Az ikonikus parfüm múzsája, Miss Ginette „Catherine” Dior a francia történelem egyik legnagyobb és legbátrabb hősnője volt, aki a végsőkig kiállt elveiért és népe szabadságáért.
Christian Dior egyik nővére, Ginette Dior – aki a Catherine Dior nevet használta – a francia háborús ellenállás legendás alakja, aki példás hősiessége és rendíthetetlensége miatt kis híján az életével fizetett, hiszen meg kellett járnia a ravensbrücki koncentrációs tábort.
Catherine a jómódú Dior családba született 1917-ben, az öt Dior testvér közül a legfiatalabbként, és úgy tűnt, belefeledkezik a dekoratív, felszínes, nagypolgári életmódba. Azonban néhány nagyon rosszul sikerült ingatlanügylet miatt elúszott a Dior család mesés vagyona. 1935-ben a tizenéves Catherine, aki később a világ egyik legmeghatározóbb nőalakja lett, a család granville-i kastélyából, a Villa Les Rhumbsból egy romos provence-i parasztházba költözött. Miss Dior hamarosan elszökött, hogy idősebb bátyjával, Christiannal Párizsban telepedjen meg, ahol Catherine egy divatház számára árult kiegészítőket, míg Christian a vázlataival házalt.
Amikor kitört a második világháború, a testvérek visszatértek Dél-Franciaországba, és zöldségeket termesztettek, amelyeket a közeli Cannes-ban árultak. Azonban visszahúzott a szívük a mondén Párizsba, ahol Christian belevetette magát az éjszakai életbe. Catherine sem kerülhette el végzetét: beleszeretett Hervé des Charbonneries-be, aki nős, háromgyermekes családapa és az ellenállás tagja volt. Catherine élete ezután újabb, de nem is olyan váratlan fordulatot vett: 1941-re csatlakozott az ellenálláshoz, a Caro fedőnevet használva alaptagja lett a francia földalatti mozgalomnak, 1941 novemberétől az F2 francia–lengyel hírszerző egység tagjaként.
Egyelőre nem tudni, hogyan bukott le, de a nácik Carót 1944-ben letartóztatták. A hősnő azonban nem volt hajlandó elárulni bajtársait, ezért a Gestapo rengetegszer megkínozta. Hiába próbálták meg Carót kimenteni a svéd diplomaták, a hősnőt 1944 augusztusában a ravensbrücki női koncentrációs táborba hurcolták, majd további női koncentrációs táborok következtek: Torgau, Abteroda, és végül 1945-ben Markkleeberg. A felszabadító szövetségesek közeledtével a nácik halálmenetre kényszerítették a fogvatartottakat, ahonnan a hihetetlenül bátor Catherine-nek sikerült megszöknie. A kínzói ellen tett tanúvallomásaitól eltekintve szinte soha nem beszélt a megpróbáltatásairól.
Amikor Dior 1947 februárjában, egy hideg téli napon bemutatta történelmet író New Look kollekcióját, egy Miss Dior illatú teremben tette ezt, ezzel megteremtve az örökzöld parfümlegendát, ami sosem megy ki a divatból. A legenda szerint az illat akkor kapta a nevét, amikor egy fontos megbeszélés során Catherine, „Miss Dior” besétált a szobába, virágillatot hozva magával. Nem kell elmesélni, mekkora karriert futott be a mai napig is az életigenléséről és romantikájáról ismeretes Miss Dior parfümcsalád, amelynek alkotója, Christian Dior egyúttal írásba foglalta a parfümetikett örökszabályait – például mekkora lehet az illat szillázsa, azaz hatóköre.
Eközben Catherine teljesen visszavonulva élt provence-i farmján, ahol virágokat nemesített, majd eladta a legendás párizsi virágpiacon. Christian halála után nővére, Chatherine ápolta zseniális testvére művészi örökségét, 1999-ben megnyitotta a Dior Múzeumot. A francia nemzeti hős, az ikonikus illat szülőanyja, Miss Dior 2008-ban 91 évesen távozott el- Testvére, Christian közelében lelt végső nyugalomra. Christian Dior – és testvére öröksége –, a Dior-ház Franciaország egyik legpatinásabb nemzeti kincsévé vált, jelenleg a népszerű és különleges szépségű színésznő, Anya Taylor-Joy a Dior nagykövete.
Kenzo Takada, Karl Lagerfeld, Gianni Versace és Coco Chanel – négyen a divat világának halhatatlanjai közül, akik már nincsenek köztünk, de mindannyian örökre beírták a nevüket a divattervezés történetébe.
Kenzo Takada, akinek japán származása ellenére Párizsban sikerült világhírű tervezővé válnia, néhány hete halt meg az új koronavírus következtében. A divat császáraként emlegetett Karl Lagerfeld hihetetlenül extravagáns megjelenésével valószínűleg világszerte a legismertebb figura közülük. Gianni Versace több mint két évtizeddel ezelőtt az egész világot megrázó gyilkosság áldozata lett. Coco Chanelt pedig, aki nő létére, egyedül hatalmas üzleti birodalmat épített fel, a modern divatipar megalapítójának tekintik. Négyük élettörténetének legfontosabb epizódjait idézzük fel.
