Egy egész ősi ökoszisztéma maradványait találta meg egy túrázó az Alpok olaszországi részén – írja a The Guardian. A lelőhelyen hüllők és kétéltűek lábnyomai kerültek elő, a helyszín a klímaváltozás okozta hó- és jégolvadás miatt bukkant felszínre.
A loverói Claudia Steffensen férjével túrázott a Valtellina Orobie Regionális Parkban, amikor felfedezték a 280 millió éves, a perm időszakra, közvetlenül a dinoszauruszok kora előtti periódusra datálható leleteket.
A páros tavaly nyáron, a hőségben lett figyelmes egy furcsa mintákkal borított kőre a svájci határ közelében, az Ambriai-völgyben. A közelebbi szemügyre vételkor Steffensen rájött, hogy lábnyomokat lát.
A nő felvételeket készített, majd a képeket egy természetfotós közvetítésével eljuttatták Cristiano Dal Sassónak, a Milánói Természettudományi Múzeum paleontológusának. A szakértők konzultáció után megállapították, hogy az 1700 méteres magasságban talált lábnyomok egy ősi hüllőtől származnak.
A kutatók a régióban további vizsgálatokat folytattak, 2023 nyara óta pedig több száz további hüllő, kétéltű és rovar, legalább öt különböző faj lábnyomát tárták fel. Dinoszauruszok a korszakban még nem léteztek, de egyes, a leleteket hagyó állatok akár 2–3 méter hosszúra is megnőhettek.
A nyomkövületek kifejezetten jól megőrizték a részleteket, így a körmök helyét vagy a hasi bőr mintázatát. Az ősi ökoszisztémában növények, magvak megkövesedett töredékei, sőt még esőcseppek lenyomatai is előkerültek.
A perm időszak a földtörténet legnagyobb ismert tömegkihalásával ért véget, ennek hátterében a hőmérséklet hirtelen emelkedése állt. A felmelegedés ma sorra hozza felszínre a világ hegyvidékein a kövületeket, az Alpokban már számos felfedezés született.
[type] => post [excerpt] => Egy egész ősi ökoszisztéma maradványait találta meg egy túrázó az Alpok olaszországi részén – írja a The Guardian. A lelőhelyen hüllők és kétéltűek lábnyomai kerültek elő, a helyszín a klímaváltozás okozta hó- és jégolvadás miatt bukkant felszínre. [autID] => 4 [date] => Array ( [created] => 1731881100 [modified] => 1731959748 ) [title] => 280 millió éves leletre bukkant egy házaspár túrázás közben [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4804&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4804 [uk] => 4813 ) [aut] => avecsorinszka [lang] => hu [image_id] => 4805 [image] => Array ( [id] => 4805 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [original_lng] => 373871 [original_w] => 1900 [original_h] => 1140 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [width] => 150 [height] => 90 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [width] => 300 [height] => 180 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [width] => 768 [height] => 461 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [width] => 1024 [height] => 614 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [width] => 1536 [height] => 922 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [width] => 1900 [height] => 1140 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/11/4500-1.avif [width] => 1900 [height] => 1140 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1731952548:5 [_thumbnail_id] => 4805 [_edit_last] => 5 [views_count] => 375 [translation_required_done] => 1 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 15 [1] => 41 [2] => 49 [3] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => A nap hírei [1] => Cikkek [2] => Hírek [3] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 14611 [1] => 97672 [2] => 249 ) [tags_name] => Array ( [0] => Alpok [1] => ősi ökoszisztéma maradványai [2] => régészeti lelet ) ) [1] => Array ( [id] => 4777 [content] =>
A Valerianának nevezett várost a legmodernebb távérzékelési technika segítségével észlelték.
Hatalmas maja várost fedeztek fel régészek évszázadokkal azután, hogy eltűnt – olvasható az Antiquity tudományos folyóirat honlapján. A piramisokat, sportpályákat, kerületeket és amfiteátrumokat, összekötő utakat magába foglaló várost a növényzet alá temetett objektumokat feltérképező Lidar nevű lézeres felmérés segítségével találták Mexikó délkeleti államában, Campechében, és Valerianának nevezték el.
