Az ősi Hasankeyf területén végzett régészeti feltárások során a kutatók egy ritka, XII–XIII. századból származó íjászgyűrűt fedeztek fel, amely új megvilágításba helyezi a középkori íjászok társadalmi státuszát és hagyományait.
A törökországi Hasankeyf városában az archeológusok egyedülálló leletre bukkantak: egy hagyományos íjászgyűrűre, amelyet a XII–XIII. századra datálnak. A lelet különlegessége a gyöngyökkel való díszítés, ami az első ismert példává teszi az ilyen típusú ékszert – számol be róla az Arkeonews.
A feltárásokat 2025-ben végezték a Nagy Palota területén, amelyet az Artukida-dinasztia uralkodóinak rezidenciájaként tartanak számon. A gyűrűt az épület teherhordó falai között találták meg. A kutatók szerint az ékszer nagy valószínűséggel az udvar egy magas rangú tagjához tartozott.
Az úgynevezett zihgir íjászgyűrű mindkét oldalán apró gyöngyökkel díszített, középpontjában pedig egy türkizkő kapott helyet. A gyűrűtestet háromszögmotívumokkal ellátott ezüstberakások és rombuszmintás ornamentika ékesíti. A tárgy elefántcsontból készült, amely abban az időben rendkívül értékes anyagnak számított, és elsősorban luxuscikkek előállítására használták.
Az ilyen gyűrűket a királyi és arisztokrata körökhöz tartozó személyek viselték. A hüvelykujjon hordták őket, nem elsősorban a gyakorlati íjászat céljából, hanem a társadalmi rang jelképeként, illetve ceremoniális alkalmakkor.
A középkorban Hasankeyf jelentős kereskedelmi és kulturális központ volt a mai Törökország délkeleti részén, a Tigris folyó mentén. A város története során rómaiak, bizánciak és oszmánok is lakták. Az Artukidák uralma alatt élte fénykorát, amit monumentális palotái, erődítményei és számos régészeti lelete is bizonyít.
A most előkerült íjászgyűrű nemcsak a középkori íjászat művészetéről alkotott ismereteinket gazdagítja, hanem megerősíti a társadalmi státusz és a szimbolika kiemelt szerepét a korabeli elit életében is.
[type] => post [excerpt] => Az ősi Hasankeyf területén végzett régészeti feltárások során a kutatók egy ritka, XII–XIII. századból származó íjászgyűrűt fedeztek fel, amely új megvilágításba helyezi a középkori íjászok társadalmi státuszát és hagyományait. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1768514820 [modified] => 1768487202 ) [title] => Törökországban egy több mint 800 éves, gyöngyökkel díszített íjászgyűrűt találtak [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=5407&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 5407 [uk] => 5404 ) [trid] => vik3255 [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 5405 [image] => Array ( [id] => 5405 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323.jpg [original_lng] => 77909 [original_w] => 610 [original_h] => 385 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323-300x189.jpg [width] => 300 [height] => 189 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323.jpg [width] => 610 [height] => 385 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323.jpg [width] => 610 [height] => 385 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323.jpg [width] => 610 [height] => 385 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323.jpg [width] => 610 [height] => 385 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/01/4379323.jpg [width] => 610 [height] => 385 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1768480005:5 [_thumbnail_id] => 5405 [_edit_last] => 5 [views_count] => 1930 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_33b258b0e3d500fa592f75b867dc5a18] =>
Archaeologists in Türkiye believe they have discovered the tomb of Saint Nicholas, famously known as Santa Claus 🇹🇷 pic.twitter.com/T1Wx40gp7P
Régészek egy különleges, 2000 éves pénzérmét fedeztek fel Jeruzsálemben, amely közvetlenül a második templom lerombolása előtt készült. A pénzérme nemcsak történelmi jelentőséggel bír, hanem a Biblia egyik legismertebb próféciájával is összefüggésbe hozható.
Jeruzsálem szívében régészek egy rendkívüli leletre bukkantak: egy bronzból készült, 2000 éves pénzérmére, amelyet Kr. u. 69 és 70 között vertek. Ez az időszak a római uralom elleni nagy zsidó felkelés negyedik évére esett, mindössze évtizedekkel Jézus keresztre feszítése után. A pénzérme történelmi súlyát az adja, hogy a második templom pusztulása előtt készült – egy esemény, amelyet Jézus az evangéliumok szerint megjövendölt.
