Megtalálták Szent László király korabeli püspöki székesegyházát Erdélyben

Geomágneses kutatásoknak köszönhetően megtalálták a bihari földvárban Szent László király korabeli püspöki székesegyházát. A mai határtól alig néhány kilométerre történt felfedezés kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat a térség kora középkori magyar történelméről. A vármegye nevét adó Biharvár a lovagkirály idejében az ország második fővárosának számított.

Rendkívüli, nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű régészeti sikerrel zárult a bihari földvár részbeni feltárása. Bár a román történetírás és emlékezetpolitika évtizedek óta igyekszik háttérbe szorítani a térség kora középkori magyar vonatkozásait, a legmodernebb technológia most megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatott. Modern georadaros és geomágneses vizsgálatok segítségével ugyanis a földfelszín alatt megtalálták Szent László király egykori püspöki székesegyházának maradványait, minden kétséget kizáróan igazolva, hogy az egykori magyar püspöki székhely nyomaira bukkantak – közölte a Maszol.ro portál.

A felfedezés részleteiről Emődi Tamás műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök számolt be a nagyváradi Festum Varadinum rendezvénysorozat részeként megtartott szakmai konferencián. A szakember kifejtette, hogy a bihari földvár építése minden valószínűség szerint az 1040-es évekre tehető.

Egészen biztos az is, hogy ezt az erődítményt Szent László hercegként aktívan használta, mert az uralkodását megelőző két évtizedben ez volt a hercegség központi védelmi bázisa.

Bár a területet az 1960-as évektől kezdve huszonöt éven át kutatták régészek, a hatalmas létesítménynek mindössze a 2,5 százalékát sikerült feltárniuk, így a mélyben nyugvó érdemi leletanyag érintetlen maradt. A fordulatot az Országos helyreállítási program (PNRR) részeként megvalósuló Romániai Szent László-út program hozta meg. A talaj átvilágítása után a kutatók a földvár mértani közepe táján kezdtek el ásni, és rábukkantak arra az épületre, amely a bihari püspökség első székesegyháza volt.

A székesegyházat elpusztították a tatárok, de az alapjai megmaradtak

A felfedezés tudományos értéke felbecsülhetetlen, mivel a XXI. századi magyar püspöki központokról nagyon szűkös ismereteink vannak. Biharban azért maradhattak meg az alapok, mert Árpád-házi királyunk a püspökség székhelyét áthelyezte a kereskedelmileg fontosabb Váradra, így a bihari épületet nem építették át a későbbi századokban, hanem a tatárjárás után romjaiban lebontották. A bihari földvár amúgy a négy legnagyobb korai magyar ispánsági vár közé tartozott.

Az ásatások eredményeképpen ugyan tisztán körvonalazódott a székesegyház alapjainak kontúrja – így már ismerjük a templom bazilikális elrendezését –, de a felmenő falakból semmi, és az alapozásokból is csak csekély maradványok őrződtek meg. Mivel faragványok egyáltalán nem kerültek elő, az épület teljes térrekonstrukciójához nincsenek elégséges információk. Ettől függetlenül az alaprajzi elemek adottak, így a szükséges kiegészítő kutatások után a járószinten lehetséges és megvalósítható lesz a kora Árpád-kori katedrális alaprajzának látványos bemutatása.

(magyarnemzet.hu)