Legenda és valóság-Kleopátra varázslatos szépsége

Hatalom, befolyás, népszerűség – legyen szó bármelyikről, nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy nő ne szépségével, ravaszságával vagy kegyetlenségével érje el ezeket. A legendák viszont sokszor túlzóak. Sorozatunkban első ilyen híres nő Kleopátra

A legenda: A szépséges uralkodó Kr. e. 51 és 30 között állt Egyiptom élén, Julius Caesar szövetségese és Marcus Antonius hadvezér kedvese volt. A nőnek, aki kora két nagyhatalmú vezérét is elcsábította, gyönyörűnek kellett lennie, gondolja Kleopátráról az utókor. Egyiptom egykori uralkodónőjének szépsége a mai napig emlékezetes: kozmetikai szalonok ezrei, fürdőkoktélok és sók viselik a nevét. A legendák szerint Kleopátra mindent meg is tett csábos külseje megőrzése érdekében: naponta vett mézes és szamártejes fürdőket.

Mítoszoszlatás: Történészek szerint a római nagy emberek elcsábítása és a kétévtizedes uralkodás inkább az uralkodónő kisugárzásának és intelligenciájának köszönhető. Kleopátra szépségéről kevés az információnk, a korabeli, idealizált képet festő ábrázolások ugyanis nem tekinthetők hitelesnek. A római-görög források többsége 100-200 évvel későbbi, és ezek is ellentmondóak: míg Plutarkhosz arról ír, Kleopátra szépsége önmagában nem különleges, addig Cassius Dio a legszebb nőként jellemzi az uralkodót. Egyes értelmezések szerint Kleopátra szépségének mítosza a férfi történetírás terméke: egy nő, aki ilyen hatással volt korára, csakis szépségének és ravaszságának köszönhette hatalmát, sugallja e verzió. Többszázéves szünet után a 14. században élénkült fel újra az érdeklődés Kleopátra iránt: Boccaccio szépséges, kegyetlen és szemérmetlen uralkodónőképe meghatározta a későbbi ábrázolásokat.

Kleopátra valós kinézetét leginkább korabeli pénzérmék és egyéb ábrázolások révén ismerjük és az ezek révén készült rekonstrukciók korántsem a mai szépségideálnak megfeleltethető arcot tárnak elénk. Az utolsó fáraónak valószínűleg hosszú és görbe orra volt, emelett csapott homlokkal, vékony ajkakkal és mélyen ülő szemekkel rendelkezett. Így tehát nagyobb hitelességet tulajdoníthatunk a Kleopátrához időben közelebb álló, az 1-2. században élt Plutarkhosznak, akinek beszámolója szerint Kleopátra leginkább a karizmájával, vagyis ellenállhatatlan személyiségével csábította el Caesart és Antoniust.

A gyász vitte magával

Ugyancsak Kleopátra szerelmi életéhez kapcsolódik a hagyomány, miszerint a királynő Antonius halála miatt érzett fájdalom miatt döntött úgy, hogy ő is önkezével vet véget életének. Azt valószínűleg sosem tudjuk már meg, hogy a korszak két emblematikus alakjának kapcsolatában milyen mértékben játszott szerepet a szerelem és mennyire volt meghatározóak az egymásnak nyújtott politikai előnyök, azonban bizonyos, hogy Kleopátra sorsa az actiumi csatát követően éppoly kilátástalan volt, mint Antoniusé.

Egyiptom ekkorra már bizonyosan Róma prédájává lett, Octavius – a későbbi Augustus császár – magatartása pedig nem sok kétséget hagyott afelől, hogy Kleopátra rövidesen megtapasztalhatja milyen az, amikor egy ellenséges uralkodó élve kerül a római hódítók kezére. Öngyilkosságában tehát a gyász helyett – vagy legalábbis mellett – bizonyosan szerepet játszott, hogy nem kívánt Octavius győzelmi menetének „fő attrakciójaként” egy ketrecben kiállítva végigvonulni Róma városán.

Forrás: mult-kor,