Az útlevél-szerű dokumentum története hosszú múltra tekint vissza. A tudósok azt állítják, hogy már az i. e. V. században Perzsiában volt írásbeli utazási engedély, amely a mai modern útlevélként szolgált.
Egyiptomban, még az iszlám hajnalán, szigorú útlevélrendszer uralkodott. Senki sem hagyhatta el körzetét a hatóságok engedélye nélkül, és az Egyiptomból való kiutazáshoz útlevél (javaz) kellet, amelyre még a rabszolgáknak is szükségük volt.
A latin eredetű „útlevél” (portus) szó eredetileg kikötőt vagy mólót jelentett, később a tengeri kikötőn történő áthaladásra feljogosító ősi okmányként azonosították. Létezik egy olyan változat is, hogy az „útlevél” szó a héber „Húsvét” – Peszah („áthaladt”) szóból ered. A középkori Európában az ilyen „papírokat” (dokumentum – szerk.) a helyi hatóságok adták ki az utazók számára, amelyek általában azoknak a városoknak a listáját tartalmazták, amelyekbe az ilyen útlevél birtokosa beutazhatott. Az első útlevelek emellett nagyon részletes leírást tartalmaztak a személyről, jellemzőiről és sajátosságairól, mivel akkoriban még nem léteztek a fényképek.
Az első világháború alatt (1914–1918) az európai országok kormányai megszigorították a határellenőrzéseket a biztonság (a kémkedés elleni védelem) és a képzett munkaerő migrációs áramlásainak kezelése érdekében. Ez az intézkedés a második világháború után (1939–1945) is megmaradt és rutin eljárás lett. Köztudott, hogy az 1920-as években a brit turisták panaszkodtak a „nem demokratikus” eljárással kapcsolatban, különösen a fénykép és az antropometrikus (az ember fizikai méretei) adatok követelménye miatt. 1920-ban a Nemzetek Szövetsége (az ENSZ elődje) nemzetközi szervezet speciális konferenciát tartott az útlevelekről és az úti okmányokról. Az útlevélrendszer alapelveit a későbbi 1926-os és 1927-es konferenciákon határozták meg. Maga az útlevél a második világháború idejében jelent meg, amikor az ENSZ létrehozta az adatok egységesítésének rendszerét, a vízumok különféle típusai még ma is fejlesztés alatt állnak.
Köztudott, hogy az útlevelek különböző színűek. De miért van az, hogy különböző országokban más-más az útlevél színe és mindez mit jelent?
Kék útlevél
A kék útlevelük van a Karibi-térségnek: Kuba és az Egyesült Államok állampolgárainak, például Puerto Rico, Amerikai Szamoa és az Egyesült Államok Virgin-szigetei. Az amerikai útlevél 1976-ban lett sötétkék, ezt megelőzően zöld, bordó és fekete volt. De Dél-Amerikában inkább a kék árnyalatot részesítik előnyben, Brazíliában, Argentínában, Uruguayban és Paraguay-ban kék útlevél. Az ukrán útlevél kék színe az ukrán zászló egyik színére utal.
Zöld útlevél
Sok iszlám ország a vallási okokból választja a dokumentum zöld színét. Úgy gondolják, hogy a zöld volt az iszlám alapítójának, Mohamed prófétának kedvenc színe, és a természet színét szimbolizálta. Ilyen színű útlevelük van Szíria, Irán, Afganisztán, Marokkó és sok más arab ország állampolgárainak. Nyugat-Afrika lakói: Nigér, Burkina Faso, Nigéria és Szenegál szintén zöld útlevéllel rendelkeznek.
Piros útlevél
Az útlevelek leggyakoribb színe a vörös szín különböző árnyalata. Bordó vagy sötét vörös színű az útlevele sok olyan országnak, amely az Európai Unió tagja. Svájc kivétel e szabály alól, bár tagja az EU-nak, élénkvörös útlevelet használnak, ami a nemzeti lobogójukat és a kultúrájukat szimbolizálják. Az EU-hoz való csatlakozásban érdekelt országok, például Törökország, Macedónia és Albánia, útleveleik színét pirosra változtatta. Néhány dél-amerikai ország – Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru – szintén bordó színű útlevelet használnak. Piros színű útlevelet választottak a kommunista múltú országok is – Szlovénia, Szerbia, Oroszország, Lettország, Románia, Lengyelország és Grúzia. Kína piros színű diplomata útlevelet ad ki kormányzati tisztviselőinek. Ebben az esetben a dokumentum piros színe a kommunista kormányt jelképezi.
Fekete útlevél
A fekete útlevél a legritkább. Ilyet használ számos afrikai ország – a Kongói Demokratikus Köztársaság, Angola, Burundi, Zambia, Csád, Botswana, Malawi és Gabon. Új-Zéland is ezek közé tartozik, mivel a fekete az ország nemzeti színe. Ugyanakkor nehéz meghatározni, hogy mi köti össze ezeket az országokat, köztük Indiát, Tadzsikisztánt, Horvátországot, Mexikót és Irakot.
Néhány ország más azonosító jelet is hozzáad országa útlevéléhez. Ez a modern technológia fejlődésének köszönhetően egyre gyakoribb. Finnország például egy jávorszarvas animált képét használja útlevélében. Ezt az animációt „flipbook”-nak hívják – ha gyorsan lapozza az oldalakat, mozgó képet láthat. Egyes országok útleveleikbe komplex műalkotásokat vezettek be, amelyek az adott régióra jellemzőek.
De az útlevelek kiadásának legkreatívabb megközelítését Norvégia mutatta be: a polgárai négy szín közül választhatnak.
