Az Otagói Egyetem irodalmi és szóbeli történelmi forrásokon alapuló vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy Új-Zéland – maori nevén Aotearoa – őslakosai, a maorik lehettek az első emberek, akik felfedezték az Antarktiszt környező vizeket és valószínűleg a kontinenst is.
A tudósok szerint a maorik és polinézek vélhetően már a 7. században nagy utakat tettek meg messze délre, ezeket az utakat több, szóban fennmaradt történelmi emlék is felidézi.
A Ngati Rarua és a Te Ati Awa maori törzsek szóbeli emlékei szerint az első ember, aki elutazott az Antarktiszhoz, Hui Te Rangiora polinéz felfedező volt a 7. század elején – írja a The Guardian online kiadásában.
Az emlékekben az óceánt Te tai-uka-a-pia néven, vagyis fagyott óceánként említik.
Polinézek által elmesélt történetekről 1899-ben készített felvételeken beszámolnak az utazásról a messzi távolba, a „ködös, fagyos és sötét helyre, melyet nem lát a nap”. A kutatók szerint az óceán leírásakor valószínűleg a Déli-óceán állat- és növényvilágáról és jéghegyeiről beszélnek az őslakosok.
A szakértők szerint többször előkerül Te Atu maori tengerész neve is, mint az első maori és az első új-zélandi, aki meglátta az Antarktisz partjait 1840-ben. A Vincennes nevű hajón utazva feltérképezte a sarkvidék partvonalát az Egyesült Államok expedíciója keretében, melyet Charles Wilkes hadnagy vezetett.
Az Antarktisz felfedezőiként Fabian Gottlieb von Bellingshausent és Mikhail Lazarevet tartják számon, akik 1820-ban rábukkantak a Fimbul-selfjégre.
A kisebbségi csoportok, különösen a maorik érdemeinek és a velük szembeni felelősségnek az elismerése a jelenlegi és jövőbeli kutatási programok szempontjából is fontos – emelték ki a tudósok.
Ezeknek az alulreprezentált csoportoknak a narratívája és az Antarktiszhoz való kapcsolata nagyon kevéssé dokumentált és elismert – hangsúlyozták a tanulmány írói.