A Lidar-felmérés egy távérzékelési technika, amely lézerimpulzusok ezreit bocsátja ki egy síkból, és feltérképezi az alatta lévő objektumokat a jel visszatéréséhez szükséges idő alapján. Az archeológusok úgy vélik, hogy Calakmul után Valeriana a második legnagyobb maja város az ősi Latin-Amerikában.
A régészcsapat véletlenül fedezett fel összesen három lelőhelyet – amelyek akkorák, mint Skócia fővárosa, Edinburgh –, amikor az egyik régész, Luke Auld-Thomas, az amerikai Tulane egyetem PhD-hallgatója adatokat böngészett az interneten. Mikor Auld-Thomas feldolgozta az adatokat, észrevett egy időszámításunk szerint 750 és 850 között prosperáló várost, amelynek a csúcsponton 30-50 000 lakója lehetett, ami több, mint ahányan ma élnek a régióban.
Valeriana „fővárosi jegyekkel” rendelkezik, az épületek sűrűségét tekintve viszont csak második a 100 kilométerre lévő Calakmul után. Az elveszett városról nincsenek ismert képek, mert – mint a régészek mondják – „soha senki nem járt ott”, bár a helyiek gyaníthatták, hogy romok vannak a földdombok alatt.
A körülbelül 16,6 négyzetkilométeres városnak két nagy központja volt, egymástól mintegy két kilométerre lévő nagy épületekkel, amelyeket kisebb házak és utak kötöttek össze. Volt például egy nagy méretű víztározó és egy sportpálya is, ahol az emberek egy ősi labdajátékot játszhattak. A régészcsapat a kutatási helyszíneken összesen 6764 különböző méretű épületet talált. Auld-Thomas és kollégái a várost egy közeli lagúna után nevezték el Valerianának.
A lelet segít megváltoztatni azt a nyugati gondolkodásmódot, miszerint a trópusok „az a hely, ahol a civilizációk elpusztulnak” – mondja Marcello Canuto professzor, a kutatás egyik vezetője.
A professzor szerint a világnak ez a része gazdag és összetett kultúráknak adott otthont. Hogy mi volt az oka a város pusztulásának, arra nincs biztos magyarázat, régészek szerint az éghajlatváltozás lehetett a fő tényező.
Canuto szerint a jövőben további hasonló városok felfedezésére lehet számítani, mert a Lidar forradalmasította azt, ahogyan a régészek feltérképezik a növényzettel borított területeket, például a trópusokat, megnyitva ezzel az elveszett civilizációk világát.
Ősi településeket és a mezőgazdasági tevékenység bizonyítékait fedezték fel egy lincolnshire-i kőbányában. A leletek között szerepelnek kerámiák, állati csontok és magminták a neolitikumtól a szász korig.
A tudósok a lincolnshire-i (Nagy-Britannia) kőbányában végzett régészeti ásatások során településekre és bizonyítékokra bukkantak olyan emberek mezőgazdasági tevékenységére, akik körülbelül 6000 évvel ezelőtt éltek itt. Erről a BBC számolt be.
A West Deeping kőbánya feltárása során a tudósok római települést, valamint neolitikus és bronzkori leleteket fedeztek fel. A legkorábbi leletek a főzéshez használt edények voltak.
A bizonyítékok a késő neolitikus időszakra nyúlnak vissza, beleértve a valaha talált „legnagyobb” kerámiagyűjteményt Kelet-Angliában. Emellett a szakértők állatcsontokat, valamint mag- és gabonamintákat is találtak.
A dinoszauruszok eltűnését megelőző, késő kréta időszakba engednek betekintést azok a különleges leletek, amelyeket Botfalvai Gábor, a HUN-REN-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport tudományos munkatársának vezetésével tártak fel az erdélyi Hátszegi-medence területén. A leletanyag a tudományra nézve legalább két új fajt reprezentál, azonban ezek besorolása még folyamatban van.
