Rosa Luxemburg a kommunista feminista

Rosa Luxemburg a kommunista feminista

19:00 Április 19, 2020

Történelem 5282 7 хвилин

Kilencven évvel ezelőtt brutálisan meggyilkolták a Német Kommunista Párt egyik alapítóját Berlinben. Rosa Luxemburg azóta a baloldali, és a feminista mozgalmak ikonikus alakjává vált, ám ez csupán mártírhalálának, és nem politikai tevékenységének köszönhető – vélik a történészek.

Lengyelország orosz fennhatóság alatt álló részén, a Lublin közelében fekvő Zamośćban született, zsidó családban 1871március 5-én Eliasz Luxemburg fakereskedő és Line Löwenstein ötödik gyermeke volt.

Miután családja Varsóba költözött, ott látogatta a leánygimnáziumot 1880-tól. Már 1886-ban tagja lett a baloldali Proletariat pártnak, amely 1882-ben húsz évvel az oroszországi munkáspártok előtt alakult meg egy általános sztrájk szerveződése kapcsán. A párt négy vezetőjét kivégezték, így Luxemburg egy titkos csoporthoz csatlakozott.

1889-ben Svájcba ment, és a zürichi egyetemet látogatta. Egyszerre hallgatott filozófiát, történelmet, politikát, közgazdaságtant, matematikát. Speciális érdeklődési területei állam- és kormányformák, a középkor és a gazdasági és tőzsdei válságok voltak. Ledoktorált, majd Németországba költözött, és ott csatlakozott a szociáldemokrata párthoz.

Elsődleges céljának a kapitalizmus legyőzését tekintette, és nem a független Lengyelországot. Elutasította a nemzetek szocializmuson belüli önállóságát, amely később Leninnel is feszültségekhez vezetett.

Leo Jogichesszel(aki szeretője is volt) megalapították a Lengyel Királyság Szociáldemokrata Pártját, amely később a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokrata Pártja lett. Annak ellenére, hogy felnőtt éveinek nagy részét német földön töltötte a lengyel párt teoretikusa és szervezője volt.

A kezdetek a tengerészek és katonák 1918 novemberi lázadására vezethetők vissza, amely a Hohenzollern-dinasztia bukását, és a demokrácia megalapozását jelentette, illetve pár nappal később az első világháború végét is elhozta. A színfalak mögött azonban egymással párhuzamosan két forradalom zajlott le: a demokratikusat a többségi szociáldemokraták (SPD) hajtották végre, míg a tengerészek és munkások szovjeteket hoztak volna létre, amely azonban már egyfajta oroszországi fordulatot vetített előre.

Luxemburgék ügyét az sem segítette, hogy a párt másik prominens alakja, Karl Liebknecht a berlini Hohenzollern palota erkélyéről két órával azután hirdetett forradalmat, miután a szociáldemokrata Philipp Scheidemann a Reichstag erélyéről kikiáltotta a német köztársaságot.

Luxemburg, aki a háború kezdetén a szociáldemokratákkal együtt tiltakozott a fegyveres konfliktus ellen, sokáig börtönben ült, ahonnan csak a forradalmi események idején szabadult. 1918 decemberében aztán az általa vezetett Független Szociáldemokratából létrehozták a Kommunista Pártot. A németek többségének viszont ez nem tetszett, és a szociáldemokratáknak a kommunista veszélyre hivatkozva sikerült kiegyezni a korábbi császárság hadseregével, hivatalnoki karával és igazságszolgáltatásával, akik a béke fejében hajlandóak voltak leszámolni a baloldali ellenfelekkel is.

1919 januárjában a forradalmak újabb hulláma árasztotta el az országot, Luxemburg és Liebknecht pedig a Vörös Zászló című lapjukban azonnal lépésre szólítottak fel. Ezt a német történelemnek a mai napig egyik legellentmondásosabb eseménye követte: a hatalmát féltő SPD a szélsőjobboldali Freikorps-hoz fordult segítségért, hogy azok tapossák el a hatalmukat veszélyeztető forradalmat. Január 15-én Rosa és Karl fogságba került, és az Eden luxusszállóba vitték őket, ahol mindkettejüket megkínozták. Nem sokkal később külön-külön a közeli Tiergarten partba szállították a kommunistákat, ahol mindkettejüket kivégezték. Liebknechett a helyi hullaházba szállították, míg Luxemburg holttestét a Landwehr csatornába dobták.

A nő teste csak öt hónappal később került elő, majd maradványait nem sokkal később a Friedrichsfelde temetőben hantolták el. A sír a kommunista időszakban vált hivatalos emlékhellyé: a gyilkosság napja előtti vasárnap minden évben ünnepélyes felvonulásokat és koszorúzásokat tartottak a helyszínen. Ez azonban igencsak ellentmondásos: míg nyíltan „Rosánk és Karlunk” kultuszát hirdették, addig a valóságban kitörölték őket az emlékezetből. Halálukon túl ugyanis az egykori kommunista rezsimnek nem volt szüksége, hogy politikusként emlékezzen a mozgalom mártírjaira. Rosa szabadságról vallott gondolatai („a szabadság a másként gondolkodók szabadsága”) nem igazán illettek volna a kelet-német rezsim állami kánonjába, ráadásul a nőnek az orosz forradalomról írt műve igencsak kritikus hangot ütött meg mind Leninnel, mind a bolsevikokkal szemben.

Luxemburg mítoszát azonban ez nem érinti, és a nő egyre több helyen tesz szert Che Guevaráéhoz hasonló népszerűségre. Németországban, ahol sokszor már a marxizmus újbóli reneszánszáról is beszélnek, szintén küszöbön áll Rosa kultusza. A kutatók szerint ha felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha Luxemburg és Liebknecht nem hal meg azon a fagyos januári éjszakán, nem lehet egyértelmű választ adni. Lehetett volna bármilyen lehetőségük, hogy más utat járjanak be, mint Lenin, illetve Sztálin? Lehetett volna bármilyen lehetősége egy egyesült baloldalnak, hogy megállítsa a nácik hatalomra kerülését?

Forrás: mult-kor, wikipedia

social
Kövessenek bennünket a közösségi oldalakon
subscribe
Szeretnéd olvasni a híreket akkor is, ha nem vagy internetközelben?

Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!

Feliratkozás
subscribe
Feliratkozás
Iratkozzon fel
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a legaktuálisabb hírekről. Mi nem küldünk spam üzeneteket, ugyanis tiszteljük a magánéletét.
A nap hírei