Kenzo Takada (1939. február 27. – 2020. október 4.)
A divat világának legutóbbi nagy halottja a japán-francia divattervező, a Kenzo márka alapítója, aki idén október 4-én halt meg, a Covid-19 vírusfertőzés szövődményeiben. „Hatással van rám a világ, amely azt mondja, hogy én hatok rá. A világ, amelyben élek olyan, ahogyan azt elképzelem” – fogalmazott Kenzo Takada korábban, ez a mottó pedig végigkísérte pályafutását. Habár mindenki azt mondta neki, hogy egy japán férfi nem érvényesülhet a divatvilágban, különösen nem Párizsban, fiatalon mégis a francia fővárosba utazott. Az eredetileg hat hónapra tervezett kirándulás végül 56 évig tartott.
Már gyerekkorában szerette a divatot, lánytestvérei magazinjait böngészgette. Egy rövid ideig a Kóbei Városi Idegennyelvi Egyetemen tanult, majd 1958-ban beiratkozott a tokiói Bunka Divatiskolába, ahová akkor először vettek fel férfi hallgatókat.
Mindig is Párizsba vágyott, és különösen Yves Saint-Laurent munkássága inspirálta. Végül álma beteljesült és 1965 év elején megérkezett a Fény Városába. Rendkívül rosszak voltak azonban az első benyomásai, ezért néhány hónap után már el akart menni a városból. De megfogadta, hogy addig nem távozik, amíg nem alkot valami maradandót. Mindössze kétszáz dollár értékű anyagból tervezte meg az első kollekcióját.
Erőfeszítései kemény munka után néhány évvel később azonban kifizetődtek, ugyanis 1970 júniusában az Elle magazin címlapjára került egyik kreációja. Különleges érzéke volt a drámai megjelenéshez, hiszen volt olyan divatbemutatója, amelyre elefántháton vonult be.
1983-ban jelentetett meg először férfikollekciót, három évvel később gyerekruha- és farmerkollekciót, majd a parfümök világában is kipróbálta magát: 1980-ban mutatták be King Kong nevű parfümjét, amelyet később sok más követett. 1993-ban a Kenzo márkát megvásárolta az LVMH, Takada pedig 1999-ben visszavonult, hogy művészettel foglalkozhasson. Emellett élete végéig alkotott: legújabb márkája K3 néven idén januárban mutatkozott be.
Karl Lagerfeld (1933. szeptember 10. – 2019. február 19.)
Tavaly év elején távozott a divatvilág császárának nevezett Karl Lagerfeld, aki 85 esztendősen halt meg. Pályafutása során rengeteg titok és legenda keringett körülötte. Még az igazi születési dátuma is kérdéses volt, hiszen szívesen adta meg az 1938-as évet, de kutatások az öt évvel korábbi adatot támasztották alá. Még igen fiatalon, édesanyjával 1953-ban Párizsba költözött, és attól kezdve élete végéig ott élt.
Lagerfeld 1990-től menedzselte honfitársnőjét, Claudia Schiffert, akiből támogatásával topmodell vált. Személyes jelképévé vált dioptriás napszemüvege és lófarokban hordott haja. Bár lakása, illetve kastélya volt Biarritzban, Monte Carlóban, Rómában és New Yorkban, Lagerfeld mindig is Párizsban élt.
Első sikerét az jelentette, amikor egy női kabáttal elnyerte 1955-ben az IWS (Nemzetközi Gyapjútanács) díját. Az igazi nemzetközi elismerést az 1972-es év hozta meg neki fekete-fehér aszimmetrikus szabású kollekciójával.
A legsikeresebb időszakot az a három és fél évtized jelentette számára, mikor- egészen haláláig- a Chanek kreatív igazgatója volt. Emellett saját céget is alapított, amelyet 2004-ben eladott az amerikai Tommy Hilfiger-konszernnek.
Lagerfeld igazi munkamániás volt: „48 órás munkanapot követelek. A 24 órással egyszerűen nem jövök ki” – hangoztatta. Szigorú volt a modelljeihez (ebből később botrány is kerekedett, amikor két tizenéves párizsi modell meghalt a túlzásba vitt fogyókúra miatt) – és szigorú volt magához is. Nem dohányzott, nem ivott és nem drogozott. Bár állítólag napi tíz diétás kólát ivott.
Tíz hónappal a halála előtt interjút adott a Numéro magazinnak. Ebben a következőt nyilatkozta a halálról: „Egy temetés? Az milyen szörnyű lenne! Nem lesz! El akarok égni és a hamvaimat szórják szét az anyáméval és Choupette-ével, a macskáméval együtt, ha véletlenül előbb halna meg, mint én.”
Gianni Versace (1946. december 2. – 1997. július 15.)
A szakmájában zseniként tisztelt olasz divattervező munkájára hatással volt többek között Andy Warhol, valamint az ókori római és görög művészet is. Gianni alapította meg a híres Versace márkát. Az első butikot Milánóban nyitotta 1978-ban, amely hamar nagy népszerűségre tett szert. Napjainkban a Versace egyike a világ vezető divatházainak, amely luxus -ruhakölteményeket, kiegészítőket, parfümöt, kozmetikumokat és bútorokat tervez és árul különféle márkanevek alatt.
