„Ha össze lehetne vetni archeogenetikai szempontból az Abák nemzetségét az Árpád-házi királyokéval, és beigazolódna a távoli rokonság, ezzel igazolódnának a krónikák feljegyzései, ami alapjaiban határozná meg a történetírást” – többek között erről beszél az abasári régészeti feltárásról készült videónkban Makoldi Miklós vezető régész. A Magyarságkutató Intézet régészeti zászlóshajójának számító ásatás harmadik királyunk, Aba Sámuel elfeledett nemzetségfői központjának föld alatt rejtőző emlékeit hozza felszínre, ahol még a közelmúltban is mezőgazdasági géppark állt.
Izgalmas eredményekkel kecsegtet az abasári Bolt-dombon jelenleg is folyó, a Magyarságkutató Intézethez köthető ásatás, amelynek tétje, hogy előkerülnek-e harmadik királyunk, Aba Sámuel földi maradványai. Az Aba-család a korban az Árpád-ház utáni második legfontosabb dinasztia, ők adják Sámuel képében az első palotaispánt, amely lényegében a király helyettesét jelentette. Mára nehéz elképzelni, hogy a Heves megyei bájos település egykor királyi székhely volt, az Alföld felől is jól kivehető, fehérre meszelt falú szakrális templom- és kolostoregyüttessel.
A Mátraalja lankáin, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál alapította Aba Sámuel 1042-ben azt a templom és kolostoregyüttest, amely a régészek várakozása szerint magának a királynak a földi maradványait rejtheti. A feltárást vezető Makoldi Miklóst idézve hívjuk olvasóinkat Abasárra, egy virtuális helyszínbejárásra.
Ékkőként világított az abasári templom
Sámuel harmadik magyar királyunk 1041 és 1044 között uralkodott. Az Aba nemzetségbeli uralkodónak és családjának jelentőségét jól mutatja, hogy Géza fejedelem négy lánya közül hármat külföldi királyokhoz, trónvárományosokhoz adott feleségnek, és pusztán egyet Magyarországon, aki Aba Sámuel hitvese lett. Az Aba család a korban az Árpád-ház utáni második legfontosabb dinasztia, ők adják Sámuel képében az első palotaispánt, amely lényegében a király helyettesét jelentette. Ennek köszönhetően Abasáron, a királyi székhelyen pezsgő vallási és kulturális élet zajlott, amely többek között a Bolt-dombon alapított Nagyboldogasszony-templomnak és a hozzá kapcsolódó bencés monostornak volt köszönhető. A dombtető az alant húzódó, már alföldies jellegű táj fölé magasodik, ahonnan – amíg a visontai erőmű, és a meddőhányó nem csúfította el a környék arculatát – akár 150 kilométeres távolságra is el lehetett látni, azaz az Alföld felől is jól kivehető volt fehérre meszelt falaival az ékkőként világító szakrális épületegyüttes.
Korok egymásra rakódó rétegei
Mint minden ásatáson, úgy az abasári esetén is igaz, hogy különböző korok egymásra rakódó rétegeit fokozatosan tárják fel, egyre lejjebb haladva értelemszerűen az egyre korábbi emlékek felé haladva. A feltárás jelen állapotában a késői román kor és a korai gótika időszaka közé tehető, XIII. században épült templom körvonalait mutatja, de előrebocsátjuk: ez alatt húzódik az eredeti, kora Árpád-kori, XI. századi templom. A XIII. századi templom a korban megszokott keleti tájolású, mivel a keleten felkelő nap első sugarainál mutatták be a hajnali misén az Úr megtestesülését. A templom szentélye 16 méter hosszú és 8 méter széles, a román kori szerkesztési elvek alapján a belmagassága ugyanígy 16 méter lehetett. Hajója kétszer ilyen hosszú, és akár 20 méteres belmagasságú is lehetett, valószínűleg torony is tartozott az épülethez. A templom méretei jól mutatják a királyi székhely templomának rangját, amely egy szinten állt az Árpád-kor margitszigeti templomaival.
