Döntést született, hogy a mesterséges intelligencia képességeit alkalmazzák az emberiség egyik legtiszteltebb szövegének, a Bibliának a tanulmányozásában. És az feltárta a bibliai szövegek rejtett nyelvi mintázatait, és megnevezte valószínűsíthető szerzőségüket, számolt be a Phys.
Egy nemzetközi tudóscsoport, köztük Shira Feigenbaum-Holovin, a Duke Egyetem (USA) Matematika Tanszékének kutatója, mesterséges intelligencia algoritmusokat, statisztikai modellezést és nyelvi elemzést kombinálva válaszolt a bibliai tanulmányok egyik legrégebbi kérdésére: ki volt a bibliai szövegek szerzője?
A tanulmány eredményeit a PLOS One tudományos folyóiratban tették közzé.
A szövegek szóhasználatában mutatkozó finom különbségek elemzésével a kutatók három különálló írástudási hagyományt azonosítottak, amelyek a héber Biblia első kilenc könyvét, az Eneateuchot fedik le.
Ugyanezen mesterséges intelligencia modell segítségével a tudósok képesek voltak megállapítani a Szentírás más részeinek valószínűsíthető szerzőjét. Sőt, a mesterséges intelligencia azt is elmagyarázta, hogyan jutott el a következtetéseire.
Shira Feigenbaum-Holovin még 2010-ben kezdett együttműködni Israel Finkelsteinnel, a Haifai Egyetem Régészeti és Tengerészeti Kultúrák Tanszékének vezetőjével. Matematikai és statisztikai módszereket alkalmaztak a Kr. e. VI. századbeli kerámiatöredékek feliratainak tanulmányozására, elemezve a betűk stílusát és alakját. Felfedezéseik sokkolták a tudományos közösséget, és a The New York Times címlapjára kerültek.
„Rájöttünk, hogy ezek a feliratok értékes támpontokat adhatnak az Ószövetségi szövegek datálásához. Ekkor kezdtünk el egy olyan csapatot kialakítani, amely képes a bibliai szövegek mélyebb elemzésére”, mondta Feigenbaum-Holovin.
A csapat munkájában régészek, bibliakutatók, fizikusok, matematikusok és informatikusok vettek részt. A Biblia három fő részének nyelvi jellemzőit vizsgálták: a Deuteronomium könyvét, az úgynevezett „deuteronomisztikus történelmet” (Józsuétól a Királyokig), valamint a Pentateuch papi szövegeit.
Az eredmények megerősítették: a Deuteronomium és a történelmi könyvek nagyobb nyelvi hasonlóságokat mutatnak egymással, mint a papi szövegekkel – és ez összhangban van a legtöbb modern bibliakutató nézeteivel.
A mesterséges intelligencia, mint kiderült, nemcsak a nyelv elemzésére képes, hanem évezredek rejtélyeire is fényt deríthet.
„Azt tapasztaltuk, hogy minden szerzőcsoportnak más a stílusa – meglepő módon még az olyan egyszerű és gyakori szavak esetében is, mint a „nem”, a „melyik” vagy a „király”. A módszerünk pontosan azonosítja ezeket a különbségeket”, magyarázta a tudós.
Mivel a Biblia szövegét sokszor szerkesztették és újraszerkesztették, a csapatnak nagy nehézséget okozott azon részek megfedése, amelyek megőrizték az eredeti szóhasználatot és nyelvezetet.
Miután ezeket a bibliai szövegeket megtalálták, gyakran nagyon rövidek voltak – néha csak néhány versből álltak –, így a legtöbb standard statisztikai módszer és a hagyományos gépi tanulás alkalmatlanná vált az elemzésükre. Ki kellett fejleszteniük egy saját megközelítést, amely képes volt ilyen korlátozott adatmennyiség feldolgozására.
A kutatócsoport megállapította, hogy míg a Sámuel könyveiben található, a Frigyláda elbeszélésének két része ugyanazt a témát tárgyalja, és néha egyetlen elbeszélés részének tekintik őket, Sámuel első könyvének szövegében egyik résszel sem ért egyet. Míg Sámuel második könyvének egyik fejezete hasonlóságokat mutat a Deuteronomium történetével (Józsuétól a Királyokig).
Mesterséges intelligenciával olvasták le a kutatók a tintával iródott szöveget egy bontatlan ókori tekercsben, amiben Platón sírhelyéről és utolsó éjszakájáról is írnak – adta hírül a Gizmodo.
Platón, az ókori görög filozófus, Arisztotelész mestere és Szókratész tanítványa 80 éves kora környékén, körülbelül 2400 évvel ezelőtt halt meg. Már korábban is tudni lehetett, hogy a sírhelye valahol az általa alapított athéni Akadémia területén fekszik, de eddig nem ismerték a kutatók a pontos helyszínt. Az Akadémiát egyébként Sulla, a római hadvezér 300 évvel Platón halála után elpusztította, annak maradványai 3 kilométerre fekszenek az Akropolisztól.
Most egy 800 kilométerrel odébb talált papirusz segítségével jutottak közelebb a megoldáshoz a kutatók. Majdnem kétezer évvel ezelőtt tört ki a Vezúv vulkán, amely a föld alá temette Pompejit és annak lakosságát. A hamu egy dokumentumokkal teli villát is betemetett, így megőrizve a benne talált tudást az utókor számára. Itt találtak rá egy helyi költő és filozófus által írt papiruszra is, amely szerint Platónt az Akadémia falain belül egy, a múzsák szentélye közelében található magánkertben temették el. A szöveg Platón utolsó éjszakájáról is beszámol: magas láza lehetett a filozófusnak, és zavarta a zene, amit játszottak neki. A projekt egyik kutatója szerint egy trák zenész fuvolázott, hogy enyhítsen az idős filozófus utolsó óráin, de Platón azt mondta neki, hogy „gyér a ritmusérzéke”.
A kutatás másik érdekessége a papirusz olvasásánál használt technológia volt. A tekercseket nem lehet kibontani, mivel idős koruk miatt az a megsemmisülésükhöz vezetne. Tavaly 40 ezer dollárt nyert egy tekercs megtalálója, miután kínyerték a „bíbor” szót a bontatlan dokumentumból, 2015-ben pedig a Kentucky egyetemen röntgentomográfiával és számítógépes látással, egy mesterséges intelligenciát használó technológiával tudták kinyerni az adatokat egy zárt Holt-tengeri tekercsből. A Pompeji szomszédságában található herculaneumi tekercseknél szintén mesterséges intelligenciával, neurális hálózatok segítségével állapították meg, hogy hol található a tinta a zárt papiruszokon.
