A régészek szerint a település a Mitanni Birodalom fontos központja, az egykori Zakhiku lehet. A palota maradványait már 2018-ban feltárták, most sikerült a többi épületét is.
Mintegy 3400 évvel ezelőtt a Tigris-folyó partján feküdhetett az a város, amelynek a maradványait egy német és kurd régészekből álló csoport tárta fel.
A település maradványai a moszuli víztározóból kerültek elő, miután az év elején az Irakban pusztító súlyos aszály miatt leapadt a vízszint.
A kutatók szerint a város, amelyben egy palota és több nagy épület, köztük egy hatalmas raktár is állt, a Kr. e. XV–XIII. századi ókori mezopotámiai Mitanni Birodalom fontos központja, Zakhiku lehet. A régészeti helyszín Irak kurdisztáni régiójában, Kemunében található – számolt be róla hétfőn a Phys.org tudományos ismeretterjesztő portál.
A régészcsoport villámgyorsan állt össze a feltáráshoz, mivel nem tudhatták, hogy mikor kerül ismét víz alá a helyszín. A munkálatok finanszírozását a Fritz Thyssen Alapítvány biztosította a Freiburgi Egyetemen keresztül.
A kutatóknak sikerült nagyrészt feltérképezniük a várost.
A mintegy 2000 négyzetméteres palota maradványait már 2010-ben felfedezték, és 2018-ban, mikor egy aszályos időszakban szárazra került, fel is tárták. A többi épületet azonban most sikerült feltárni.
A régészeket meglepte, hogy a napon szárított vályogtéglából készült falak milyen jó állapotban maradtak meg. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy a várost Kr. e. 1350 körül földrengés rombolta le, és a falak fölső részei maguk alá temették az épületeket.
A régészcsoport egy német tagja, Peter Pfälzner, a Tübingeni Egyetem tudósa elmondta, hogy öt kerámiaedényt is találtak, amelyekben több mint 100 ékírásos agyagtábla volt. A kutatók remélik, hogy ez a felfedezés fontos információkkal szolgál majd a Mitanni-korszak végéről és az asszír uralom kezdetéről a térségben.
A régészeti helyszín konzerválása érdekében a feltárt épületeket teljesen beborították szorosan illeszkedő műanyag fóliával, és kaviccsal fedték le, hogy ne károsítsa a visszatérő víz.
Lassan visszatérnek az európai régészek a civilizáció bölcsőjének tartott egykori Mezopotámia területére, hogy végre megint ókori kulturális kincsek után kutassanak. Mindezt eddig a háború és a fegyveres konfliktusok nem tették lehetővé.
„Larsza ősi sumér városnál vagyunk, ami pár kilométerre esik a mai Nászirijjától. Larsza az egyik legnagyobb lelőhely Irakban, több mint 200 hetáron fekszik. Akkora lehetett, mint Párizs a középkorban, II. Fülöp idejében” – beszél a helyszínről Régis Vallet francia régész, aki munkatársaival együtt előzőleg éppen egy híd pillérének maradványait tisztította meg a földtől.
Larsza Mezopotámia legősibb városainak egyike, amely már az i. e. 5. évezredben is lakott volt.
„Az eddigi leletek alapján itt egy templom lehetett, odébb pedig egy szentély” – mutat körbe a feltárás helyszínén egy német régész.
A nemzetközi régészeti misszió tagjainak nemrégiben sikerült feltárniuk egy uralkodói rezidenciát, amelyet 60 ékírásos tábla alapján azonosítottak. Az értékes leletek a bagdadi nemzeti múzeumba kerültek.
