A 2016-ban indított nemzetközi Leonardo DNS-projekt közelebb hozta a tudósokat a nagy reneszánsz mester biológiai gyökereinek feltárásához. A kutatók Leonardo Y-kromoszómájának és genetikai profiljának rekonstruálását tervezik, hogy megértsék egészségi állapotának, látásának, kreatív képességeinek, sőt halálának lehetséges okait is.
A munka Alessandro Vezzosi és Agnese Sabato történészek több mint 30 éves kutatásán alapult. A „Da Vinci zsenialitása: Leonardo DNS-ének genealógiája és genetikája” című új kötetükben bemutattak egy családfát, amely Leonardo leszármazását 1331-ig követi vissza, és 21 generáción keresztül több mint 400 személy van benne. Ennek eredményeként 15 élő leszármazottat találtak férfiúi ágon, Leonardo apjától és féltestvérétől.
A Firenzei Egyetem Davide Caramelli professzora által vezetett, genetikusokból álló csapat hat férfi DNS-elemzését végezte el, megerősítve, hogy az Y-kromoszóma egyes területei megegyeznek. Ez bizonyítja a da Vinci család férfi vonalának folytonosságát legalább a 15. generációig.
A projekt folytatódik: a tervek szerint Leonardo személyes tárgyaiból vett mintákat is elemezni fognak – kéziratlapokon található ujjlenyomatokat vagy a hozzá kapcsolódó helyeken talált szerves maradványokat. A kutatók abban reménykednek, hogy a 21. századi biológia segít feltárni azokat a rejtélyeket, amelyeket korábban örökre elveszettnek hittek.
Az egyik felfedezés egy szénrajz volt, amelyet Leonardo Vinci-i házának kandallóján találtak. Egy fantasztikus, szarvas és szárnyas lényt ábrázol, akit „Egyszarvú-sárkánynak” neveztek el, a rajz feltehetően a fiatal Leonardo alkotása.
A vizsgálat ugyan tisztázhatta a felfedező etnikai hátterét, ám a szülőhelyét nem lehet belőle megállapítani.
DNS-vizsgálat igazolja, hogy Kolumbusz Kristófnak zsidó felmenői voltak – írja a spanyol El País. A vizsgálat alapját a felfedező fiától, Kolumbusz Ferdinándtól származó minták alkották, ebből apai és anyai vonalon is sikerült kimutatni a zsidó származás nyomait.
Önmagában ez azért nem igazán nagy szenzáció, mert Kolumbusz zsidó identitását elég meggyőzően bizonyította Cecil Roth brit történész és a felfedező magánlevelezését tanulmányozó Estelle Irizarry nyelvészprofesszor. Roth szerint a Kolumbusz végrendeletén látható szimbólum a kádist, azaz egy ősrégi zsidó imát rejti, míg Irizarry arra mutatott rá, hogy Kolumbusznak a Diego fiához írt, fennmaradt levelei közül egy kivételével valamennyin szerepelnek héber írásjelek, amik a B’ezrat Hashem kifejezésre utaltak, ez magyarul nagyjából az Isten segítségével fordulatra ültethető át.
A kutatók Kolumbusz genovai eredetét is kizárták, és helyette a Baleár-szigeteket jelölték meg a felfedező legvalószínűbb származási helyeként. Fontos itt elmondani, hogy egyetlen DNS-vizsgálat sem tudja bizonyítani a mintaadó konkrét születési helyét. Földrajzi régiót meg tud határozni, ami ebben az esetben a Nyugat-Mediterráneum, ám ennél közelebbit nem tudtak megállapítani.
A kutatók nyolc feltételezhető helyszín közül állapodtak meg végül a Baleár-szigetekben, ugyanakkor a genovai származás kizárására az El Paísban közölt érvek meglehetősen sántítanak. Egyfelől Kolumbusz maga is genovaiként határozta meg magát, ahogyan ezt a származást jegyezte fel a fia, Ferdinand is az apjáról írt életrajzában.
A genovai háttér kizárására felhozott érvek a következők:
Kolumbusz ismert levelezése szinte kizárólag spanyol nyelvű.