Turulmadár és sisak
A valamikori szentélyben, a tatárjárás után megépült XIII. századi lépcsősor mögött található az oltár alapozása. Előtte, a szent tér mértani középpontjában két sírt tártak fel a kutatók, ahol akár Aba Sámuel és felesége is nyugodhatnak, de az eltemetés módja utalhat apa és fia, illetve egy testvérpár sírgödrére is. A feltételezéseket némileg árnyalja, hogy a két sír fölött vastag, több mint fél méteres vastagságban emberi csontok voltak a koporsók felett: ezek fölé helyeztek két, a XV. század jegyeit hordó, ugyanakkor félkész sírkövet. A kiemelt sírköveken az Abák nemzetségi címere található, amelynek fő motívuma a turulmadár, ugyanakkor nincs rajtuk körfelirat, és nincs mívesen kifaragva sem a címerállat, sem a sisak.
Sírok a templom körül
A koporsóba temetett két ember kilétére az archeogenetikus vizsgálatok adhatnak választ, amelyhez sok segítséget nyújthat az ásatás során korábban, 2020 őszén előkerült két holttest, amelyek fölé hasonló, de teljesen kifaragott sírköveket helyeztek. Az ottani felirat tanúsága szerint a sírban János és olvashatatlan nevű hitvesének fiai, János és Mihály nyugszanak. A kutatások a felirat nyomán kiderítették, hogy a kisnánai vár urai, az Aba nembeli Kompolt család két tagja, Kompolt János fia János és Mihály nyugodott a sírban, akiktől genetikai mintákat is vettek. A domb körül különben eddig mintegy 150 sír került elő, de akár ezres nagyságrendben is temetkezhettek a templom környékére a bencés szerzetesek, illetve más előkelők.
Háromhajós bazilika volt alapítása idején
Ha a szentély középpontjában megtalált két sírhely nem is Aba Sámuel földi maradványait rejti, van remény, hogy a királyt mégis e templomban temették el. A kutatók szerint a főoltár helye már a korai román kori, XI. századi templomban is azonos helyen volt, és a környékét azért hagyhatták üresen, mert sejtették, hogy erre a területre temethették az alapító királyt. Azt, hogy Aba Sámuel a tatárjárás során feldúlt templom falai közé temetkezhetett, az is indokolhatja, hogy Abasár az Abák nemzetségfői és ősi családi fészke volt, ahová a királyt rokoni szálak is fűzték, ezért lehet magától értetődő, hogy itt helyezték örök nyugalomra. A templom keleti falán jól kivehető a korábbi templom félköríves szentélyzáródása, azaz annak a háromhajós, bazilika méretű templomnak a főszentélye, amely az 1042-es alapításhoz köthető. A királysírt ennek szintjén, azaz ennek mélységében helyezhették el a főoltár előtti és alatti területen.
Már Géza idejében állt itt templom
A templom mellett, az egykori utcaszinten található a templomhoz tartozó kolostor épülete és annak belső, lekövezett udvara. Egykori kútja az újkori építésű művelődési ház alatt található. Ezt a belső udvart egy utcácska kötötte össze azzal a körtemplommal, amelyet már az 1970-es években Nagy Árpád megtalált. Ez a rotunda bizonyítja, hogy az Aba nemzetség már Géza és Szent István idejében is épített templomot, azaz a kereszténység ezeréves emlékeként később, mint keresztelőkápolnát csatolták a kolostorhoz.
A mosolygós etruszk Mária
Az ásatás során eddig előkerült legfontosabb tárgy egy, a Madonnát Jézussal ábrázoló köríves dombormű-töredék, archaikus mosolya az etruszk művészetben gyakori. A Nagyboldogasszony-templom Máriájának glóriája vörösre volt festve, amely felveti azt is, hogy a dombormű aranyozott volt.