Botfalvai Gábor, a HUN-REN-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa még elsőéves egyetemi hallgatóként ismerkedett meg Ősi Attilával, az első magyarországi dinoszauruszcsontokat Iharkúton megtaláló kutatóval. Igazi mentorra lelt az ő személyében, így nagyon hamar csatlakozhatott az iharkúti kutatásokhoz, ahol a csontok preparálásának elsajátítását követően első saját kutatási területe a késő kréta korú teknősleletek rendszertani vizsgálata volt. Szakdolgozatában pedig azt vizsgálta meg, milyen folyamat okozhatta azt, hogy Iharkúton egy bizonyos rétegben kiemelkedően sok állat maradványa halmozódott fel. Botfalvai Gábor végkövetkeztetése szerint egy villámárvíz sújtotta ezt a területet, emiatt sok állat pusztult el hirtelen, a tetemeket magával ragadó áradat aztán elért egy tavat, ahol az energiája hirtelen lecsökkent, így itt „egy kupacban” gyűltek össze a maradványok.
A magyar kutató 2019-ben, egy posztdoktori OTKA-pályázat segítségével csatlakozott a Bukaresti Egyetemen kutató Csiki-Sava Zoltánhoz, akivel a Dél-Erdélyben lévő Hátszegi-medence késő kréta korú dinoszaurusz-lelőhelyeit kezdték el vizsgálni. Ezen a ma már világszerte ismert területen kezdődtek meg gyakorlatilag az első európai kutatások: báró Nopcsa Ferenc számos dinoszauruszfajt talált vagy írt le innen, mint például a sauropoda dinoszauruszok közé sorolható Magyarosaurus dacust.
„Az itt fellelhető maradványok a dinoszauruszok kihalása előtti pár millió évből származnak. A szerencsénk az, hogy nem kell mélyre ásni: a Valiora nevű település környékén a tektonikai folyamatoknak, a felsőbb rétegek eroziójának köszönhetően ma már a felszínen vannak azok a rétegek, amelyek ezeket a csontmaradványokat őrzik, gyakorlatilag rajtuk sétálnak az arra járók” – magyarázta a paleontológus, aki egy kis időutazásra invitált minket: Az 1900-as évek elején az Osztrák-Magyar Monarchia területén átfogó geológiai térképezést rendeltek el. Kadić Ottokár ekkor, a térképi felmérés során bukkant rá Valiora környékén több őslénytani lelőhelyre. Az innen begyűjtött értékes leletek Budapestre kerültek. Voltak köztük holotípusnak tekinthető fosszíliák, azaz olyan típuspéldányok is, amelyek a leírás egyértelműségét biztosítják, segítenek annak eldöntésében, hogy a később megtalált maradványok is ugyanehhez a fajhoz tartoznak-e.
„Ezek a maradványok ma is Budapesten vannak, ám a pontos lelőhelyeik, illetve az, hogy melyik rétegből kerültek elő, nem voltak ismertek. A nagy áttörés 2018-ban következett be, amikor a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) egyik munkatársa, Makádi László megtalálta a térképtárban azt a térképet, amelyen annak idején Kadić Ottokár X-ekkel bejelölte a lelőhelyeket. Elindultunk a „hét X” nyomában, és már az első évben sikerült hat régi helyszínt beazonosítani és további maradványokat begyűjteni. A 2019-ben kezdődött munka – a covid-járvány miatti kisebb megszakítással – azóta is zajlik” – foglalta össze a paleontológus. Az erdélyi dinoszaurusz-expedíció résztvevői beazonosították, hogy a Kadić Ottokár által talált leletek milyen üledékföldtani környezetből kerültek elő, ezen kívül új lelőhelyeket is felfedeztek a területen. A 2024-ben ismételten elnyert OTKA-pályázat segítségével megpróbálják a teljes, 10 négyzetkilométeres területet rétegről rétegre átvizsgálni, elvégezni a teljes geológiai vizsgálatot és begyűjteni minden csontmaradványt.