A ma Genovában élő Colombus vezetéknevű emberek DNS-mintái nem mutatnak egyezést a felfedező fiától vett mintákkal.
Genovából a XII. században kiűzték a zsidókat.
A fenti érvekkel kapcsolatban pár dolgot azért érdemes megjegyezni. Kolumbusz valóban jobbára spanyolul írt, ám a második amerikai útja idején elvitte magával Plinius Naturalis Historiájának egy velencei kiadását is, amelyet ligur nyelvű jegyzetekkel látott el. A ligur egy Liguriában beszélt újlatin nyelv, a középkori Liguria központja pedig Genova volt, ráadásul Kolumbusz a jegyzeteiben a ligurnak egy kifejezetten Genova városa környékén beszélt dialektusát használta.
A második érv akkor lesz igazán fontos, ha a Baleár-szigeteken vagy bárhol máshol a Nyugat-Mediterráneum környékén találnak egyezéseket.
A genovai származás kérdése azért lehetett fontos a kutatók számára, mert szerintük a zsidó hátteret ki kell, hogy zárja a genovai eredet, ugyanis a városból a XII. században elűzték a zsidókat. Igen ám, de a már korábban hivatkozott Cecil Roth egy külön tanulmányt szentelt a XIII. századi genovai zsidók történetének, amely legalábbis megkérdőjelezi az elűzés végleges jellegét.
Mind közül ráadásul a legfontosabb, hogy Kolumbusznak elsősorban nem a származását, hanem a vallását kellett titkolnia. A kikeresztelkedett és az ősi vallást valóban elhagyó (vagy annak gyakorlásában tetten nem ért) zsidók Kasztíliában akár igen előkelő hivatalokat is betölthettek, erre jó példa a cikkben is említett Luis Santángel, aki Aragóniai Ferdinánd kasztíliai uralkodó hitelezője, illetve afféle pénzügyminisztere, valamint Kolumbusz vállalkozásának legjelentősebb támogatója is volt. De említhetnénk a Kolumbusznál száz évvel korábban, Solomon Halevi néven született Pablo de Santa Maria burgosi püspököt és királyi kancellárt is.
Az azonban tény, hogy a hírhedt spanyol inkvizíció kifejezetten vadászott a kényszerből katolizált, de a régi vallását titkon megtartó zsidókra és muszlimokra. Meg kell azonban jegyezni, hogy a spanyolul conversóknak nevezett, újonnan katolizált zsidók ellenőrzésére létrejött intézményt 1478-ban hozták létre, amikor Kolumbusz már bizonyíthatóan Portugáliában élt, ám a XVI. század elején keletkezett portugál források is ligurként, itáliaiként vagy genovaiként hivatkoztak rá.
Mindent összevetve a kutatások alapján mindössze két dolgot állíthatunk biztosan: hogy Kolumbusz felmenői között voltak zsidók, illetve azt, hogy a Nyugat-Mediterráneum területén született valahol. A történeti források és a szakirodalmi kiadványok döntő többsége a genovai származást tartja valószínűbbnek, de nem lehet kizárni, hogy az újabb kutatások fényében ez változhat. Pláne, hogy a mostani eredményeket prezentáló kutatóknak is az a szándékuk, hogy egy rangos tudományos folyóiratban publikálják felfedezésüket, ahol a tudományos bizonyítás minősége fontosabb szempont lesz, mint a kattinthatóság.
Egy angol tömegtemetkezési helyet feltáró kutatócsoport emberi csontvázmaradványokban fedezte fel a pestist okozó baktériumok DNS-ét. Amire bukkantak, az a betegség legrégebbi ismert esete Nagy-Britanniában.
A Yersinia pestis egy baktérium, a pestis kórokozója, és ezt találták meg négyezer évvel ezelőtti emberi csontokban. A hírről a héten számolt be a Nature című szaklap. A dolog érdekessége az, hogy a most publikált felfedezés azt bizonyítja, a bakteriális DNS évezredekkel korábbi, mint a legrégebbi törzs, amit eddig felfedeztek.