Az előlapján ősi héber felirat olvasható: „Sion megváltásáért”, amely a zsidó lázadók reményét fejezte ki a végső hónapokban. A hátlapján egy luláv, azaz pálmalevél látható, két etroggal kísérve – mindkettő a szukkot ünnep szimbolikus kelléke. Ez a zsidó ünnep a negyvenéves pusztai vándorlásra emlékeztet, amely az Egyiptomból való kivonulást követte.
A pénzérme keletkezése idején Jeruzsálem ostrom alatt állt, és a templom pusztulása küszöbön volt. Az evangéliumokban Jézus figyelmeztetett: „Nem marad kő kövön” – a történészek ezt a templom Kr. u. 70-es római lerombolásának előrejelzéseként értelmezik. A most megtalált érme így nemcsak régészeti kincs, hanem vallási és történeti szimbólum is.
Ősi flamingótojás-kövületet fedeztek fel egy mexikóvárosi repülőtér építésekor – közölte az INAH mexikói örökségvédelmi intézet.
Ilyen figyelemreméltó épségben megmaradt, a pleisztocén földtörténeti korból származó, 8-12 ezer éves tojás hihetetlenül ritka. A Phoenicopteridae flamingo családhoz tartozó tojás felfedezése az első az amerikai kontinensen és a világban is csak a második a közlemény szerint.
A pleisztocén kor 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődött és mintegy 11 700 évvel ezelőtt ért véget. A flamingótojás-fosszíliára 31 centiméter mélyen bukkantak rá egy palás agyagrétegben, a Felipe Ángeles repülőtér építése közben – közölte az INAH.
A flamingótojás-lelet arra enged következtetni, hogy a helyszínen 8000-33 000 évvel ezelőtt sekély vizű tó volt – közölték mexikói tudósok, akik szerint a flamingók valaha Mexikó középső részén éltek.
A rózsaszín tollaikról ismert amerikai flamingófajták napjainkban többnyire Dél-Amerikában, a Karib-tenger térségében, a Yucatan-félszigeten és az Egyesült Államok délkeleti partvidékén élnek.
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
Scientists have discovered 200 million-year-old fossils in the Swiss Alps, including the largest tooth found for the species that grew up to 20 meters long https://t.co/E8iJgKDZVf#AFPgraphics on the ichthyosaur, a sea-dwelling prehistoric reptile pic.twitter.com/pd1tkL1peM
A huge fossilized tooth from an ancient marine reptile uncovered in the Swiss Alps may be the largest of its kind ever discovered, new analysis finds. https://t.co/4Aa23aImKW
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
A helyszínre elsőként érkező paleontológus, Murray Cook szerint a maradványok egy palackorrú delfiné, amely feltehetőleg a legutóbbi jégkorszakban sodródott partra, a terület ugyanis akkoriban egy hatalmas beltenger partszakaszát alkotta. Ez a felfedezés lehet az első Skóciában több mint egy évszázada. Az utolsó bálnacsontokat Stirling közelében 1897-ben találták, de a közelmúltban nincsenek feljegyzések delfinfelfedezésekről.
A maradványok pontos korát csak radiokarbonos kormeghatározás után tudjuk megállapítani, de mivel agyagban konzerválódtak, a becsült koruk könnyen megállapítható. Az agyag körülbelül nyolcezer év alatt zárja teljes egészében légmentesen magába egy élő szervezet testrészeit, a delfin kora tehát ezzel megegyező lehet – mondta Cook, aki azt is hozzátette, hogy a delfin kisebb termete és kopott fogai miatt feltehetőleg egy idős nőstény lehet.
Mivel az ősmaradványok mellett egy szarvasagancsból készült húsmetsző szerszámot is találtak, a szakértők véleménye szerint ősemberek fogyaszthattak az állat húsából. A szerszámot akár kinccsé is minősíthetik, ez esetben a megtalálója jutalomban részesülhet.