És hogy milyen lehetett itt az élet a dinoszauruszok idején? A kutatók szerint itt egy nagyobb sziget húzódott a tengerben, szubtrópusi klímával és dús vegetációval. A völgyekben kialakult törmelékkúpokon kanyarogtak a sziget folyói, és ahol ezek szétterültek, mocsári környezet alakult ki. Innen kerülnek elő az ősmaradványok. Mivel szigetről van szó, amelynek az eltartóképessége kisebb, így az itteni dínók is valamivel kisebbek voltak az európai kontinensen élt rokon fajoknál. A ragadozó dinoszauruszok nagyjából pulykaméretűek, a növényevő sauropodák közé tartozó, már említett Magyarosaurus dacus, pedig nagyjából hat méter hosszú és egy tonna súlyú lehetett.
„Háromféle növényevő dinoszauruszt találtunk, de a pontosabb rendszertani helyüket még nem tudom megmondani, mert úgy néz ki, új fajokat képviselnek. Nemrégiben publikáltuk Magyar János doktorandusz hallgatóm segítségével az egyik új lelőhelyről előkerült maradványokról szóló első tanulmányt. Ez a leletanyag azért volt fontos, mert olyan csontelemeket is tartalmaz, melyek korábban nem voltak ismertek a csoportba tartozó dinoszaurusz maradványok esetében. Így az elkészült munka nagyban segített tisztázni a Rhabdodontidae dinoszauruszok taxonómiai kapcsolatait” – fűzte hozzá a HUN-REN–MTM–ELTE paleontológusa.
A kutatások során kimutatták, az általuk felfedezett lelőhelyek a legidősebb csonttartalmú rétegeknek tekinthetőek az egész Hátszegi-medence területéről, vagyis a legelső pillanatot mutatják a hátszegi dinoszaurusz közösség kialakulásában. A kutatás ezen részéhez kapcsolódó tanulmányt nemsokára publikálják.
Botfalvai Gábor szerint az idei ásatások egyik fontos eredménye, hogy az expedíció tagjai egy vörös színű kőzetben kisebb bordadarabokat találtak. Amikor elkezdték ezeket kibontani, hamar világossá vált, hogy egy teljesnek tűnő dinoszauruszcsontvázról van szó. Sajnos a felfedezés éppen az utolsó előtti napon történt, így a csontváz feltárása a reményeik szerint a jövőre folytatódó kutatások során valósulhat meg.
Hollandia három régészeti leletet, köztük egy mumifikált fejet adott vissza Egyiptomnak. Ezeket a tárgyakat tíz évvel ezelőtt jogellenesen vitték ki az országból – közölte a holland kormány információs és örökségvédelmi felügyelete.
A kormányzati testület sajtóközleménye szerint a tulajdonosok valamennyi értéktárgyról önkéntesen lemondtak, a leleteket Egyiptom hágai nagykövete vette át a holland hatóságoktól.
A mumifikált fej az időszámítás előtti 170 és 45 közötti időszakból származik, és hosszú ideig egy holland gyűjtő birtokában volt. A visszaszolgáltatott tárgyak közé tartozik továbbá, egy ugyancsak az időszámítás előtti 664 és 525 közötti időszakból származó sírszobor és egy római korból származó, Ízisz egyiptomi istennőt ábrázoló rajz is.
Egyiptom és Hollandia 1970-ben közös szerződést írt alá az UNESCO-val a kulturális javak illegális kivitele elleni küzdelem és a visszaszolgáltatásuk elősegítése érdekében. A holland rendőrség, a vámhatóság és az örökségvédelmi felügyelet mellett a külügyminisztérium diplomáciai okokból és nemzetközi együttműködés céljából szintén részt vett a visszaszolgáltatásban. Emellett a múzeumok és egyetemek szakértelmet nyújtottak a tárgyak eredetiségének és kultúrtörténeti jelentőségének meghatározásához.
