A buchenwaldi náci: Ilse Koch

Ilse Kochot az egyik legkegyetlenebb náci parancsnokként tartják számon. Élvezte, hogy kínozhatta a rabokat.

A koncentrációs táborokban szinte felfoghatatlan kegyetlenségek zajlottak. Az őrök a náci propaganda befolyásától és a hatalomtól megrészegülve gyakran a legszadistább módszerekkel kínozták a rabokat. És egyáltalán nem csak a férfi parancsnokokra volt ez jellemző. Sőt, a nők gyakran sokkal brutálisabban bántak a fogvatartottakkal.

A legrettegettebbek közé tartozott a buchenwaldi szukának és boszorkánynak becézett Ilse Koch is. Kívülről a hétköznapi feleség és a szerető anya látszatát próbálta kelteni, ám valójában egy beteges hajlamú asszony volt, aki a rabok kínzásának minden percét élvezte.

Ilse Köhler néven született 1906. szeptember 22-én Drezdában egy munkáscsalád gyermekeként. Kicsiként ismerősei csendesnek, jól neveltnek és szófogadónak látták, és már fiatal lányként is különlegesnek tartották a fiúk. 15 évesen otthagyta az iskolát, és először egy gyárban, majd egy könyvesboltban vállalt munkát. A mozgalmak őt is megérintették, a propaganda gyorsan magával ragadta, és az 1930-as évek elején már csatlakozott is a náci párthoz.

Az SS-ben kezdett dolgozni titkárnőként, ahol gyorsan felhívta magára a figyelmet szépségével, eltökéltségével. Heinrich Himmler jobb kezével, Karl Otto Kochhal 1934-ben ismerkedett meg, két évvel később házasságot is kötöttek. A férfi hírhedt volt kegyetlenségéről, Ilse pedig pontosan emiatt volt rá olyan büszke: felnézett férjére, és örült, hogy egy ilyen magas rangú, nagy hatalommal bíró ember felesége lehet. Hamarosan családot alapítottak, az asszonynak élete során négy gyermeke született.

Miután Buchenwaldba küldték őket, egy elegáns épületben, luxuskörülmények között éltek a tábor mellett. Itt bontakozott ki igazán a nő brutalitása. A raboknak tekintetes asszonynak kellett hívniuk az egyébként akkoriban különleges szépségűnek tartott, csinos nőt, és nem nézhettek rá, aki pedig mégis megtette, azt megkínozta, majd megölte. Ostorral járt a táborban, és amikor úgy tartotta kedve, bárkit megkorbácsolt, de az is gyakran előfordult, hogy terhes nőkre uszította kutyáit. 

A túlélők beszámoltak arról, hogy Ilse Koch számtalanszor felsorakoztatta az embereket meztelenül, és így választotta ki az áldozatait. A szép tetoválásokon szinte mindig megakadt a szeme: akin ilyet talált, azt kiemelték a sorból, és később méreginjekcióval végezték ki, hogy Ilse megszerezhesse bőrük kivarrott darabját.

Ilsét és férjét 1943-ban tartóztatták le egy SS-parancsnok utasítására sikkasztás és lopás, valamint ironikus módon gyilkosság miatt. Az utóbbit azért tartották bűnnek a német hatóságok, mert a bizonyítékok eltüntetése miatt történt. A többivel nem foglalkoztak. A férfit 1945-ben, egy héttel a tábor felszabadítása előtt kivégezték, a nőt viszont bizonyíték híján felmentették.

1945-ben elfogták az amerikaiak, ám az asszony első tárgyalásán bejelentette, hogy várandós. Ezután életfogytiglanra ítélték, de második tárgyalásra is sor került, mert korábban nem tartották elegendőnek a bizonyítékokat. Itt nagyon sokan tanúskodtak ellene. Életfogytiglani börtön maradt az ítélet.

A nő egy idő után megzavarodott a börtönben, meg volt győződve arról, hogy korábbi áldozatai eljönnek, ezért 1967. szeptember elsején, hatvanévesen a cellájában felakasztotta magát lepedője segítségével. Egyik fia öngyilkos lett még akkor, miután kiderültek számára anyja rémtettei, másik fia, aki csak 19 évesen tudta meg, hogy ki volt a biológiai anyja, később felkereste a börtönben, és rehabilitáltatni próbálta. Nem sikerült neki.

Forrás: femina