Száztíz éve, 1912. július 31-én született Milton Friedman Nobel-díjas amerikai közgazdász, a monetarista közgazdasági felfogás legismertebb képviselője, kinekszülei Beregszászból menekültek Amerikába.
Friedman magyar anyanyelvű zsidó szülei Beregszászból vándoroltak ki Amerikába. A boltos apa és varrónő anya negyedik gyermeke kiváló tanulmányi eredménye révén tizenhat évesen, ösztöndíjjal került a Rutgers Egyetemre, ahol matematikából diplomázott. Ezután a Chicagói Egyetemen tanult közgazdaságtant, majd a New York-i Columbia Egyetemen statisztikát hallgatott.
A John Maynard Keynes által fémjelzett gazdaságpolitika későbbi kíméletlen támadója, mivel egyetemi állást nem kapott, 1935-től állami alkalmazottként a Keynes és Franklin D. Roosevelt elnök nevével összeforrt új gazdaságpolitika, a New Deal megvalósításában vett részt. Dolgozott a Nemzeti Erőforrások Bizottságánál, a Nemzeti Gazdaságkutató Intézetnél, a pénzügyminisztérium adókutató osztályán, 1943-tól 1945-ig a Columbia Egyetem Háborús Kutatások Részlege statisztikai kutatócsoportjának igazgatóhelyettese volt.
Friedman 1946-ban ledoktorált, ezután három évtizeden át a Chicagói Egyetemen a statisztika és a közgazdaságtan professzora volt. Munkatársaiból, tanítványaiból alakult ki személye körül a közgazdaságtan úgynevezett chicagói iskolája. Munkásságát 1976-ban közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazták, amelyet az indoklás szerint „a fogyasztáselemzés, a pénztörténet és a pénzelmélet területén végzett, valamint a pénzelméletnek a stabilizálási politika komplexitását bemutató elméletéért” érdemelt ki. 1977-ben nyugdíjba vonult és Kaliforniába költözött, 1980-ban a republikánus elnökjelölt Ronald Reagan kampányának nem hivatalos tanácsadója lett. Élete során több gazdasági folyóirat munkatársa, számos gazdasági társaság, bizottság tagja, vezetője is volt. Megannyi fontos könyve közül a Szabadság és kapitalizmus és a Választhatsz szabadon magyarul is olvasható. 1988-ban megkapta az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-Érdemrendet, valamint a Nemzeti Tudományos Érmet.
A friedmani gazdaság- és társadalomfilozófia az egyén szabadságára és saját magáért viselt felelősségére épül, szemben a keynesi világképpel, amely a társadalomnak az egyénnel szembeni felelősségvállalását hangsúlyozza.
Keynes a nagyobb egyenlőség biztosítása érdekében szükségesnek tartja az állam beavatkozását a gazdaságba és a jövedelem elosztásába. Friedman felfogása szerint ugyanakkor az állam az egyéni szabadság korlátozója, ezért amennyire csak lehet, le kell bontani, különösen jóléti funkcióit megszüntetve. Friedman szerint minden anyagi jólét a szabadpiacnak köszönhető, és ha ennek működésébe a kormány beavatkozik, akkor lerombolja mind a jólétet, mind a szabadságot.
Friedman a „monetáris ellenforradalom”, illetve a mennyiségi pénzelmélet képviselőjeként vitában állt az amerikai és az európai gazdaságpolitikát a nagy gazdasági világválságot követő időszakban meghatározó keynesi állásponttal is. Utóbbi szerint az áremelkedések kiváltó oka az áruk kínálata és kereslete közti egyensúlyhiány, nem pedig a gazdaságban lévő pénz- és árumennyiség alakulása. Friedman ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy
a recessziót csaknem mindig pénzszűke előzi meg, ezért az államnak csupán a forgalomban lévő pénz mennyiségének szabályozásával kell hatnia a gazdasági folyamatokra. A pénzmennyiség mérsékelt, de állandó növekedése mellett szállt síkra, érvelése szerint csak így biztosítható a tartós, csekély inflációval járó gazdasági növekedés.
Friedman elméleti tételei alapvetően befolyásolták a XX. század utolsó harmadának gazdaságpolitikai gyakorlatát, ezen keresztül pedig a világgazdaság és a politika alakulását. Ő maga Nixontól Reaganig több amerikai elnök gazdasági tanácsadójaként dolgozott, sőt Margaret Thatcher brit miniszterelnök ugyancsak kikérte szakmai véleményét. Friedman és a chicagói iskola neoliberális felfogása napjainkban is érvényesül egyes kormányok és a nemzetközi szervezetek tevékenységében. Sokan ezt látják a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap 1980-as évektől folytatott támogatási gyakorlatában, amikor hitelek folyósítását úgynevezett strukturális átalakítási programokhoz kötik.
Friedman nemcsak a gazdaságpolitikában hirdette liberális elveit, hanem az élet más területén is: támogatta a prostitúció és a drogok liberalizációját, és kiállt a távoktatás bevezetése mellett. Feleségével létrehozott alapítványa évtizedeken át támogatta a színvonalas oktatáshoz való hozzáférést, a szabad iskolaválasztás jogát.
A közgazdaságtudomány korszakalkotó tudósa, akiről az Egyesült Államokban kétévente adományozott közgazdasági díjat neveztek el, 2006. november 16-án, kilencvenöt évesen hunyt el San Franciscóban. Halálakor a Wall Street Journal a modern kapitalizmus megújítójaként méltatta. Idén, születésének 110. évfordulóján – a magyar származású Nobel-emlékdíjasokat bemutató tematikai sorozat részeként – emlékérmét bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank, így tisztelegve a 20. század egyik legnagyobb hatású közgazdásza előtt.