„A visszaszolgáltatás megerősíti a nemzeti örökség védelmére és a nemzetközi szerződéseknek való megfelelésre irányuló közös erőfeszítéseket, annak érdekében, hogy a kulturális örökséget megőrizzük a jövő generációi számára” – áll a felügyelőség sajtóközleményében.
(MTI)
[type] => post [excerpt] => Hollandia három régészeti leletet, köztük egy mumifikált fejet adott vissza Egyiptomnak. Ezeket a tárgyakat tíz évvel ezelőtt jogellenesen vitték ki az országból – közölte a holland kormány információs és örökségvédelmi felügyelete. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1724877780 [modified] => 1724879385 ) [title] => Egyiptom régészeti leleteket kapott vissza Hollandiától [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4718&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4718 ) [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 4719 [image] => Array ( [id] => 4719 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [original_lng] => 455564 [original_w] => 923 [original_h] => 630 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1-300x205.jpg [width] => 300 [height] => 205 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1-768x524.jpg [width] => 768 [height] => 524 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1724868586:12 [_thumbnail_id] => 4719 [_edit_last] => 12 [views_count] => 2029 [_oembed_22956be14374e321eec59e0279cf7232] =>
Radar detects long-lost river in Egypt, possibly solving ancient pyramid mystery https://t.co/6kuZS026i6
A vágóeszközön vagy fegyveren egy csaknem kétezer éves rúnaírásos felirat látható: nagyjából i. sz. 150 körül készülhetett.
Ebből a korszakból származó rúnákat idáig csak egyszer fedeztek fel a skandináv országban: 1865-ben az Odensétől nyugatra fekvő Vimosenben, egy csont fésűn.
„A Nemzeti Múzeum szakértőjét hívtuk segítségül, ő a feliratot „HIRILA”-ként értelmezte, ami valószínűleg valami olyasmit jelent, mint „kis kard”. De hogy ez mit jelenthet? Szerintünk ez a kés neve, de a tulajdonosé is lehet” – magyarázta Jakob Bonde, a Møntergården múzeum munkatársa.
Olyan, mintha egy üzenetet kaptunk volna a túlvilágról, a múltból. Ez egy rendkívüli lelet számunkra, amely mondani akar valamit a legkorábbi skandináv nyelv fejlődéséről Jakob Bonde a Møntergården múzeum archeológusa.
A 8 centiméteres pengéjű vaskést egy Odensétől keletre fekvő temetkezési helyen fedezték fel. A rúnaírás a Skandináviában alkalmazott írások legősibb formája. Széles körben használták: a kezdetektől a viking korszakon át a késői középkorig.
„Hihetetlenül ritkán találunk olyan régi rúnákat, mint amilyenek ezen a késen vannak. Ez egészen egyedülálló lehetőség arra, hogy több ismeretre tegyünk szert Dánia legkorábbi írott nyelvéről” – hangsúlyozta Lisbeth Imer, a Dán Nemzeti Múzeum runológusa.
Egy olyan 4000 éves palota romjaira leltek a tudósok Közép-Kínában, amely egy ősi civilizáció, a Hszia-dinasztia nyomait tárhatja fel, akiknek a létezése a mai napig kérdéses volt.
A közép-kínai Honan tartományban a közelmúltban megkezdett régészeti feltárások során egy 4000 éves palotát és egy mellé épített gabonatároló maradványait találták, amelyek az ősi Hszia-dinasztia történetének valódi megismerését gazdagítják.
A Zhen Shui folyó keleti partján fekvő, ősi fallal körülvett városban a régészek az építészeti nagyság bizonyítékait tárták fel – egy 60 méterszer 30 méteres, döngölt földből épült alapszerkezetet, amely feltehetően a város ősi palotaépületének egyik sarokköve volt – írja az Interesting Engineering.