A divatmogul, aki magát csak „szabóként” emlegette, modelljeit tekintve nem elégedett meg névtelen, pusztán „szép” lányokkal. Azt akarta, hogy az ő manökenjei legyenek a legjobbak. Cindy Crawford, Linda Evangelista, Naomi Campbell és Carla Bruni- többek között ők is a bohém divattervezőnek köszönhetik a karrierjüket.
Az eredetileg dél-olasz családból származó Versace – otthonról magával hozott heves vérmérsékletének megfelelően – hihetetlenül élénk társasági életet élt. Többek között Elton Johnt, Madonnát, Sylvester Stallonét és a tragikus sorsú Diana hercegnőt is a barátai között tudhatta. Azért némi számítás is meghúzódott a háttérben, hiszen tisztában volt azzal, mekkora reklámot jelenthetnek neki ezek a nevek.
Annyira szerette Miami Beach-i luxusvilláját, hogy szinte ki sem mozdult onnan, ha tehette, minden idejét ott töltötte. Végül álomotthona jelentette végzetét, hiszen a bejáratnál közvetlen közelről lőtte agyon egy ámokfutó gyilkos. Gianni Versace épp szokásos reggeli sétájáról tért vissza a villához 1997 nyarán, amikor egy pszichopata meggyilkolta. Hamvait a Comói-tóba szórták, amely mellett szintén volt egy gyönyörű villája. Divatbirodalma halála után nem omlott össze, testvéreinek – Donatellának és Santónak – köszönhetően ma is rendkívül sikeres.
Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel (1883. augusztus 19. – 1971. január 10.)
A Chanel divatház alapítója az haute couture, a francia elegancia és a 20. század divatjának egyik legkiemelkedőbb képviselője. Nevéhez fűződik a modern divat megalapozása. Tartós divattá tette a rövid szoknyát, a „kis fekete ruhát”, a csillogó kosztümékszereket és mindenekelőtt a világ legnépszerűbb parfümjét, a Chanel №5-öt.
Meghatározó védjegyei közé tartozik a tweed anyagból készített kosztüm, a kamélia virág, a több soros gyöngyből készült kosztümékszerek és a bézs színű, fekete orrú lábbeli.
Karrierje nem úgy indult, hogy egyszer ő lesz a divatvilág egyik ünnepelt sztárja, hiszen varrónőként kezdett dolgozni 1903-ban. Öt évvel később azonban elindult szerencsét próbálni. A színpadi szereplést sokkal szórakoztatóbb és tartalmasabb életformának tartotta, mint a varrónői állást, ezért nagy álma vált valóra, amikor énekesnőként a színpadra állhatott. Egyszer csak azt vette észre, hogy a közönség rajong az általa előadott sanzonokért. Leghíresebb színpadi száma a „Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro ?” volt, amely meghozta neki a sikert, ‘s ettől fogva mindenki „Cocó”-nak hívta.
Később bensőséges viszony fűzte az emigráns Dmitrij Pavlovics Romanov nagyherceghez. Ennek azért van jelentősége, mert az orosz főnemes rajzolta meg a Chanel №5 első flakonjának tervét, ami nem volt más, mint a cári testőrség vodkásüvege. Ez volt az első mesterségesen alkotott parfüm.
A névválasztás is érdekes, mert Coco az általa felkért vegyész által ajánlott mintasorozatból szándékosan az 5. ampullát választotta, ugyanis ez volt a szerencseszáma. De az ötös számnak még ennél is nagyobb szerep jutott a parfüm történetében: „A kollekciómat az ötödik hónap, ötödik napján indítom el a piacon, így hagyjuk meg neki az ötös számot, amely majd szerencsét hoz neki is” – mondta Coco.
A parfüm használatának fontosságáról pedig így vélekedett: Egy olyan nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen” – nyilatkozta 1923-ban. Később Marilyn Monroe nyilvánosan kijelentette, hogy a Chanel N° 5 nélkülözhetetlen az éjszakáihoz.
Coco 1926-ban rukkolt elő a „kis fekete ruhával”, ami egyszerűségével hódított. Világszerte, így Amerikában is népszerűek voltak modelljei, Jaqueline Kennedy például rózsaszínű Chanel-kosztümöt viselt a férje ellen végrehajtott merénylet idején.
Még a II. világháború alatt Coco Chanelt sok kritika érte amiatt, hogy viszonyt folytatott egy magas rangú német katonatiszttel, akinek köszönhetően nem kellett kiköltöznie kényelmes szálláshelyéről, a Ritz Hotelben található lakosztályából. Ez az életrajzi mozzanat azért is fontos, mert harminc évvel később, 1971. január 10-án ebben a szállodában halt meg, mint a világ valaha élt legnagyobb stílusteremtője. Sosem ment férjhez, mindvégig független, modern nő maradt, aki felépített egy akkora birodalmat, amelyet nő még soha addig.