Scientists have discovered 200 million-year-old fossils in the Swiss Alps, including the largest tooth found for the species that grew up to 20 meters long https://t.co/E8iJgKDZVf#AFPgraphics on the ichthyosaur, a sea-dwelling prehistoric reptile pic.twitter.com/pd1tkL1peM
A huge fossilized tooth from an ancient marine reptile uncovered in the Swiss Alps may be the largest of its kind ever discovered, new analysis finds. https://t.co/4Aa23aImKW
Scientists have discovered 200 million-year-old fossils in the Swiss Alps, including the largest tooth found for the species that grew up to 20 meters long https://t.co/E8iJgKDZVf#AFPgraphics on the ichthyosaur, a sea-dwelling prehistoric reptile pic.twitter.com/pd1tkL1peM
A huge fossilized tooth from an ancient marine reptile uncovered in the Swiss Alps may be the largest of its kind ever discovered, new analysis finds. https://t.co/4Aa23aImKW
Több mint kétezer mumifikált kosfejet találtak a Ptolemaida-dinasztia idejéből II. Ramszesz fáraó egyik templomában – közölte vasárnap az egyiptomi turisztikai és műemlékvédelmi minisztérium.
A kosfejek mellett bárányok, kutyák, kecskék, tehenek, gazellák, valamint mongúzok bebalzsamozott tetemeit is fellelték a New York-i Egyetem régészei a dél-egyiptomi Abüdosz ókori egyiptomi régészeti lelőhelyen. Sameh Iskandar, az amerikai ásatás vezetője szerint a kosfejek egyfajta áldozati adományok voltak, amelyek II. Ramszesz kultuszára utalnak ezer évvel a fáraó halálát követően is.
Mosztafa Vazíri, az egyiptomi Régészeti Tanács igazgatója elmondta, hogy a leletek segítenek majd többet megtudni II. Ramszesz templomáról, illetve az ott zajló tevékenységekről annak építésekor (Kr. e. 2374–2140), illetve a Ptolemaida-dinasztia (Kr. e. 323–30) idején.
A régészek az állatmúmiák mellett egy palota maradványait is feltárták nagyjából öt méter vastag falakkal a VI. dinasztia idejéből, valamint több szobrot, papiruszt, fák, valamint bőrből készült ruházati darabok és cipők maradványait.
Abüdosz mintegy 500 kilométerre délre található Kairótól a Nílus partján, a romváros az ókorban mindenekelőtt Ozirisznak, a túlvilág és a halottak istenének mitikus sírjáról volt ismert, amelyet I. Széthi Kr. e. 1290–1279 közötti uralkodása alatt építettek. 2021-ben itt találták meg a világ legrégibb, több mint 5000 éves ipari méretű sörfőzdéjét.
Egy ősi aranyérmére bukkantak Új-Fundland szigetének partján. A leletet Edward Hines amatőr történész fedezte fel, és ez a legrégebbi angol érme, amelyet valaha Kanadában találtak.
A hírt az Arkeonews közölte.
Az érmét Londonban verték 1422 és 1427 között. Ha a címletét korunkhoz hasonlítjuk, akkor körülbelül 81 amerikai dollár lenne. Természetesen ősi leletként az érmének sokkal nagyobb az értéke: a lelet ritka, jó állapotú, aranyból készült. A feketepiacon egy ilyen műtárgy ára több százezer dollár lenne. De egy múzeumba került, és az államé lesz.
Az értékes műtárgy megtalálásának pontos helyét titokban tartják. Erre azért van szükség, hogy ne vonja magára a kincsvadászok figyelmét. A közeljövőben hivatásos régészek nagyszabású régészeti feltárásokat fognak végezni ezen a területen.
900-year-old Crusader sword found by scuba diver off Israel’s coast Blade spotted among pottery and metal anchors in anchorage used as early as 4,000 years agohttps://t.co/XYjEUQKcVh
Egy 380 millió éve élt ősi hal „csodálatosan konzerválódott” szívét fedezték fel kutatók a nyugat-ausztráliai Kimberly-régióban.
A Science tudományos folyóiratban pénteken bemutatott kövület a legrégebbi halszív, amelyet valaha is találták, 250 évvel régebbi, mint bármely más ismert halszív. Egy állkapcsos haltól származik a devon földtörténeti korból, 419-359 millió évvel ezelőttről.
A szív mellett találtak egy megkövült gyomrot, belet és májat is.
Az ausztráliai Curtin Egyetem kutatói szerint a megkövült szervek egy, a páncélos őshalakként is ismert placodermi egy már kihalt, a mai cápákkal hasonlóságot mutató osztályába (arthrodira) tartozó haltól származnak.
Az egyetem vezető kutatója, Kate Trinajstic jelentősnek nevezte a felfedezést, mert nagyon ritkán találnak ilyen jó állapotban fennmaradt lágy szöveteket ősi fajoktól.