Ez az 1800 négyzetméteren elterülő építmény magasan áll a központban, teraszok, kerengők és egy központi udvar által határolva, és egy letűnt korszakot tár az emberek elé.
„Az alapozás és az oszloplyukak aprólékos vizsgálata révén egy olyan házkomplexumot képzelünk el, amely a déli és északi teraszok pompájában virágzott, és amelyet keleti és nyugati kerengők egészítettek ki. Ez a felfedezés nemcsak az ókori városalaprajzról alkotott képünket formálja át, hanem betekintést nyújt a Hszia-kori palotaépítmények építészeti fejlődésébe is”– mondja Li Bo, az ásatási csoport vezetője.
Emellett az építménymaradvány mellett található a Hszia-dinasztia idejéből származó, pajtákra emlékeztető, kör alakú gabonatároló épület maradványai is.
Az itt talált leletek építészeti csodákat tárnak fel, és megkérdőjelezik a történelmet. A Hszia-dinasztia tényleges létezése, amelyet gyakran mitológiai kérdésként is vitatnak, e kézzelfogható maradványok között sokkal valóságosabbnak tűnik.
Egy tizennégymillió évvel ezelőtt Kelet-Ázsiában élt ősi rinocéroszfaj megkövesedett maradványait azonosították kínai kutatók. A páratlan lelet a tudósok szerint fontos bizonyítéka az állatok Kelet-Ázsiába történő vándorlásának. A Prosantorhinus az Európában egykor széles körben elterjedt, kis termetű, de mára kihalt teleoceratine orrszarvúak nemzetségéhez tartozott. A nemzetség ázsiai evolúciójáról azonban a fosszilis leletek hiánya miatt mindeddig nem sokat lehetett tudni.
A középső miocén korszakból származó orrszarvúfajt, amelynek fosszíliáját a kínai Ninghszia-Huj Autonóm Területen találták meg, a Kínai Tudományos Akadémiához tartozó Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézet kutatói azonosították. A filogenetikai elemzésből kiderül, hogy a példány a Prosantorhinus nemzetség egy viszonylag elterjedt leszármazottja volt.
A kutatók az új fajnak a Prosantorhinus Yei Sp. Nov nevet adták.
A faj jól megőrzött, kifejlett koponyájának megvastagodott és kiemelkedő orrcsontjain egy kis szarv nőtt.
A felfedezés arra utal, hogy a Prosantorhinus példányai Európától Kínáig nagyon nagy területen terjedtek el, ami az intézet tudósai szerint azt jelenti, hogy vándorlásukat nem korlátozták ökológiai és földrajzi akadályok Eurázsiában.
A felfedezésről készült tanulmányt a londoni Linnean Társaság állattani folyóiratában publikálták.
A tudósok eddig úgy gondolták, hogy egyáltalán nem éltek emberek Santiago területén az őskorban.
13 ezer éves emberi csontvázakat találtak a régészek Chile fővárosában, Santiagóban. A páratlan lelet egy metróépítkezés során került elő, és számos tárgyat is tartalmaz, például lándzsahegyeket, magokat és lámacsontokat.
A tudósok korábban úgy gondolták, hogy a korszak emberei a mai Chile területén csak az Andokban és a tengerparton éltek, a mostani felfedezés előtt nem találtak maradványokat az ország központi völgyében.
Azt egyelőre nem tudják megmondani a régészek, hogy a térségben mennyi időre telepedtek le a vadászó-gyűjtögető csoportok, de azt a leletek egyértelművé teszik, hogy legalábbis áthaladtak a mai főváros térségén. Az őskori emberek valószínűleg a Mapocho folyó mentén utaztak, ez most kelet-nyugati irányban szeli át Santiagót.
A chilei főváros 7-es metróvonalát várhatóan 2028-ban helyezik majd üzembe. A teljes hálózat ekkora 140 kilométeresre bővül, ami a leghosszabb lesz Latin-Amerikában Mexikóváros metrója mellett. A régészek már több mint ezer gödröt ástak az építkezés területén, maradványok után kutatva.
