Egy tibeti barlangban talált emberi csontmaradványok arra utalnak, hogy egy ősi emberfaj több évezredig élhetett a területen. A kutatók összesen 2500 csontot vizsgáltak át, és megállapították, hogy a maradványok egy kevésbé ismert ősi emberfajra utalnak, amely a jégkorszakot is túlélte.
A tudósok jelentős felfedezést tettek, miután egy 3280 méter magasságban lévő tibeti barlangban emberi csontokat találtak. A Nature című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a gyenyiszovai emberek csoportja élhetett a barlangban, akik több mint 160 ezer évig maradhattak fenn a területen. A gyenyiszovaiak, akik időben és helyben is együtt élhettek a neandervölgyiekkel és a Homo sapienssel, kevés bizonyítékot hagytak maguk után, így eddig nem volt tisztázott, meddig éltek és hogyan alkalmazkodtak környezetükhöz.
A kutatások szerint az ősi emberi faj a 200 000 és 40 000 évvel ezelőtti időszak között élt, ami azt jelenti, hogy több változó éghajlati viszonyt is képesek voltak túlélni, beleértve a jégkorszakot is. A csontok között talált állati maradványokból arra következtettek, hogy a gyenyiszovaiak vadásztak, az állatok húsát elfogyasztották, a csontokból pedig szerszámokat készítettek.
A barlangban talált bordacsont egy új gyenyiszovai egyedhez tartozhat, amelyet 48 000 és 32 000 évvel ezelőtti időszakra datáltak. Ez arra utal, hogy ez az egyén akkor élt, amikor a modern ember szétszóródott az eurázsiai kontinensen. A gyenyiszovaiak képesek voltak átvészelni két hideg időszakot, és alkalmazkodni a melegebb időszakokhoz is.
Dr. Frido Welker, a Koppenhágai Egyetem munkatársa szerint a tibeti fennsík, annak magassága ellenére, stabil környezetet biztosíthatott a nép számára. A kutató hozzátette, hogy az eredmények új kérdéseket vetnek fel a gyenyiszovaiak kihalásának időpontjáról és okairól a Tibeti-fennsíkon.