A tanulmány egyik szerzője, Pooja Swali, a londoni Francis Crick Intézet Skoglund Laboratóriumának kutatója szerint 1500 évvel ezelőtti az a törzs, amit még 2018-ban azonosítottak Cambridge megyében az Edix Hill temetkezési helyen.
A pestist okozó baktériumok mostani mintáit két különböző temetkezési helyről vették. Az egyik Anglia délnyugati részén, Somersetben, míg a másik északnyugaton, az angol–skót határ közelében, Cumbriában került elő. A két hely közötti távolság arra utal, hogy a betegség a késő neolitikumban és a bronzkorban terjedt el.
„Az, hogy néhány száz év alatt ilyen hatalmas területeken terjedt el, magyarázhatja azt is, hogy ebben az időben milyen gyorsan mozoghattak az emberek, új technológiák és ötletek a térségben”
– teszi hozzá Benjamin Roberts régészprofesszor, a késő európai őstörténet kutatója.
Hogyan jutottak hozzá a 4000 éves baktériumokhoz? A tanulmány szerint a kutatók 34 különböző emberi csontvázmaradványból vettek mintát a már említett két helyszínen. Megfúrták a fellelt koponyákban a fogakat, és így olyan fogpéphez juthattak, amely tartalmazhatta a fertőző betegségek DNS-ét.
Dr. Swali hihetetlennek nevezte azt a tudományos képességet, amelynek segítségével ezer évekkel korábban lebomlott maradványokból ki lehet nyerni ősi kórokozókat. Az így szerzett génnyomokból pedig végigkövethetjük a kórokozók terjedését a múltban és evolúciós változásait. Mindezek alapján pedig könnyebben érthetjük meg azt, mely gének játszhatnak kulcsszerepet a fertőző betegségek terjedésében.
Angliában négyezer és 1500 éve is volt pestisjárvány A genetikai elemzés azt a meglepő eredményt hozta, hogy a mai Nagy-Britannia területén két időszakban volt pestisjárvány. Az egyik körülbelül négyezer éve történt, míg a másik 1500 évvel ezelőtt jelent meg. A kutatók elismerik, hogy a betegséggel kapcsolatban sok olyan dolog van, amire nem tudnak választ adni.
A mostani szenzációs eredmények kimutatták például azt is, hogy a temetkezési helyeken talált Yersinia pestis törzsben nem volt meg az a gén, amely lehetővé tette volna, hogy bolhákkal terjedjen. Viszont az már bizonyított, hogy a XIV. században a középkori Európában pusztított törzs, amely a Fekete Halál néven ismert járvány terjedéséért volt a felelős, rendelkezett ezzel a génnel. A fertőzés közvetítője a bolha, amely fertőzött állatok vérét szívta, majd az emberre áttelepedve közvetítette a kórt.
A tudomány azt nem tudja megmondani, hogy 4000 évvel ezelőtt, amikor a pestis megfertőzte az embereket, az milyen súlyos lefolyású volt – mondja Roberts professzor. Egyszerűen lehetetlen megállapítani ilyen távlatból, hogy enyhe lefolyású, vagy zömében halálos volt a fertőzés – tette hozzá a régész.
„Egy biztos, a Somerset közelében feltárt csontvázak halálát sérülés és nem valamiféle betegség okozta”
– tette végül hozzá, majd megjegyezte, mindig ott az a fránya kísértés, hogy egy apokaliptikus középkori pestisjárvány rémét fessük fel, de ezt ebben az esetben nem lehet kijelenteni, mert egyszerűen túlságosan kevés a rendelkezésre álló bizonyíték.
Milyen tanulságok vannak? A tanulmány kapcsán több is akad. Az egyik legfontosabb, hogy ez az együttműködés is megmutatta, miért lényeges a multidiszpliaritás, vagyis, hogy egymástól teljesen eltérő tudományágak fogjanak össze, esetünkben a régészek és a paleogenetikusok.
A tanulmányból egyértelműen kiderült, hogy egyes betegségek, fertőző betegségek már a történelem előtti időkben is jelen voltak az emberek körében. Valahogy úgy, ahogyan időről időre visszatérnek olyan típusú járványok, mint a spanyolnátha, a Covid, vagy éppen az AIDS.
