Újabb bizonyítékot találtak, hogy kutya és ember már tízezer éve együtt vándorol

Az Alaszka délkeleti részén talált apró, ősi csonttöredék sokkal több titkot árulhat el, mint amire a tudósok elsőként gondoltak. A szakemberek szerint egy olyan kutyához tartozott, aki 10 150 évvel ezelőtt a régióban élt. Ez viszont azt is jelenti, hogy egy darabot képvisel az Amerikába tartó kutyák vándorlásának kirakósából, illetve információkat árul el azokról az emberekből, akiket az ebek kísértek.

Újabb genetikai bizonyítékokra bukkantak

A tudósok most szekvenálták a csontban található DNS-t, hogy minél pontosabban azonosítsák az állatot. Ezután jelentették csak ki, hogy ez a legrégebbi, eddig felfedezett kutyamaradvány, amit eddig Amerikában találtak.

A kutyák több hullámban vándorlak Amerikába, de eddig nagy kérdésként merült fel, hogy mikor érkezhettek az első négylábú társaink a kontinensre – mondta Charlotte Lindqvist evolúciós biológus, a Buffaloi Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Vajon követték-e a belső jégmentes folyosót az észak-amerikai kontinenst borító hatalmas jégtakarók között, vagy első vándorlásuk a part mentén történt?

Hozzátette: most újabb genetikai bizonyítékok állnak rendelkezésre az alaszkai partok mentén talált ősi kutyákról. Mivel a kutyák az emberi térhódítás egyfajta „hírnökei”, ezért ezek az adatok nem csupán a történelmi időszak beazonosításában segíthetnek, hanem megmutathatják a helyet, ahol a kutyák és az emberek Amerikába léptek.

A Proceedings of the Royal Society B tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint felfedezésük támogatja azt az elméletet, miszerint ez a vándorlás éppen akkor következett be, amikor a parti gleccserek visszahúzódtak az utolsó jégkorszak során.

Főként a tenger gyümölcseivel táplálkozhatott

A kutatók akkor bukkantak a PP-00128 elnevezésű csonttöredékre, amikor 1998-ban és 2003-ban az alaszkai parti területen a Lawyer’s Cave (magyarul Ügyvéd-barlang) feltárását végezték. Több száz csontmintát és néhány tárgyi emléket is találtak itt, és az ősi kutyához kapcsolható töredék eddig egy raktárban pihenve várta a további vizsgálatokat.

A tudósok kezdetben még azt gondolták, hogy egy medve csontjának töredékéről lehet szó, amitől azt remélték, hogy talán segíthet képet alkotni neki a barlang évezredes használatáról, ami fontos, de nem annyira releváns az emberek történelme szempontjából.

Amikor azonban Lindqvist és csapata közelebbről megvizsgálta a mitokondriális DNS-t, kiderült, hogy ez a feltételezés teljességgel helytelen. A körülbelül 1 centiméter keresztmetszetű combcsont töredék az új elemzések szerint egy olyan kutyafélékhez tartozott, amely körülbelül 16 700 évvel ezelőtt vált el a szibériai kutyáktól (Canis lupus familiaris).

Ez egy már majdnem teljesen kihalt felmenő ág; ezek a négylábúak Észak-Amerikát népesítették be a bennszülött emberek mellett.

A DNS azt is feltárta, hogy a kutya valószínűleg főként a tenger gyümölcseivel táplálkozott: a halakkal, fókák és bálnák húsával táplált ebek az emberek mellett vadásztak és halásztak.

A bizonyítékok összességében arra utalnak, hogy a régió jelentős szerepet töltött be az Amerikába irányuló vándorlás történetében. A tudósok szerint Délkelet-Alaszka valamiféle jégmentes megállóhelyként szolgálhatott.

(origo.hu)