg [width] => 300 [height] => 225 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1-768x576.jpg [width] => 768 [height] => 576 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg [width] => 770 [height] => 578 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg [width] => 770 [height] => 578 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg [width] => 770 [height] => 578 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg [width] => 770 [height] => 578 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1599226158:5 [_thumbnail_id] => 1149 [_edit_last] => 5 [views_count] => 6266 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_48731f3f5110fea2e731488cbc3a1083] =>
Tizenegymillió éves, kétméteres óriásteknős maradványait találták meg Hamburgtól északra, egy agyagbányában folytatott ásatáson.
Gerhard Höpfner, az ásatás vezetője szombaton elmondta, hogy a hatalmas teknős csontjait és páncéljának több száz lemezét is sikerült kiásni a Gross Pampauban felfedezett helyszínen. A kérgesteknős maradványainak feltárásán egy szakértőkből álló csoport több hétig dolgozott. A leleltet a lübecki természettudományi múzeumban állítják majd ki. A kutatók a kérgesteknős mellett egy kisebb tengeri teknős maradványait, korallokat, egy delfin állkapcsát és egy viharmadár megkövesedett csontjait is kiásták. A lelőhely 8-20 méterre a földfelszín alatt húzódik, és szinte a teljes biodiverzitása kirajzolódik benne annak a korszaknak, amelyben a teknős élt – mondta Höpfner.
Teknősmaradványokat rendkívül ritkán fedeznek fel, mivel az elpusztult teknősöket gyorsan felfalták a ragadozó halak, és páncéljuk is viszonylag hamar lebomlott.
Egy szerb szénbányában ókori római csatahajó roncsait találták meg – számol be a Mining.com. A sziklafalban több vízi járművet is találtak az elmúlt hetekben, mind közül a legnagyobb a római hajó – az MTI szerint eredetileg 19 méter hosszú volt. A hajótest feneke lapos, három pár evező és egy háromszögletű vitorla tartozott hozzá, és nagyjából 30-35 ember szállítására volt alkalmas, mivel folyami hajózásra készült. A régészek a kilencméteres elülső részt két kisebb csónak maradványaival együtt találták meg.
A hajótesten látható javítások alapján a csatahajónak mozgalmas karrierje (vagy több ügyetlen kormányosa) lehetett.
A kostolaci szénbánya nyíltszíni fejtésének meredek falából a héten egy kis munkagép emelte ki a római kori hajó elülső felét. A két másik csónak, amit a hajó mellett találtak egy-egy fából voltak kifaragva, ezeket a helyi szlávok használták a Dunán való átkelésre és a római hajók fosztogatására.
A hajóroncs a folyami üledéknek hála jó állapotban maradt meg. Fotó: Marko Djurica / Reuters
A hajó az ókori római birodalom egy virágzó városához, a 45 ezer lakosú Viminaciumhoz tartozott, amelynek kocsiverseny-stadionja, erődítményei, fóruma, palotája, templomai, amfiteátruma, vízvezetékei, fürdői és műhelyei is voltak. A város nagyobb volt, mint a szerencsétlen sorsú Pompeii.
Mindhárom roncsot egy közeli régészeti parkba szállították, de a további ásatások és kutatások a járvány miatt egyelőre szünetelnek.
Miomir Korac vezető régész a Reutersnak elmondta, hogy a vízi jármű a Kr. u. 3. században épült, amikor Viminacium Moesia Superior provincia fővárosa volt a Duna egy mellékfolyója mellett.
A római folyami flotta azért állomásozott itt, hogy megvédje a birodalmat a barbárok betörésétől. Nagyon ritka, hogy ilyen hajóra bukkanunk, különösen olyanra, amely annyira jó állapotban maradt fenn, hogy azt is láthatjuk, hogyan építették
A kilencméteres elülső részt – amelynek vastag fa oldalai voltak – két kisebb csónak maradványaival együtt találták meg a régészek.
A római hajót majd a Kostolac városához közeli helyszínen előkerült több tízezer tárggyal együtt állítják ki, amelyek között vannak arany csempelapok, jádeszobrok, mozaikok és freskók. Találtak ugyanitt mintegy 14 ezer sírt és három mamutmaradványt is. A régészek most egy római hadvezér villáját tárják fel.
A viminaciumi ásatások 1882 óta folynak, de a régészek becslései szerint a város területének csak négy százalékát ismerték meg eddig.
3500 éves, két emberi figurát ábrázoló agyagtáblácskát talált egy hatéves kisfiú Dél-Izraelben, a gázai határ közelében – jelentette be hétfőn az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).
A Niri nevű kibucban élő Imri Elis családjával kirándult még márciusban, amikor a Tel Dzseme régészeti parkban, néhány kilométerre a Gázai övezet határától egy kicsiny agyagtáblácskára lett figyelmes a homokdűnén.
A 2,8-szor 2,8 centiméteres, négyzet alakú táblán két emberi alak látható, köztük egy teljesen meztelen férfi, akit a másik fogva tart, hátrakötött karjait markolva.
A kisfiú szülei értesítették az Izraeli Régészeti Hatóságot (IAA), amelynek szakemberei megállapították, hogy rendkívül egyedi, Izraelben szinte példátlan tárgyat találtak. A táblácska valószínűleg a késő bronzkorban, körülbelül 3500 évvel ezelőtt készült. Azt is lehetségesnek vélik, hogy egy nagyobb kép része lehetett valamikor.
A régészek szerint a korabeli Közel-Keleten gyakori ábrázolási módot alkalmazott az alkotó, a fogoly kezének megkötése gyakran megjelenik az Egyiptomban és a Sínai-tenger északi részén talált tárgyakon. A domborművön a fogva tartónak dús göndör haja van és jóval testesebb foglyánál.
Az izraeli tudósok Tel Dzsemét általában a fontos kánaáni Jarsza várossal azonosítják, amely konfliktusokba keveredett a közeli Gázával, Askelonnal és Lakissal vagy talán a Negev-sivatag nomád törzseivel.
A táblácskán bemutatott jelenet általában győzelmi felvonulásokon történt meg, az uralkodó ellenségei fölött aratott diadalát jelezte. A kicsiny agyagdarab segítségével a régészek jobban megérthetik az i.e. 2. évezred közepének, a kánaáni kornak a helyi viszonyait.