A lelettől új ismereteket remélnek az evolúcióról, mivel a kövület az állkapocs nélküli és az állkapcsos gerincesek közti átmeneti időből származik.
„Ezeknek a halaknak szó szerint a szájukban – a kopoltyújuk alatt – volt a szívük, ugyanúgy, mint a mostani cápáknak” – mondta a kutató.
A leletek alapján kutatók elkészítették az állkapcsos hal háromdimenziós modelljét, amelyből kiderült, hogy a szív két kamrából állt, és a kisebb helyezkedett el felül.
Trinajstic szerint a lelet „egyedülálló bepillantást” enged abba, hogy miként fejlődött a fej és a nyaki térség úgy, hogy elférjen az állkapocs.
„Ez az első eset, hogy az összes szervet együtt látjuk egy primitív állkapcsos halban, és különösen az lepett meg bennünket, hogy ezek a halak nem is olyan nagyon különböztek tőlünk” – állapította meg a kutató a Science-ben.
Trinajstic szerint azonban volt egy fontos különbség: a páncélos őshalnak nagy volt a mája, ami lehetővé tette számára, hogy megőrizze a vízben lebegésre való képességét, akárcsak a mai cápák.
A ritka kövületeket a Gogo-formációban találták Nyugat-Ausztrália devon kori leletekben gazdag térségében, Kimberly vidékén.
900-year-old Crusader sword found by scuba diver off Israel’s coast Blade spotted among pottery and metal anchors in anchorage used as early as 4,000 years agohttps://t.co/XYjEUQKcVh
Félmillió éve élt elefánt 2,5 méteres agyarára bukkantak Izraelben – számolt be az MTI a Jediót Ahronót című újság hírportáljára, a ynetre hivatkozva.
Az ország középső részén, egy Gedera melletti kibucnál találták meg a Tel-avivi Egyetem és a Ben-Gurion Egyetem kutatói közösen a körülbelül 400 000 évvel ezelőtt kihalt egyenes agyarú elefántfaj egyedétől származó ősi csontot.
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) ásatást vezető őstörténésze, Avi Levy szerint ez a valaha izraeli vagy közel-keleti őskori lelőhelyen talált legnagyobb teljes fosszilis agyar.
Komoly kihívást jelentett teljes egészében kiemelni a földből a törékeny, félmillió éves leletet, mert a levegőbe kerülve minden érintés szétzúzhatta. Ezért már a terepen elkezdték az agyar konzerválását, amelyet később az IAA laboratóriumaiban folytattak.
Már másfél millió évvel ezelőtt megjelentek az elefántok ebben az akkor valószínűleg mocsaras, a mainál csapadékosabb térségben, ahol együtt éltek más nagy állatokkal, köztük vadmarhákkal, vízilovakkal, szarvasokkal, szamarakkal és vaddisznókkal.
Az elefántmaradványok lelőhelyének közelében, a félmillió évvel ezelőttire datált lelőhelyen a korai ember is letelepedett, de egyelőre nem világos, hogy vadászott-e elefántra. Az elefánt húsa ezen a száraz és meleg éghajlaton nem áll el több napig, ezért a régészek szerint valószínűleg nagy csoportban és gyorsan fogyaszthatták el összejöveteleken.
900-year-old Crusader sword found by scuba diver off Israel’s coast Blade spotted among pottery and metal anchors in anchorage used as early as 4,000 years agohttps://t.co/XYjEUQKcVh
Négyezerötszáz éves szoborfejet talált egy gázai földműves a Gázai övezet déli részén, Hán-Junisznál – jelentette a The Jerusalem Post című izraeli újság honlapja.
A palesztin régészek szerint a kígyókoronával ábrázolt nőalak a szerelem és a háború istennőjét testesíti meg, amelyet számos ősi sémi kultúra tisztelt. Úgy vélik, hogy i.e. 2500 körül, a héber törzsek honfoglalása előtti, kánaáni korban készítették a 22 centiméter hosszú mészkő szoborfejet, amelynek tetején kígyókorona van, az erő és a legyőzhetetlenség szimbóluma a kánaáni istenek panteonjában.