Ugyan vannak történelmi feljegyzések a különböző pestisjárványokról, azonban ezeknek az ősi DNS mintáknak az elemzésével még messzebbre tudunk az időben visszatekinteni. Dr. Swali szerint a jövőbeli kutatások segítségével fogjuk csak megérteni, miként regáltak, változtak génjeink ilyen betegségek hatására a múltban és hogyan alakult a gének evolúciós fegyverkezési versenye a kórokozókkal szemben – összegezte a CNN.
A régészek összegyűjtötték a mexikói Campeche tíz, gyarmati kori lakosának DNS-ét, feltárva az amerikai kontinensen élő európai települések alapító populációinak sokféleségét. Ez volt az első város, amelyet a spanyolok a Yucatán-félszigeten alapítottak 1540-ben. A fontos kikötőt kezdetben egy plébániatemplom szolgálta, mígnem 1680-ban egy katedrálisra cserélték. Az eredeti épületet csak 2000-ben fedezték fel újra a mentőfeltárások során, amikor a régészek 129 korai gyarmati temetkezést találtak a helyszínen.
A temetkezésekkel kapcsolatos DNS kinyerésére tett korai kísérletek eddig kudarcot vallottak. Az ezzel kapcsolatos technológia fejlődése azonban lehetővé tette, hogy a tudósok genetikai adatokat gyűjtsenek a fontos helyszínről.
Az ősi DNS-t vizsgáló módszerek odáig fejlődtek, hogy masszív adatokat tudunk előállítani meleg, nedves környezetből – mondta dr. Jakob Sedig, a Harvard Egyetem Reich Laboratóriumának munkatársa és a kutatás társszerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A megkövesedett csont segítségével kiváló adatokat tudtunk előállítani mind a 10 általunk tesztelt egyedről, ami biztató a jövőbeni ősi DNS-elemzés szempontjából.
A DNS kimutatta, hogy a gyarmati temetőben eltemetett tíz ember hat nőből és négy férfiból állt, és egyikük sem volt egymás közeli rokona. A legtöbb helyi őslakos amerikai volt, de azonosítottak európai és szubszaharai afrikai származásúakat is. Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a paleogenomikai adatok nevezetesen ellentmondanak néhány korábbi kísérletnek, amely az egyedek nemét és származását kizárólag a fizikai tulajdonságok hagyományos elemzése alapján azonosította.
A korai gyarmati Campeche lakossága többnemzetiségű lehetett, ahol a különböző csoportok először keveredtek egymással a spanyol uralom alatt – mutatott rá Vera Tiesler professzor, az Universidad Autónoma de Yucatán kutatója és a kutatás társszerzője. – A helyiek térbeli eloszlása és a Campeche temetőben a különböző felmenőkkel rendelkező bevándorlók megerősítik, hogy az itt élő népesség kényszerű módon integrálódott ebbe az új életmódba.
Hozzátette: annak ellenére, hogy a sokféle népesség élt együtt, nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az ilyen, különböző hátterű embereknek közös gyermekeik lettek volna.
A paleogenetikai adatokból feltárt részletek közül sok hiányzik a történeti feljegyzésekből, mivel ezek többnyire az európai ősök lakóira vonatkoznak. Az új adatok azonban új „emberi” réteget adnak ahhoz, hogy a tudomány megértse Új-Spanyolország történelmének döntő fontosságú korszakát és helyét.
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
„A kutatások megerősítették, az Árpád-dinasztia körülbelül a mostani Afganisztán északi részén alakult ki” – ismertette az eredményeket Kásler Miklós Magyarország az emberi erőforrások (EMMI) minisztere.
Árpád-házi királyok és királynék csontjain végzett genetikai vizsgálatokat a magyar Országos Onkológiai Intézet és egy külföldi egyetem, az eredmények alapján megállapították a dinasztiára jellemző DNS-t – írja péntek délután a Magyar Nemzet.
Új módszer, régi viták
„Sikerült nyolcszáz éves csontokból meghatározni az Árpád-házra jellemző DNS-t és több magyar király csontjait, ezzel a magyarság eredetének tudományos megállapításához is közelebb jutottunk” – idézi a lap Kásler Miklóst, aki sajtótájékoztatón számolt be az eredményekről.