[type] => post [excerpt] => 13 ezer éves emberi csontvázakat találtak a régészek Chile fővárosában, Santiagóban. A páratlan lelet egy metróépítkezés során került elő, és számos tárgyat is tartalmaz, például lándzsahegyeket, magokat és lámacsontokat. [autID] => 4 [date] => Array ( [created] => 1698618000 [modified] => 1698608366 ) [title] => 13 ezer éves csontvázakat találtak a chilei főváros új metróvonala alatt [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4146&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4146 ) [aut] => avecsorinszka [lang] => hu [image_id] => 4148 [image] => Array ( [id] => 4148 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile.png [original_lng] => 768015 [original_w] => 1044 [original_h] => 431 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile-150x150.png [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile-300x124.png [width] => 300 [height] => 124 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile-768x317.png [width] => 768 [height] => 317 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile-1024x423.png [width] => 1024 [height] => 423 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile.png [width] => 1044 [height] => 431 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile.png [width] => 1044 [height] => 431 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/10/chile.png [width] => 1044 [height] => 431 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1698601166:5 [_thumbnail_id] => 4148 [_edit_last] => 5 [translation_required] => 1 [views_count] => 3372 [translation_required_done] => 1 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 15 [1] => 41 [2] => 49 [3] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => A nap hírei [1] => Cikkek [2] => Hírek [3] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 57125 [1] => 57126 [2] => 249 ) [tags_name] => Array ( [0] => Chile [1] => emberi csontvázak [2] => régészeti lelet ) ) [9] => Array ( [id] => 4025 [content] =>
Megtalálták az 54 és 68 között uralkodó Néró római császár eddig csak leírásokból ismert színházának maradványait a Vatikán közelében egy reneszánsz palota udvarában – írja az MTI.
A császári teátrum létezéséről eddig csak antik szövegekből, így idősebb Plinius történetíró és filozófus írásaiból lehetett tudni, a helye nem volt ismert. A maradványok a Szent Péter térre vezető széles Conciliazione-sugárúton emelkedő Palazzo della Rovere udvarán folyó ásatások során kerültek elő.
A 2020-ban kezdett ásatásokon felszínre kerültek a félköríves nézőtér részletei, márványoszlopok, aranyozott stukkódíszítések és olyan helyiségek, amelyek valószínűleg a jelmezek és díszletek tárolására szolgáltak.
„Kivételesen jelentős felfedezésről van szó, annak a helynek a megtalálásáról, ahol Néró elpróbálta költeményei előadását és énekperformanszait. Létezését ókori források dokumentálták, de a helyét eddig sosem sikerült megtalálni” – mondta Daniela Porro római műemlékvédelmi főfelügyelő.
A Rovere-palota a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend székhelye, ám egy nemrég kötött bérleti szerződés alapján a hatalmas épület egy részében hamarosan luxushotelt alakít ki a Four Seasons szállodalánc.
A fallal körülvett udvaron folyó ásatások során felszínre kerültek Agrippina kertjei is, ahol Caligula császár egy nagy cirkuszt építtetett lóversenyek céljára, továbbá középkori termelői és zarándoklati tevékenységek nyomai.
Nagy jelentőségűek a középkori leletek is, mivel ritka bepillantást engednek a Római Birodalomtól a 15. századig tartó római történelem egy meghatározott szakaszába. Ritkaságszámba mennek például a 10. századi színezett üvegkelyhek. Mint Marzia Di Mento, az ásatások vezetője mondta, ebből a korból eddig csak hét ilyen talpas pohár volt ismert, és most egyszerre további hét került elő.
Az olasz műemlékvédelmi illetékesek azt mondták, hogy a mozdítható régiségeket múzeumban helyezik el, a színházépület maradványait azonban a tudományos vizsgálatok után visszatemetik.