Anah kánaáni istennőt formálhatták meg, aki a kánaáni mitológia szerint a szerelem, a szépség és a háború istennője volt. Az Anat, Anatu és Antit néven is ismert, jelentős sémi istennőt Egyiptomban és Ugaritban, a Szíria északi részén lévő ősi kikötővárosban, valamint Cipruson és Mezopotámiában is tisztelték.
Az egyiptomi Elephantinéban, a mai Asszuánban talált egyik papirusz is megemlíti az Anat-Yahu nevű istennőt, akit a Jahvénak szentelt templomban imádtak. A templomot Júda babiloni meghódítása, i.e. 586 idején zsidó menekültek építették. A szövegben Jahve feleségének mondják, és a tudósok szerint ő a görög Athéné istennő előfutára.
A Bar Ilan Egyetem régészeti professzora, Aren Maeir azt nyilatkozta a lapnak a szoborfejről, hogy az ábrázolt arc nem hasonlít az általa eddig látottakhoz, és ezért nem tudja meghatározni eredetét vagy korát.
900-year-old Crusader sword found by scuba diver off Israel’s coast Blade spotted among pottery and metal anchors in anchorage used as early as 4,000 years agohttps://t.co/XYjEUQKcVh
Az Izraelben eddigi feltárt legősibb, 1,5 millió éves emberelőd-maradványokat azonosították – jelentette a Walla hírportál. Az Ovadia nevű izraeli lelőhelyen talált csigolyacsontok új megvilágításba helyezik az ősi emberelődök ázsiai és európai elterjedésének történetét.
Korábban úgy vélték, hogy ez egyszeri esemény lehetett, de az új lelet alapján legalább két hullámban zajlott a kirajzás Afrikából Eurázsia irányába. Eddigi tudásunk szerint az első hullámban, mintegy 1,8 millió évvel ezelőtt az ősi emberek eljutottak a mai Georgiába, ahol a mindeddig legfontosabb Afrikán kívüli lelőhelyen, a Dmanisi régészeti helyszínen találták meg ennek nyomait.
A Kinneret-tótól délre, a Jordán völgyében, a Beit Zear kibuc melletti Ovadia lelőhelyen talált maradványok alapján ezután egy második hullám is következett 1,5 millió évvel ezelőtt, amely áthaladt Izrael földjén.
Ovadiát az 1960-as évek óta számos alkalommal kutatták a szakemberek, területén gazdag és ritka állatcsontokat, valamint kőeszközöket tártak fel. A közelmúltban újraindultak az őstörténeti ásatások, és ismét átvizsgálták az elmúlt évtizedekben begyűjtött leleteket, melyeket a Jeruzsálemi Héber Egyetem nemzeti természettudományi gyűjteményében helyeztek el. Ezek között Miriam Belmaker paleontológus 1966-ban feltárt, körülbelül másfél millió éves emberi ágyéki gerinccsigolyákat azonosított.
Alon Baras, a Bar Ilan Egyetem Azrieli Orvostudományi Karának anatómiai és evolúciós kutatója szerint ez a csontdarab eldönti a régi vitát az afrikai kirajzásról, mert egyértelműen bizonyítja, hogy több vándorlási hullám volt. „Ezek az emberelődök a csigolyáik mérete és alakja közötti különbség alapján különböztek a Georgiában feltártaktól” – mondta a tudós az Izraelben eddig felfedezett legősibb emberi csontokról, amiket a Scientific Reports tudományos folyóiratban mutattak be.
Ella Bin professzor, a gerincfejlődés szakértője szerint egy korához képest magas termetű, 12-16 éves fiú maradványát találták meg. „Ha ez a fiatal elérte volna a felnőttkort, több mint 180 centiméter magasra nőtt volna. Mérete hasonló az ebből az időből származó afrikai nagy előemberéhez, és különbözik a Georgiában lelt alacsony előemberektől” – hangsúlyozta a lapnak.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy legalább két ősi embert azonosítottunk Afrikán kívül az alsó pleisztocénként ismert időszakban. A bevándorlás minden hulláma más-más embert hozott magával, mind megjelenésükben, mind kőszerszámaik készítési technikájában, mind pedig abban az ökológiai résben, amelyet maguknak élőhelynek kiválasztottak – foglalta össze a kutatás tanulságait a hírportálnak Alon Baras.
900-year-old Crusader sword found by scuba diver off Israel’s coast Blade spotted among pottery and metal anchors in anchorage used as early as 4,000 years agohttps://t.co/XYjEUQKcVh