A Magyar Nemzet tudósítása szerint a miniszter felidézte: Magyarországon hosszú időn keresztül teljesen egységes volt a magyarság eredetének megítélése, amely főleg a hagyományokra, legendákra támaszkodott. Ez a szemlélet megváltozott az 1800-as évek második felében és később volt, aki a finnugor, volt, aki a türk rokonságot állapította meg.
Kásler azt is elmondta, hogy sok tudományág foglalkozott a magyarság eredetével, mindenki kialakította a saját véleményét: a tézisek mellett mindig megszülettek az antitézisek és a vita az érzelmi síkra terelődött, amikor már nem a tények alapján alakítottak ki álláspontokat. „Ebből a helyzetből ki kellett mozdulni, amiben segítséget nyújtottak a most megjelent eredmények, amelyek szinte természettudományos pontosságúak, ténynek tekinthetők” – emelte ki az EMMI vezetője.
„A magyarság viharos történelme azt eredményezte, hogy szinte helyrehozhatatlan károk keletkeztek, azt hittük, soha többé nem lehet azonosítani a nagy magyar királyokat és nem lehet ellátogatni a sírjukhoz” – jelentette ki Kásler Miklós. „Ez szülte azt a gondolatot, hogy genetikai módszerekkel, az örökítőanyag vizsgálatával, a korábban ismeretlen csontokból határozzák meg a személyeket” – folytatta a miniszter.
A vizsgálatok alapját az adta, hogy az Országos Onkológiai Intézetben a személyre szabott terápia megállapításához új módszerek jelentek meg, amelyeket aztán lehetett hasznosítani az archeogenetikában is.
Vagyis a régi, nyolc-kilencszáz éves csontokból genetikai vizsgálatokat lehet végezni, hogy azonosítani tudják a személyeket – számol be a Magyar Nemzet. „Ebben a módszerben sokáig senki nem bízott, az elkezdett vizsgálat kivitelezése szinte lehetetlennek tűnt. A kormány húszmillió forinttal támogatta a kutatást, ezzel az új lendületet kapott” – jegyezte meg a tárcavezető.
III. Béla után II. Béla, Urál helyett Afganisztán
A tudósítás ezután ismerteti a kutatások hátterét. Mint ismert, eddig csak III. Béla személye volt ismert, ebből indultak ki, így megtalálták a csak az Árpád-házra jellemző DNS-kromoszómát. A kutatásba bevonták az MTA Régészeti Intézetét is, számottevő eredmény nélkül. „Végül az Országos Onkológiai Intézetben (OOI) és egy külföldi kutatóintézetben sikerült kivenni a DNS-t, így bebizonyosodott, hogy a csontváz valóban III. Béláé” – mondta Kásler Miklós. Kiemelte, a Göteborgi Egyetem és az OOI kutatásai párhuzamosan folytak, és az eredmények összecsengtek, így egymást hitelesítették.
„Nem sokkal később sikerült azonosítani az Árpád-házi DNS-t és Vak Béla csontjait is. Majd nagy bizonyossággal le lehetett zárni a vizsgálatokat úgy, hogy megvan két Árpád-házi király, két királyné és két csecsemő csontváza” – folytatódik a cikk.
Az eredményeket összegezve Kásler elmondta, hogy a kutatások megerősítették, az Árpád-dinasztia körülbelül a mostani Afganisztán északi részén alakult ki. Elindult egy lassú mozgás, és körülbelül kétezer évvel ezelőtt az Urálig jutott a család és a rokonsága.
„A Magyarságkutató Intézettel létrejött az a műhely, amely magas tudományos színvonalon működik, és csak tudományos eredményekre épül, így korrekt véleményeket tud megfogalmazni. A legkorszerűbb vizsgálati módszerekkel kimutatott eredmények számos további kérdést vetnek fel, de mivel egzakt következtetésekről van szó, nem érdemes minősíteni, legfeljebb vitatkozni vele” – zárta a tájékoztatót a miniszter.
