Margit snowdoni grófné

„Erzsébet a büszkeségem, Margit pedig az örömöm” – mondta VI. György angol király mikor a lányairól kérdezték.

II. Erzsébet húga, Margit hercegnő a Windsor-ház igazi botrányhőse volt a 20. század második felében. Világra jöttekor hatalmas vihar tombolt, ahogy az 1930. augusztus 21-én született kislány élete is viharos volt, tele csalódásokkal. Erzsébetnél négy évvel volt fiatalabb, de már két évtizede nincs az élők között.

Fiatalkorát szülei londoni rezidenciáján vagy a windsori Royal Lodge-ban töltötte, tanításáról a családi nevelőnő gondoskodott. Anyja ellenállása miatt azonban nem kapott megfelelő képzést, mert a yorki hercegné csak illedelmes fiatal hölgyet akart belőle és nővéréből nevelni. Margit egész életében neheztelt anyjára, amiért nem gondoskodott megfelelően taníttatásáról.

Erzsébet mindig „comme il faut”, kifogástalan összeszedettséggel állt a fényképezőgép lencséje elé, vele ellentétben a gyakran durcás húga mintha folyton nyelvet szeretett volna ölteni környezetére. Sokan állítják, hogy pontosan ez a klisé lett Margit tragédiája: nem tudott kiszabadulni az eleve rá osztott „rosszkislány” szerepkörből. Saját maga is ezt az imázst erősítette, hiszen többször nyilatkozta: legnagyobb öröme mindig az volt, ha engedetlen lehetett. Sorsa mégis akkor dőlt el véglegesen, amikor hőn szeretett apjából uralkodó, nővéréből pedig trónörökös lett.

Egy olyan szigorú intézményben, mint az angol monarchia, nagyon nehéz kitörni a rád osztott skatulyából, legyen az hivatalos pozíció, szimbolikus szerep vagy akár egy olyan kedves gondolat, mint valaki örömének lenni. Az éles eszű, művészlelkű Margit hercegnő egész életében azért küzdött, hogy boldog tudjon lenni a szerepekben, amiket hol az apja, hol a nővére, II. Erzsébet, hol a világ osztott rá.

II. Erzsébet húga, Margit nem szerette betartani a szabályokat, a magánélete pedig finoman szólva sem volt illő. Rengeteg férfival volt viszonya házassága alatt, ami miatt az újságok és a politikusok is megbélyegezték, szó szerint cafkának tartották. A sors fintora, hogy a mindig is figyelemre és csodálatra vágyó, művészi lelkű és intelligens Margitnak csupán a második szerep, a könnyed, szép, de butuska hercegnő sorsa jutott.

Apja halála Margitot mélyen lesújtotta, a gyásztól nem tudott aludni, nyugtatókat kellett felírni neki. Megözvegyült anyjával együtt Margit kiköltözött a Buckingham-palotából (II. Erzsébet hivatalos rezidenciájáról) és a Clarence House-ba költözött.

Az első sokkot Margit azzal okozta, hogy igent mondott Peter Townsend házassági ajánlatára. A férfi elvált volt, két gyermekkel, és Margit anyjának a háztartását vezette. Az anglikán egyház természetesen elutasította az esküvőt, de Erzsébet sem támogatta a szerelmeseket, ahogy a brit kormány sem. Csak abban az esetben válhatott volna valóra a szerelmük, ha Margit hajlandó lett volna lemondani a brit trónhoz való jogáról, de ez nem valósult meg, a férfit pedig külföldre helyezték. A Margitra nehezedő nyomásra jellemző, hogy azt mondták neki – tévesen –, hogy ha elvált férfihoz megy feleségül, nem áldozhat utána. Végül Margit engedni kényszerült. Margit később férjhez ment, esküvőjét élőben közvetítette a BBC, de frigyük halálra volt ítélve. Finoman szólva sem volt jó a házasságuk, számos házasságon kívüli kapcsolata volt. Először saját lánya keresztapjával hozták hírbe, később pedig egy brit politikus unokaöccsével.

Margit megpróbált megfelelni a királynő által ráosztott szerepnek, és annak a szerepnek is, amit ő a magáénak gondolt, de mindenhol csalódott és csalódást okozott. Hátralévő éveiben rengeteget ivott, naponta 60 szál cigarettát szívott el. 2002. február 9-én, 71 éves korában hunyt el, miután agyvérzést kapott. A temetésre 2002. február 15-én került sor – pontosan apja temetésének 50. évfordulóján. A hercegnő kívánságára csak a család és a közeli barátok vettek részt a szertartáson.

Forrás: mult-kor.hu; wmn.hu, wikipedia