3300 éves egyiptomi papirusz borzolja a kedélyeket az ószövetségi óriások ügyében

Az Anasztázi papirusz egy újbirodalmi egyiptomi levél, amely Kánaán veszélyeiről számol be, és négy-öt sing magas sosu harcosokat említ. A 3300 éves szöveg újra fellobbantotta a vitát arról, hogy az Ószövetség óriásainak említése valós történeti tapasztalatokon alapulnak-e, vagy csupán retorikai túlzások.

Óriások a hit és a történelem határán

Az óriásokról szóló történetek a hit, a folklór és a régészet metszéspontján születtek. A vita most új lendületet kapott egy 3300 éves egyiptomi dokumentum miatt. A British Museumban őrzött Anasztázi papirusz olyan részletet tartalmaz, amely sokak szerint összecseng a héber Biblia óriáshagyományaival.

Az Anasztázi papirusz háttere

Az Anasztázi papirusz az i. e. XIII. századból származik. Hieratikus írással készült. Egy Hori nevű írnok éles hangú levele Amenemopéhez. A szöveg didaktikus jellegű. Hori oktat, bírál és gúnyol. Kollégája földrajzi, logisztikai és katonai ismereteit kérdőjelezi meg a Levante térségében.

A dokumentum nem mitológiai elbeszélés. Inkább terepi kézikönyv. Konkrét útvonalakat, városokat és ellátási számításokat említ. Részletesen beszél a Kánaánban szolgáló egyiptomi erőket fenyegető veszélyekről. Ez a gyakorlati hangvétel teszi különösen értékessé a történészek számára.

A vitát kiváltó részlet az Anasztázi papiruszban

Az egyik passzus egy keskeny hegyszorosra figyelmeztet. A szöveg szerint azt a bokrok alatt rejtőző sosu harcosok lepik el. Némelyiküket négy vagy öt sing magasnak írja le, vad arcúként, szelídség nélküli szívvel.

A királyi egyiptomi sing hossza körülbelül 52 centiméter volt. Ez a leírás nagyjából 210 és 260 centiméter közötti testmagasságot jelentene. Ez jelentősen meghaladja a késő bronzkori átlagmagasságot.

A sosu népnév az egyiptomi forrásokban nomád vagy félnomád csoportokra utal a Levantében és a Jordán vidékén. A magas termetre vonatkozó megjegyzés ezért vált a vita középpontjává.

Bibliai párhuzamok és értelmezések

A héber Biblia több helyen említ rendkívüli termetű alakokat. A Teremtés könyve beszél a nefilimekről. A Számok könyve az Anak fiait említi, akikkel az izraelita felderítők Kánaánban találkoztak. A Második Törvénykönyv Ógról, Básán királyáról ír, akinek ágyát kilenc sing hosszúnak mondja.

Egyes kutatók szerint az Anasztázi papirusz ritka, Biblián kívüli párhuzamot kínálhat ezekhez a hagyományokhoz. Más egyiptomi források is szóba kerülnek. Az úgynevezett kivégzési szövegek ellenséges csoportok neveit sorolják fel, amelyeket rituálisan összetörtek. Egyes vélemények nyelvi hasonlóságot látnak ezek és az Anak név között. A II. Ramszesz korából fennmaradt domborművek pedig olykor hangsúlyosan ábrázolják a legyőzött sasu alakokat.

Ezek az érvek együtt egy lehetséges történeti hátteret rajzolnak ki. Egyiptomi katonai beszámolók magas levantei harcosokról, rituális szövegek ellenséges csoportokról, és bibliai elbeszélések félelmetes óriásokról ugyanabban a földrajzi térségben.

Kritikai nézőpontok az Anasztázi papirusz értelmezésében

A British Museum az Anasztázi papiruszt oktatási célú szövegként tartja számon. A túlzó, szatirikus hangvétel retorikai eszközökre utal. Hori célja az volt, hogy kollégája tudatlanságát felnagyítsa. A toronymagas ellenségek képe ebben az összefüggésben inkább irodalmi túlzás lehet, mint pontos antropometriai adat.

A modern orvostudomány ismer természetes úton rendkívüli magasságot elérő embereket. A két és fél méter körüli termet ritka, de nem példa nélküli. Ugyanakkor semmilyen hiteles régészeti lelet nem igazolja, hogy a bronzkori Levantéban különálló óriásember-populáció élt volna. Nem került elő olyan csontváz vagy tárgyi bizonyíték, amely egy egész népcsoport extrém termetét támasztaná alá.

Sok történész ezért retorikai felerősítésként értelmezi a magasságra utaló leírásokat. Az ellenség felnagyítása hatásos irodalmi eszköz volt. Növelte a drámai feszültséget és kiemelte a győzelem jelentőségét.

Az Anasztázi papirusz, mint korai haditudósítás

Az Anasztázi papirusz jelentősége nem merül ki az óriásvitában. A szöveg a világtörténelem egyik legkorábbi, részletes katonai beszámolójának tekinthető. Az írnok pontosan rögzíti az útvonalakat, az ellátmányt és a stratégiai helyzetet. A logisztikai részletek a túlélés zálogát jelentették.

Ebben a keretben a magas sosu harcosok említése akár valós megfigyelésen is alapulhatott. De az is lehet, hogy Hori tudatosan élt a túlzás eszközével. A kérdés nyitott marad.

(mult-kor.hu)